Krisztus keresztje árnyékában megtaláljuk az üdvösséget és az életünk megszentelődéséhez vezető utat – fejtette ki szentbeszédében a pápa, arra buzdítva, hogy a szentek példáját követve mi is tegyünk hiteles és hatékony tanúságot életünkkel az Úr szeretetéről.
Leó pápa kedden délelőtt 10 órakor szentmisét mutatott be az 1912-ben alapított córdobai Katonai Repülőiskola történelmi díszpályáján. A szertartáson a helyi hatóságok jelentése szerint közel 650 ezer hívő vett részt.
Córdoba földje bővelkedik az életszentség gyümölcseiben
A mai liturgia bevezet minket Isten misztériumába, amely Krisztusban nyilvánult meg a mi üdvösségünkért (vö. Tit 2,11–13). Ezt az üdvözítő üzenetet alátámasztja a bennünket a mennyből kísérő szentek közbenjárása, akik ezen az életszentség gyümölcseiben bővelkedő földön éltek. Példájuk arra hív minket, hogy hozzájuk hasonlóan mi is áldozzuk fel életünket, mint ahogy Krisztus tette értünk – kezdte szentbeszédét Leó pápa.
Córdoba városa, az Argentínában létrehozott első püspöki székhely természetes örököse, a szentek földje volt. Itt olyan férfiak és nők éltek, akik Jézus iránti szeretetükkel eltelve életüket az evangéliumnak szentelték. A pápa megemlítette Brochero atya és Mama Antula, nevét, akiket az Úr küldött misszióba, anélkül, hogy talán teljes mértékben tudatában lettek volna evangelizációs munkájuk rendkívüli jelentőségének. Ők is mondhatták volna, mint ahogy elhangzott a szentmisén felolvasott evangéliumi szakaszban: „Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük” (Lk 17,10).
Az Úr mindnyájunkat meghívott az életszentség örömteli feladatára, amely abban áll, hogy tökéletesen egyesülünk Istennel. Ez a meghívás egyben misszionárius jellegű is, arra hív minket, hogy másokkal is megosszuk azt a szépséget, amelyet mi magunk is megtapasztaltunk Krisztusban (contemplata aliis tradere). (A szüntelenül szemlélt igazságot továbbadni!” Aquinói Szent Tamás, Summa Theologiae, a domonkos rend legfőbb karizmája). Keresztényekként kötelességünk tanítani, amint Szent Pál mondja Titusznak: „azt hirdesd, ami az üdvös tanításnak megfelel” (Tit 2,1). A Szentatya emlékeztetett Nagy Szent Leó buzdítására is, akinek éppen november 10-én ünnepeljük a liturgikus emléknapját, és akinek Prevost pápa a pártfogására bízta magát: „Ismerd fel, ó keresztény, nagy méltóságodat! Az isteni természet részesévé lettél, vissza ne térj ismét a hozzád méltatlan régi romlottságba. Fontold meg, milyen Főnek és Testnek lettél tagja! Ne feledd el soha, hogy Isten a sötétség hatalmából ragadott ki, és áthelyezett téged az Ő világosságába és országába” (I. karácsonyi beszéd, 3).
A tanítás legjobb módszere, ha a saját életünkkel mutatunk példát, mert „a világ tőlünk az életre szóló elkötelezettséget és az imádság tanúságtételét várja” – idézte a pápa elődje, Szent II. János Pál szavait (Buenos Aires, 1987. április 10.). Ehhez arra van szükség, hogy rendíthetetlenül hűségesek legyünk Jézus Krisztushoz. A szentek erről tesznek tanúságot és ez lehetővé teszi számunkra, hogy reménnyel éljünk, még a nehézségek közepette is.
Adjunk hálát Istennek az argentin földön élt szentekért, boldogokért, a hit vértanúiért
Leó pápa Córdobából, az ország földrajzi központjából hálát adott azokért az életszentségből fakadó gyümölcsökért, amelyeket maga Isten küldött az argentin földre: vannak, akik itt születtek, mások itt töltötték életük nagy részét. Mindnyájukban rendkívüli egységet alkotott az evangélium iránti szenvedély és az a törekvés, hogy egy testvériségre és szolidaritásra épülő nemzetet építsenek. Válaszoltak saját történelmi korszakuk kihívásaira és az Úr szeretetének hiteles és hatékony tanúiként hirdették a Jó Hírt.
