A néhai gyergyószentmiklósi főesperes-plébános, Hajdó István (1942-2011) halálának tizenötödik évfordulójára szervezett emlékestre készül a Szent Miklós Plébánia. A több mint két évtizedet Gyergyószentmiklóson szolgáló Hajdó István meghatározó alakja volt nem csupán az egyházközség történetének, hanem az egész városnak, erős jelenléttel a közösség életében.
Az emlékest október 25-én, vasárnap 18 órától hálaadó szentmisével kezdődik a Szent Miklós-templomban, azt követi a koszorúzás és gyertyagyújtás a plébánia homlokzatán lévő emléktáblánál, majd Fórika Sebestyén „Uram, jó nekünk itt lenni!” című, vetítéssel egybekötött előadásán vehetnek részt az érdeklődők a plébánia hittantermében. Az előadás nem csupán Hajdó István életpályáját tekinti át, hanem a vetítés során válogatást láthatnak abból a gazdag fotó- és videóarchívumból, melyet Fórika Sebestyén az információ- és adatgyűjtés során állított össze. Az előadás Hajdó István Gyergyószentmiklóson töltött szolgálati éveire fókuszál, emellett erőteljes szónoki karakterét is elemzi és áttekinti.
A Bogárfalván 1942-ben született Hajdó Istvánt 1968-ban Márton Áron püspök szentelte pappá Gyulafehérváron. Papi pályája során Gyergyószentmiklós mellett Nyikómalomfalván, Gyergyóújfaluban és Székelylengyelfalván is szolgált, példás életével sok fiatalt indított el az oltár szolgálata felé. A gyulafehérvári főegyházmegye egyik legnagyobb szónokára és köztiszteletben álló lelkipásztorára halálának évfordulóján rendszeresen szentmisékkel, előadásokkal és koszorúzásokkal emlékeznek tisztelői és egykori hívei.
Életének egyik meghatározó állomása volt Gyergyószentmiklós, ahol 1985–2006 között tevékenykedett plébánosként és kerületi főesperesként. A 21 év alatt a városban jelentős hitbeli és nemzettudatot erősítő munkát végzett. Mély és maradandó nyomot hagyott a város hitéletében, kultúrájában és arculatában is. Utóbbit tekintve legjelentősebb gyergyói hagyatéka a Bucsin-negyedi Szent István-templom, de nagy jelentőséggel bír a Gyilkos-tói Szent Kristóf-kápolna is.
Főesperes-plébánosként nemcsak a lelkek pásztora, hanem meghatározó közösségépítő és építtető is volt, aki a Márton Áron-i konok elveket és egyenes tartást képviselt. Sokan emlékeznek „Hajdó pap bácsira” a történelmi jelentőségű, 2005-ös csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szónokaként is, ahol, a hit és az anyanyelv védelméről, a nemzeti megmaradásról mondott – máig sokszor idézett – szenvedélyes beszédet.
