Az őszi színek és a még jó idő reménye szülte az októberi Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség túráját a Kelemen-havasokba október 16-18. között. Az alábbiakban Mihály László személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
A valóság sokszor megtréfál, a jó idő helyett hideg, eső és köd vett körbe bennünket péntek estétől vasárnap délutánig és a kis csapatunk megpróbáltatások közepette kereste az égi oltalmat. A Kelemen-havasokhoz közel egy kempingben aludtunk meg pénteken, legelésző tehenek társaságában, meleg fogadtatásban. Másnap reggel kissé késve indulva, de nekilódultunk a fenyvesek tövében, apostoli célokat kitűzve. A helyiek medvét észleltek az előttünk álló úton, és így alternatív ösvényekre léptünk, mely bozótban és nedvességben is gazdag volt. Mátyás péntek esti vágya teljesült: nehéz volt a túra. A rossz látási viszony és az átázottság viszont kinyitja a befele tekintés és a fejlődés útját is. A megpróbáltatás összeköt: az életem egyik kedvenc tábortüzét kerekítettük az esős sátorhelyünkön. Tudás és elszántság keveréke szülte, melybe mind dal, mind szárítkozás elegyült.
Másnap rövidre zárva a megpróbáltatásokat direkt úton hagytuk el a gerincet, megszabadulva ködtől, megkönnyebbülve a kocsik láttán. Sem az Apostolokat, sem a Pietroszt nem értük el. De talán annál többet igen. Egyrészt valami igazán elemit tapasztaltunk, melyben az egyszerű örömök, mint a meleg étel és a tűz óriási értékűvé váltak. Az élet és egymás értékelése. Talán ez minden nehézséggel felér.
Őszinte mosollyal az arcunkon tértünk haza és azzal a tudattal, hogy az ember sok mindent megbír és többre képes, mint gondolná.
