Gyergyószentmiklóson az Erdő kincsei fesztivál elnevezésű rendezvényen beszélgettünk Köllő Rékával. A rendezvényt a gyergyói Vidékfejlesztés karolta fel, amelyhez a szervezők számos programot társítottak. A nap egyik különleges állomása egy gyógynövényekkel teli kert volt, ahol Rékával beszélgettünk, aki évek óta gondozza ezt a helyet, és aki elárulta: számára a fűszer- és gyógynövények szeretete nem hobbi, hanem életforma.
Honnan ered ez a mély kötődésed a gyógynövényekhez?
„Gyerekkoromból jön, falun nőttem fel, négyéves koromban költöztünk városra, Kovásznára, viszont minden nyarat, minden vakációt nagyszüleimnél töltöttem, és volt olyan szerencsém, hogy dédnagymamámat is ismerhettem. Reggel vettük a kiskosarat, nagymamámmal hátramentünk a kertbe, és megnéztük, hogy mi van. És ami volt, ami nyílott a fűben, a kertben, azt előhoztuk, és abból készítettük el az ebédet. Engem mindig érdekelt, hogy mi az, mindig kíváncsi voltam, kérdeztem tőle. Nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy tavasszal csihányból készül az első leves, csak utána jön a madársóska, a madársaláta, aztán a rendes sóska, a rendes saláta, és valahogy ez úgy megtetszett…”
Az egyetemi évek kitérője után is megmaradt benne ez a szeretet, mert – ahogy fogalmaz – nem utólag kell beavatkozni, hanem megelőzni. „Valahogy megmaradt ez a szeretet, mivel úgy gondolom, hogy nem utólag kell gondolkodni – nem gyógyítani kell egy testet, hanem megelőzni minden betegséget. Nem szeretem az orvosságokat, nem is tudom, honnan jön ez. Irtózok minden vegyszertől, minden kémiai dologtól, hozzájuk sem érek, nálam otthon a házban minimálisan sincs vegyszer. Nagymamám mindig azt mondta, hogy mindig azt kell enni, ami éppen nyílik, mert akkor egészséges leszel. Saját kertünk lett, saját családunk lett, és elkezdtük termeszteni a növényeket otthon, kicsiben.”
A fordulópontot az jelentette, amikor a vidékfejlesztéshez került
„A Caritas Vidékfejlesztésnél kezdtem el dolgozni, és mikor idekerültem, itt volt harminckét magasított ágyás teljesen üresen, gyomosan, és akkor úgy döntöttünk, hogy valamit elkezdünk kialakítani. Minden héten egy teljes napot itt töltök hátul, ez jelenti a gyomlálást, de elismerem, a gyógynövényekkel való beszélgetést is. Úgy gondolom, hogy ha hozzájuk érünk, beszélgetünk velük, akkor benne van a szeretetünk is. Tehát nem mindegy, hogy megveszünk egy fűszert az üzletből, vagy mi magunk termesztjük, a kezünk nyoma benne van, és biztos vagyok benne, hogy az a legjobb gyógyír. Szerintem nem lenne depressziós ember, ha mindenki gyógynövényt vagy zöldséget, gyümölcsöt termesztene otthon, mert azonnal megvan az eredménye, a hatása.”
Az Erdő kincsei rendezvény azért is fontos számára, mert olyan gyergyóiakat is odavonz, akik korábban sosem jártak a kertben, és mert a gyerekeknek is szeretné azt a tudást átadni.
„Összegyűjtöttünk olyan gyógynövényeket is, amelyek nem honosak itt, de régebb őshonosak voltak, vagy megtalálhatók nagyon régi receptekben, és akkor be tudjuk mutatni őket, tehát újdonságot is tudunk nyújtani. Nagyon sok gyerek jár hozzánk, óvodás kortól egészen felnőttkorig, a táborainkba is. Én ma nagyon büszke voltam, mert több mint tíz táboros gyerekem jött vissza, és a szülőknek olyan boldogan mutogatták, mondták, hogy melyik milyen növény, és az mire jó, és úgy gondolom, ez az, amiért megéri csinálni. Van itt egy kolozsvári család is például, akik évek óta visszajárnak a különböző rendezvényeinkre.”
A gyógynövények valódi kapcsolatot teremtenek a földi és az égi világ között
„Én nemcsak mondom, hanem hiszem is, hogy a gyógynövények tényleg a jó Isten kedves teremtményei, és valahogy – nem mintha mi nem lennénk fontosak, de – ők azok talán, akik megteremtik a kapcsolatot a földi és az égi világ között. Van, aminek a gyökerét használjuk fel, ami a föld alatt van, és vannak a föld fölötti részek is, és a gyógyhatásuk sokszor egyenesen isteni. Van, amikor azt mondjuk, hogy valami lehetetlenség. Egy-egy borjúról például azt mondják, hogy kész, már nem lehet megmenteni, és ott a sárga tárnics vagy a dancura, amivel mégis megmentjük. Nem mi mentettük meg, hanem a jó Isten, aki adta azt a növényt. Ezt szerintem csak hittel lehet csinálni – dolgozni vele és fogyasztani is. Hiszem azt, hogy akire hatással van, arra más hatással van az egész.”
