Evangélium
Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”
Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!” (Mk 8,22–26)
Gondolat
Van, hogy Jézus csak szavával gyógyít – ahogy a teremtés is történt: Isten szólt, és lett az, amit éppen a létezésbe szólított –, van, hogy megérinti a beteget. A mai evangéliumban nyálat is használ, s ebben semmi különleges nincs, a korabeli gyógyítók gyakran tették ugyanezt, ráadásul a nyál fertőtlenítő hatása orvosilag igazolt.
Van tehát, akihez szól, van, akit megérint. Van, aki őt, vagy csak a ruhája szegélyét érinti meg.
Mindenkinek saját útja van Jézushoz. Olyann biztos recept, amelyen mindenki eljut hozzá, nincs, éppen azért, mert nem vagyunk egyformák, mindenkinek a saját útját kell megtalálnia. Az viszont biztos: a felebaráti szeretet gyakorlása, a másokra való odafigyelés kötelező ezen az úton…
