A hit továbbadása minden korban egyszerre jelentett küldetést és kihívást. Napjaink gyorsan változó, digitális technológiák által formált világában azonban különös hangsúllyal vetődik fel a kérdés: miként lehet az evangélium örök igazságát úgy közvetíteni, hogy az megszólítsa a mai embert, különösen a fiatal nemzedékeket? Erre a kérdésre keresték a választ a XV. Nemzeti Kateketikai Kongresszus résztvevői, akik 2026. október 20-22. között találkoztak Szegeden, a Szent Gellért Fórumban, az Országos Hitoktatási Bizottság és a Szegedi Kateketikai Intézet szervezésében.
Az immár harmincéves múltra visszatekintő kongresszus ezúttal huszonegy egyházmegye mintegy száz képviselőjét gyűjtötte egybe, köztük hat külhoni egyházmegye küldötteit. A találkozón Romániából is részt vettek lelkipásztorok és hitoktatók: a Gyulafehérvári Főegyházmegye, illetve a Nagyváradi, a Szatmári és a Temesvári Egyházmegye is képviseltette magát. Jelenlétük annak a határokon átívelő lelki és szakmai közösségnek volt szép tanúságtétele, amelyben a hit továbbadásának öröme és felelőssége összeköti katolikus közösségeinket.
A kongresszus vezérgondolata – „Az igazsághoz híven tanítod az Isten útját” (Lk 20,21) – az előadásoknak, a közös imádságoknak és a személyes találkozásoknak egyaránt irányt szabott. A három nap programja a katekumenátus lelki útját követve a befogadástól és a kiválasztástól a beavatáson át a hit misztériumának egyre mélyebb megértéséig vezette a résztvevőket. Udvardy György veszprémi érsek a mai társadalom kihívásait elemezte, míg Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke biblikus alapokra helyezte az igaz hit továbbadásának kérdését.
A második nap Serfőző Levente, hitoktatási helynök előadásában a székesegyházat mint kőbe vésett, magasba emelt evangéliumot mutatta be, amely a történelem viszontagságai közepette is Krisztusba vetett reményünkről tanúskodik. A kongresszus kiemelkedő eseménye a szegedi Fogadalmi templomban bemutatott szentmise volt. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök szentbeszédében a hűséges szolgálat, az éberség és a belső derű fontosságára irányította a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a katekéta személyes jelenléte és életének öröme gyakran többet mond minden szónál.
A tanácskozás egyik legidőszerűbb kérdéskörét a mesterséges intelligencia térhódítása jelentette. Török Csaba teológus XIV. Leó pápa Magnifica humanitas kezdetű enciklikájának fényében arra világított rá, hogy a technológiai fejlődés nem csupán új eszközöket ad kezünkbe, hanem az emberről, kapcsolatainkról és önmagunkról alkotott képünket is alakítja. Ebben a világban különös súlyt kapott az előadás egyik alapgondolata: „A katekéta nem válaszautomata, hanem tanú.” A hit ugyanis nem pusztán ismeretek összessége, hanem élő kapcsolat Istennel, amely személyes találkozásokban, szeretetben és közösségi tapasztalatban bontakozik ki. Balázs Tamás előadása ugyancsak erre irányította a figyelmet, amikor megkülönböztette az ismeretek átadására összpontosító hitoktatást a keresztény élet teljességébe bevezető katekézistől. A tanácskozás megerősítette a család, az iskola és az egyházi közösség együttműködésének nélkülözhetetlen szerepét.
A szegedi találkozó így jóval több volt szakmai tanácskozásnál: a közös útkeresés, az egymást gazdagító tapasztalatok és a hitben megélt testvériség ünnepévé vált. A Romániából érkezett résztvevők is hálával, új felismerésekkel és lelki megerősödéssel térhettek haza közösségeikbe. A kongresszus legfontosabb üzenete talán abban foglalható össze, hogy a hit továbbadásának jövője nem elsősorban a módszerek tökéletességén, hanem a tanúságtétel hitelességén múlik, hisz az evangélium igazsága nem csupán megtanulandó tananyag, hanem elsősorban találkozás az élő Krisztussal. A katekéta küldetése pedig éppen az, hogy életével, szavaival és szeretetével utat nyisson e találkozás felé.