A munkáját nem is munkának, inkább hobbinak éli meg, és minden nap ott érzi maga körül azokat, akiktől mindezt tanulta. Az ily módon átadott tudás értéke, az odafigyelő jelenlét a növények gondozása során mind Réka hitvallása és a gyökerek iránti tisztelgés.
A sétát az édesköménynél és a kapornál kezdtük. Mint megtudtuk, az édeskömény a kisbabáknak szánt görcsoldó készítmények egyik összetevője, de a Negro cukorka és a fekete gumicukor jellegzetes ízvilágához is hozzájárul. „Nagyon finom, a zöldjét is meg lehet enni” – tette hozzá. A kaporról elmondta, hogy az egyik legértékesebb fűszernövényünk, amelynek nemcsak a zöldje, hanem a magja is hasznosítható. Utóbbiból hagyományosan emésztési panaszok enyhítésére készítenek teát, míg a kapor zöldje vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. Szó esett a szurokfűről is, amelyet Réka az egyik legerősebb baktérium- és vírusellenes hatású fűszer- és gyógynövényként mutatott be.
A következő állomás a csokimenta volt, amelynek mentoltartalma még a borsmentáénál is magasabb. „Sötét szára és színe a borsmentáéra emlékeztet, levele viszont inkább a fodormentáéhoz hasonlít. Bár erőteljesebb a mentolos íze, gyógyhatása nem nagyobb, sőt kisebb, mint a fodormentáé” – magyarázta Köllő Réka. A bíbor kasvirágról, közismertebb nevén az echinaceáról is sok érdekességet megtudtunk. Az immunrendszer támogatására használt gyógynövény magról könnyen szaporítható, és szinte minden része hasznosítható. A hagyományos gyógyászatban különösen értékesnek tartják a hároméves növény gyökerét, amelyből magas hatóanyag-tartalmú tinktúrát készítenek, de levele, szára és virága is felhasználható gyógytea készítésére.
A galagonya kapcsán Réka egy személyes tapasztalatát is megosztotta velünk. Egyszer kíváncsiságból készített magának galagonyateát, ám fogyasztása után nem érezte jól magát. „Ilyenkor szerintem nem kell erőltetni semmit. Amiről azt érezzük, hogy nekünk most nem tesz jót, azt inkább hagyjuk békén. Ez is egyfajta út” – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy a gyógynövények használatánál is fontos odafigyelni szervezetünk jelzéseire.
„Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál.”
A levendula és az izsóp levelei könnyen összetéveszthetők, ám a két növény tulajdonságai jelentősen eltérnek egymástól. Az izsóp tisztító hatásáról már a Szentírásban is találunk utalást: „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek.” Mint elmondta, az izsópot hagyományosan a légutak, a tüdő és a torok tisztítására használják, ugyanakkor óvatosságra intett, mivel egyeseknél megemelheti a vérnyomást. A növény fűszerként is hasznosítható, különösen húsokhoz és salátákhoz illik, ám intenzív íze miatt érdemes mértékkel adagolni. Fás szárát a zsályához hasonlóan füstölésre is használják: Moldvában ma is akadnak olyan templomok és kolostorok, ahol tömjén vagy mirha helyett izsópot égetnek, annak tisztító jellegét hangsúlyozva.
Az izsóp kapcsán egy érdekes szentföldi különbségre is felhívta a figyelmet. Mint mesélte, a Szentföldön izsópnak nevezett növény egészen másként néz ki, mint az általunk ismert változat, noha a hagyomány hasonló gyógyhatást tulajdonít neki. „A szentföldi izsóp teljesen más: hamvaszöld, pihe-puha a levele, mint az almamentának” – érzékeltette a különbséget.
A zsálya, az izsóp és a borágó hármasát régi írásos források is említik
A zsálya, az izsóp és a borágó különleges helyet foglalt el őseink gyógynövényismeretében. Réka szerint erről a régi magyar szakácskönyvek is tanúskodnak, köztük a 16. század második feléből származó, Radvánszky-féle szakácskönyv, valamint a Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájában megjelent szakácskönyv. „Azt tartották őseink, hogy akinek a kertjében zsálya, izsóp és borágó van, azt megvédi minden betegségtől. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a növényeknek a jótékony hatását természetesnek vették, és szinte mindenki termesztette őket” – magyarázta.
A borágó, más néven uborkafű különösen érdekes növény, amelynek levele és virága a kígyóuborkára emlékeztető ízű, virágzata pedig a kék, a rózsaszín és a lila árnyalataiban pompázik. „Igazából a magjából kivont olajnak van gyógyhatása, de annak előállításához már laboratóriumi technika szükséges” – mondta Réka. A kertben elsősorban saláták díszítésére használják, szúrós, szőrös levele ugyanis apróra vágva felhasználható, a növényt pedig őszig meghagyják, hogy magjai beérhessenek.
A gyógynövénykert évről évre újabb régi, ritka vagy különleges növényekkel gazdagodik, amelyek mindegyike egy-egy történetet, évszázados tudást és hagyományt őriz. Számára a gyógynövények nem csupán a természet kincsei, hanem Isten ajándékai is, amelyekben a teremtett világ gazdagsága és a Teremtő gondoskodása mutatkozik meg. Ajándékok, amelyek összekötik az égieket a földiekkel.
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/41-42. számában.
