Evangélium
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.
Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.
Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«” (Lk 10,1–9)
Gondolat
Gyógyítani és Isten országának közelségét hirdetni – ez a hetvenkettő feladata. Ez az egyházé. Mert ma, a hit súlyos válságának időszakában talán még több az „aratnivaló”, s még kevesebb a munkás, mint eddig.
De mielőtt valakiből munkás lenne, előbb meg kell tapasztalnia mindezt: bár egyikünk sem tökéletes, Isten gyógyító, (olykor fájdalmasan is) alakító jelenléte mégis alkalmassá tesz arra, hogy elnyerjük az üdvösséget, hogy életünk beteljesedjék, s ebben élünk már itt, a földi világban.
