A szentatya a katolikus iskolai és egyetemi lelkipásztori munkáról szóló nemzetközi kongresszus résztvevőit fogadta október 22-én a Vatikánban. Beszédében arra figyelmeztetett, hogy a teljesítményközpontú társadalomban sok fiatal fél a kudarctól, magányosnak érzi magát, és bizonytalanul tekint a jövőbe. A keresztény nevelés feladata, hogy bizalmat ébresszen bennük, segítse őket az igazság keresésében, és mindenekelőtt a szívüket nevelje.
A katolikus iskoláknak és egyetemeknek olyan helyekké kell válniuk, ahol a fiatalok érzik, hogy szeretik és figyelembe veszik őket, és ez segíthet nekik, hogy egy békésebb és igazságosabb világ építőivé váljanak – hangsúlyozta XIV. Leó pápa október 22-én, csütörtökön. A Kultúra és Nevelés Dikasztériuma szervezésében október 22–23-án rendezik meg a Vatikánban az iskolai és egyetemi lelkipásztori munkáról szóló nemzetközi kongresszust. XIV. Leó pápa csütörtökön a VI. Pál teremben fogadta a résztvevőket, és arra buzdította őket, hogy segítsék a fiatalokat egy újfajta életmód kialakításában, amely a testvériségen és az igazságosságon alapul.
A fiatalok szeretetre és elfogadásra vágynak
A szentatya hangsúlyozta, hogy „a páncél alatt, amelyet oly sok serdülő épít maga köré, hogy elkerülje a szenvedést, ott rejlik a vágy, hogy szeressen és szeressék.” A pápa ezért arra kérte a katolikus oktatási intézményekben dolgozókat, hogy segítsék a fiatalokat abban, hogy aktív szereplőivé váljanak a világ egy újfajta belakásának, és hogy a testvériség és az igazságosabb társadalom építőivé legyenek. Ehhez azonban mindenekelőtt bizalomra van szükség. „A bátorság a bizalom szövetségéből születik: abból a tapasztalatból, hogy valaki már akkor hisz benned, amikor te még nem hiszel önmagadban.” Leó pápa Jézus példájára utalt, aki nem azért választotta ki a tizenkét apostolt, mert bátrak voltak, hanem mert meghívta őket, és a beléjük vetett bizalmával képessé tette őket küldetésük teljesítésére.
A teljesítménykényszer megbéníthatja a fiatalokat
A szentatya szerint napjaink társadalmát erőteljes teljesítménykényszer jellemzi. Az embereket folyamatosan összehasonlítják és rangsorolják, gyakran könyörtelen módon. A meritokrácia, vagyis az érdemeken alapuló előrejutás téves értelmezése végül az emberi személy tiszteletének hiányához vezethet. Ennek következtében sok fiatal már azelőtt feladja, hogy egyáltalán megpróbálna valamit. „Ma nem kevés fiatalt megbénít a hibázástól való félelem, az, hogy nem elég jó, hogy félreértik, vagy hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak.” A pápa arra is figyelmeztetett, hogy számos hamis tanító és félrevezető üzenet ígér gyors válaszokat a fiatalok kérdéseire.
Az iskola és az egyetem legyen befogadó otthon
Ebben a környezetben különösen XIV. Leó pápa szerint, hogy a katolikus iskolák és egyetemek mindenekelőtt otthonok legyenek. „Elsősorban otthonnak kell lennie: családias helynek, ahol az ember tudja, hogy várják és szívesen fogadják.” Olyan közösségnek, ahol valaki a szemünkbe néz, emlékszik a nevünkre, észreveszi a hiányzásunkat, és örül, amikor visszatérünk. A szentatya rámutatott, hogy sok diák jár végig az iskolák és egyetemek folyosóin úgy, hogy közben névtelennek érzi magát. Bár számos fiatalt lelkesedés, nagylelkűség és szolgálatkészség jellemez, sokan egzisztenciális nehézségekkel is küzdenek. Sebzett családi kapcsolatok, digitális magány, alkalmatlanságérzés és a bizonytalannak tűnő jövőtől való félelem nehezíti életüket. A befogadó iskolai környezet ezzel szemben segítheti a diákokat abban, hogy megértsék a valóságot, felfedezzék annak értelmét, és bekapcsolódjanak az igazság közös keresésébe.
A hit és az értelem együtt segíti az igazság keresését
A pápa arra buzdította a katolikus iskolák és egyetemek munkatársait, hogy ösztönözzék a fiatalok értelmi fejlődését, segítsék őket a Krisztussal való találkozásban, és mutassák meg számukra a hit és az értelem együttműködésének termékenységét. Hangsúlyozta, hogy „az iskolai és egyetemi lelkipásztori munka arra hivatott, hogy kísérje a gondolkodás lassú kibontakozását, megtanítva a fiatalokat a megkülönböztetésre és a kitartó keresésre.”
A legfontosabb feladat a szív nevelése
Beszéde végén XIV. Leó pápa kiemelte, hogy az iskolai és egyetemi lelkipásztori munka annál gyümölcsözőbb lesz, minél inkább a szív nevelésére összpontosít. „A szívet együttérzésre, hálára és arra a képességre kell nevelnünk, hogy megindítson bennünket mások szenvedése; nevelnünk kell a dicséretre és az Isten utáni vágyra.” A pápa szerint a szegények szolgálata, az önkéntes munka és a teremtett világ gondozása nem pusztán kiegészítő tevékenységek az oktatás mellett, hanem olyan tapasztalatok, amelyekben az ember szíve megtanul kitárulni mások felé. Hozzátette, hogy a szeretetszolgálat és az imádság egymással szorosan összekapcsolódik. Végül arra bátorította a kongresszus résztvevőit, hogy folytassák választott küldetésüket: járjanak együtt a fiatalokkal életútjukon, amíg fel nem fedezik azokat az ajándékokat, amelyeket Isten már elhelyezett bennük.
Forrás: Isabella H. de Carvalho / Somogyi Viktória / Vatican News