Hálával emlékezünk mindenekelőtt Szent José Gabriel del Rosario Brochero (1840-1914), papra, aki az imádságban találta meg élete erejét. Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatai örökre megváltoztatták az életét, Krisztus képmására formálták és így terjesztette szeretetének és igazságosságának birodalmát, minden erejét az evangélium hirdetésére fordítva, nem volt más fegyvere a keresztre feszített Krisztuson és a Szent Rózsafüzéren kívül.
A pápa felidézte Argentína első női szentje, María Antonia de Paz y Figueroa, (1730-1799), az Isteni Megváltó Leányai rend alapítója, Mamma Antula alakját, akit szintén elbűvölt az ignáci lelkiség, képes volt ötvözni a kontemplációt a felebaráti segítségnyújtással, felismerve, hogy a másik iránti legnagyobb jótett az, ha közelebb hozzuk őt Istenhez. Ahogyan Ferenc pápa is emlékeztetett rá, a szegényeknek szükségük van Istenre és olyan emberekre, akik életükkel kifejezik a keresztény szeretet erejét (vö. Üzenet a. Szegények III Világnapjára, 2019. június 13., 8.). Mama Antula fáradhatatlanul bejárta ezeket a vidékeket, hogy sokaknak megmutassa a Mennybe vezető utat, hogy elvigye Isten üzenetét azoknak, akik még nem ismerték.
Két szent, két példa, két módja annak, hogy miként azonosuljunk Krisztussal – mondta a pápa, majd arra buzdított, hogy adjunk hálát Istennek azokért a vértanúkért is, akik hitüket az életük feláldozásáig megvallották, mint Szent Héctor Valdivielso Sáez (1910-1934), Argentína első katolikus szentje és vértanúja, valamint a spanyol polgárháború idején, illetve az argentin La Rioja és Salta tartományokban meggyilkolt boldoggá avatott vértanúk.
A pápa hálát adott az Úrnak azokért az ajándékokért, amelyekkel gazdagította az Egyházat, és Szívének olyan megfelelő pásztorokat nevelt ki, mint Boldog Mamerto Esquiú (1826-1883) ferences testvér,és Eduardo Pironio (1920-1998), argentin bíborosérsek, akit Ferenc pápa 2023 decemberében boldoggá avatott. Boldog Pironio1984-től 1996-ig a Világiak Pápai Tanácsának elnökeként szervezője volt a Szent II. János Pál pápa által életre hívott Ifjúsági Világtalálkozóknak.
A pápa kifejezte háláját a szerzetesrendek alapítóinak, mint Szent Nazaria Ignacia (1889-1943), valamint Boldog María del Tránsito Cabanillas (1821-1885) és Boldog Catalina de María Rodríguez; (1823-1896) továbbá a sok más szerzetesnőnek, akik lángoló szeretettel szentelték magukat a gyermekek nevelésének és a betegek gondozásának.
Az oltár dicsőségére emelt világi hívek közül Leó pápa megemlítette Szent Artémides Zatti (1880-1951) olasz származású argentin szalézi szerzetes testvér, valamint Boldog Ceferino Namuncurá (1886-1905) argentin szalézi növendék, „Patagónia lilioma” és Boldog Laura Vicuña, (1891-1904) a veszélyben lévő családok, a fiatalok, valamint az ifjúsági világtalálkozók védőszentje nevét.
Krisztus keresztje árnyékában találjuk meg az üdvösséget
Ezek a szentek és boldogok már betöltötték földi küldetésüket. Ma rajtunk a sor, hogy kövessük az életszentség ragyogó útját, amelyet örökségül hagytak ránk. Ezt a szentmisét az argentin nép megszenteléséért, mindnyájatok megszenteléséért ünnepeljük – mondta XIV. Leó pápa, arra buzdítva a híveket, hogy nyissák meg szívüket és Isten kegyelmével legyenek szentek! (vö. 1Thessz 4,3) „Legyetek szentek az iskolában, a tereken, a családban és a barátok között, vidéken és a városban, a mezőn és az irodákban. Menjetek, és hirdessétek az evangéliumot!” – hangzott a pápa bátorítása.
Végül XIV. Leó pápa az oltár mögé elhelyezett Szegény Krisztus feszületére mutatott rá, amelyet maga Cura Brochero (a „gaucho pap) rendelt meg betegágyáról, és amelynek arcvonásai, kimagasló művészi értékekkel az itt élő nép jellegzetes vonásait hordozzák. Hagyjuk, hogy tekintete megszólítson bennünket! Keresztje árnyékában megtaláljuk az üdvösséget és az életünk megszentelődéséhez vezető utat – fejezte be homíliáját Leó pápa, e feszület mellől kérve Isten további áldását.
Forrás: Vertse Márta / Vatican News
