Vannak történetek, amelyeket nem lehet lezárni. Történetek, amelyek tovább élnek az emberek emlékezetében, az épületek falai között, a közösségek szívében. Vannak emberek, akiknek munkája olyan mély nyomot hagy, hogy évtizedek múltán is hálával és szeretettel emlékezünk rájuk. És vannak pillanatok, amikor a múlt és a jelen újra találkozik, hogy együtt üzenjen a jövőnek. Szilágysomlyón, a Báthory István Általános Iskola történetében 2026. október 16-án egy ilyen eseményre került sor: ünnepélyesen emléktáblát avattak a Mallersdorfi Ferences Nővérek tiszteletére. Az emléktáblát M. Bonifácia nővér leplezte le, aki jelenlétével különleges lelki tartalmat és méltóságot adott az ünnepségnek.
A márványba vésett sorok mögött több mint egy évszázad története, generációk emlékezete és egy rendkívüli szerzetesi közösség áldozatos munkája húzódik meg.
1899. augusztus 25-én érkeztek Szilágysomlyóra az első ferences nővérek, Paulus M. Regalata és Hilz M. Britta, hogy átvegyék a római katolikus leányiskola vezetését. Érkezésükkel olyan nevelői munka kezdődött, amely évtizedekre meghatározta a város oktatási, lelki és kulturális életét.
A nővérek hamar elnyerték a szilágysomlyói családok bizalmát. Az 1898–1899-es tanévben még 85 növendéke volt az iskolának, egy évvel később azonban már 115 gyermek tanult a szerzetesnők irányítása alatt. A tanulólétszám növekedése, a szülők bizalma és a nővérek odaadó munkája egy új, nagyobb iskolaépület létrehozását tette szükségessé.
A helyi római katolikus egyházközség, a nagyváradi káptalan és számos jótevő összefogásának köszönhetően 1905. július 2-án ünnepélyesen felszentelték azt az épületet, amely ma is az iskola otthona.
1909 szeptemberében Kőrössy Endre plébános-igazgató kezdeményezésére megnyílt a polgári leányiskola első osztálya, 32 növendékkel. Ettől az időponttól számítják az intézmény fennállását.
A ferences nővérek számára a tanítás sohasem jelentett pusztán ismeretátadást. A gyermekek értelmi, lelki és erkölcsi nevelését egységben szemlélték. A tudományok mellett zenére, kézimunkára, gyakorlati ismeretekre, fegyelemre, önállóságra és egymás megbecsülésére tanítottak. Iskolájuk más felekezetű növendékek előtt is nyitva állt.
Nem csupán tanítottak, hanem neveltek. Nem csupán ismereteket adtak át, hanem egész életre szóló értékeket. A nővérek között számos kivételes személyiséget van, akiknek életműve külön-külön is méltó az utókor tiszteletére.
Közülük is kiemelkedik dr. Eysser M. Rigomera nővér, akinek igazgatói munkássága az intézmény egyik legvirágzóbb korszakához kapcsolódik. A több évtizedes építkezés eredményeként az iskola az 1940-es évekre jelentős, sokoldalú leánynevelő intézménnyé fejlődött. A polgári iskola mellett kétéves női kereskedelmi szaktanfolyam is működött, lehetőséget teremtve arra, hogy a növendékek széles körű műveltséget és gyakorlati felkészültséget szerezzenek.
Rigomera nővér tudományos képzettsége, pedagógiai elhivatottsága és vezetői munkája meghatározó szerepet játszott az intézmény életében. Az általa vezetett iskola a második világháború nehéz éveiben is folytatta oktatási és nevelési tevékenységét. Az egykori évkönyvek ma is őrzik ennek a gazdag időszaknak az emlékét.
Hasonlóan maradandó örökséget hagyott maga után Sinzinger Barbara, szerzetesi nevén M. Cosma nővér, akinek személyét Szilágysomlyón ma is különös szeretet és tisztelet övezi.
Cosma nővér kiváló zenepedagógus volt, aki tanítványai zenei műveltségének fejlesztését szívügyének tekintette. Munkájának eredményességét a növendékek sikerei is igazolták. Tevékenysége azonban messze túlnőtt az iskola falain: nevéhez fűződik a szilágysomlyói kultúrház 1930-as felépítése is, a kultúrát, a közösség szolgálatát és a keresztény szeretetet egész életében elválaszthatatlannak tekintette.
És mellettük ott voltak a többiek is: a tanító, nevelő, zenét oktató, a gyermekekre és a rászorulókra figyelő nővérek, akiknek neve talán nem minden esetben maradt fenn a köztudatban, de munkájuk nyomát generációk őrizték meg.
1940. november 19-én az intézmény felvette Árpád-házi Szent Erzsébet nevét, akinek az irgalmasságra, szeretetre és önzetlen szolgálatra épülő életpéldája különösen közel állt a ferences nővérek lelkiségéhez.
Aztán 1948-ban, az iskola államosításával lezárult a nővérek intézményes oktató-nevelő munkájának korszaka. A szilágysomlyói római katolikus egyházközség korabeli feljegyzései megrendítő részletességgel őrizték meg 1948. július 25-ének estéjét. Éppen az esti imádság idején érkeztek meg a hatóság képviselői, akik lepecsételték az iskola helyiségeit. Másnap megkezdődött az intézmény leltározása és átvétele.
A nővéreknek el kellett búcsúzniuk attól az iskolától, amelyért annyi éven át dolgoztak, és amelyet otthonuknak tekintettek. De a hivatásuk, a hitük és a szeretetük nem ért véget. Többen Szilágysomlyón maradtak, és megváltozott életkörülményeik között is folytatták a közösség segítését. M. Cosma és M. Beáta nővérek zenét tanítottak, mások a templom gondozásában, a betegek és a rászorulók támogatásában vállaltak szerepet. Csendesen, szerényen, de töretlen hittel élték tovább hivatásukat.
A visszaemlékezések szerint olyan családokat is támogattak, amelyek különösen nehéz helyzetbe kerültek. Volt, ahová éveken keresztül naponta kenyeret vittek. Mert számukra a szeretet nem csupán tanítás volt, hanem életforma.
1990-ben különösen megható pillanatnak lehettek tanúi a szilágysomlyói hívek: a nővérek ismét szerzetesi ruhájukban vehettek részt a szentmisén. A visszaemlékezések szerint sokan könnyek között élték át ezt a találkozást. A hosszú évtizedek megpróbáltatásai után a közösség újra látható módon köszönthette azokat, akik oly sokat tettek érte.
A szilágysomlyói rendház két utolsó tagja, Oláh M. Beáta és Puskás M. Margaréta nővér 1990-ben a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek székelyudvarhelyi rendházába költözött.
Az egykori zárdaépület története azonban új fejezettel folytatódott. 2004-ben visszakerült a római katolikus egyház tulajdonába, majd 2005-ben, hosszú előkészítő munka és közösségi összefogás eredményeként újra önálló magyar tannyelvű iskola kezdhette meg működését falai között.
2007-ben az intézmény felvette Báthory István nevét. A nővérek egykori otthona ismét a gyermekek nevelésének és oktatásának szolgálatába állt.
A ferences nővérek és Szilágysomlyó kapcsolata az elmúlt évtizedekben sem szakadt meg teljesen. A nővérek több alkalommal visszalátogattak egykori szolgálatuk helyszínére, találkoztak a közösséggel, és együtt idézték fel elődeik emlékét.
2024-ben azonban valami különösen szép kezdődött: újra szorosabbra fonódott az a lelki és közösségi kötelék, amely több mint egy évszázaddal korábban összekapcsolta a Mallersdorfi Ferences Nővéreket az iskolával. Ebben meghatározó szerepet vállalt M. Margit nővér (Boros Erzsébet), a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek erdélyi területi elöljárója, akinek szeretetteljes közreműködésével új lendületet kapott a régi kapcsolat.
A 2025-ös esztendő újabb felejthetetlen pillanatot hozott: az iskola hármas jubileuma alkalmából személyesen látogatott oda M. Jakobe Schmid generális anya, a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek általános elöljárója. Jelenléte különleges megtiszteltetést jelentett a közösség számára, és megerősítette azt az összetartozást, amelynek gyökerei egészen 1899-ig nyúlnak vissza.
Az idei év pedig újabb mérföldkő. 2026-tól arra törekednek, hogy a nővérek rendszeres vendégei legyenek az iskolának, közös imádságokkal, beszélgetésekkel és személyes találkozásokkal gazdagítva a gyermekek és pedagógusok életét.
Ennek a történelmi és lelki folytonosságnak lett látható jelképe az október 16-án felavatott emléktábla. A márványba vésett szavak a nővérek 1909-től 1948-ig tartó, az iskolában végzett nevelői szolgálatának állítanak emléket. A tábla központi helyén a ferences nővérek jelmondata olvasható: Caritas Christi urget nos. (Krisztus szeretete sürget minket.) Ez a néhány latin szó egy egész életforma összefoglalása. Ezt élték meg a nővérek a tantermekben, a zárda csendjében, a zeneteremben, a betegek mellett és a nélkülöző családok otthonaiban.
Az emléktáblát M. Bonifácia nővér leplezte le. Abban a pillanatban, amikor lehullott a lepel, nem csupán egy márványtábla vált láthatóvá. Jelképesen ismét találkozott egymással a múlt és a jelen, az egykori zárda és a mai iskola, az elődök szolgálata és az utódok hálája.
A Mallersdorfi Ferences Nővérek története nem csupán az iskola, hanem Szilágysomlyó történetének is értékes része. 127 évvel az első nővérek érkezése után ismét eleven kapcsolat fűzi össze az iskolát a Mallersdorfi Ferences Nővérek közösségével.
Forrás: Mallersdorfi Ferences Nővérek
