Idén a Magyarok Nagyasszonya főünnepéhez kapcsolódóan a temesvár-gyárvárosi római katolikus plébániai közösség két jubileumot ünnepelt: 300 év telt el az első közösség megalakulása óta, amelyet hosszú éveken át ferences szerzetesek gondoztak, valamint az első keresztelő bejegyzése óta 1726-ban, továbbá 125 éve, 1901-ben szentelték fel a jelenlegi, Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlott templomot.
A kettős évforduló alkalmából Dumitru Daniel helyi plébános meghívására a 10 órakor kezdődő román nyelvű, valamint a 11.30 órakor kezdődő magyar nyelvű szentmisét András István kanonok, a gyulafehérvári Seminarium Incarnatæ Sapientiæ Római Katolikus Papnevelő Intézet rektora mutatta be. A szentmisék zenei szolgálatát Dumitresc Emil kántor és a templomi énekkar látta el.
Mindkét szentmise kezdetén a közösség egy-egy képviselője köszöntötte András István rektort, hangsúlyozva: Az Ön jelenléte körünkben a közösség valódi ünnepévé emeli ezt a liturgiát. Ma nemcsak Szűz Mária oltalma alatt álló közösségünk templombúcsúját ünnepeljük, hanem egy jelentős jubileumot is: 125 év telt el ennek az impozáns templomnak a felszentelése óta. Egy és egynegyed évszázadon át e templom falai hívők nemzedékeinek imáit, reményét és áldozatát fogadták magukba. Ez a jubileum alkalmat ad arra, hogy mély hálával tekintsünk a múltra, ugyanakkor arra is hív bennünket, hogy megújítsuk lelki életünket.
A vasárnapi szentmiséken számos hívő vett részt a város különböző plébániájáról és a környező településekről.
Szentbeszédében András István rektor a Boldogságos Szűz Máriát az Istenbe vetett bizalom és az isteni hívásra adott készséges válasz példaképeként állította a hívek elé, hangsúlyozva, hogy a Szűzanya akkor is igent mondott, amikor nem tudhatta, mit tartogat számára a jövő. Kiemelte a belső csend fontosságát, amely segít meghallani Isten szavát, és helyet készíteni számára életünkben. Ugyanakkor rámutatott a mai ember számtalan vágyára is: arra, hogy folyamatosan anyagi javak és újdonságok után rohanunk, anélkül, hogy mindig megtalálnánk a lelki beteljesedést. Arra buzdította a híveket, hogy naponta szánjanak néhány percet a csendre, és gondolkodjanak el azon, mire is vágynak valójában. Nem kell minden kérdésünkre választ kapnunk. Nem kell előre látnunk az egész utat. Nem kell minden pillanatban erősnek lennünk. De legyen bennünk egy hely, ahová Isten beléphet, legyen bennünk egy kis csend, amelyben megszólíthat bennünket – hangsúlyozta homíliájában a szeminárium rektora.
Az egyetemes könyörgésben a hívek hálával emlékeztek meg azokról a nemzedékekről, amelyek az elmúlt 300 év során megőrizték és továbbadták a hitet, valamint mindazokról, akik napjainkban is hozzájárulnak a közösség életéhez. Imádkoztak továbbá a fiatalokért, az idősekért, a betegekért és azokért is, akik bár távol élnek, lélekben továbbra is kötődnek a plébániai közösséghez.
A szentmise végén Dumitru Daniel plébános elsősorban Istennek adott hálát ezért az ünnepnapért, majd megköszönte András István rektornak az elhangzott tanítást. Köszönetét fejezte ki továbbá paptestvéreinek, Kapor János kisjenői és simonyifalvi plébánosnak, Váncsa Csaba helyi káplánnak, Francisc Craia diakónusnak, az énekkarnak, a ministránsoknak, valamint mindazoknak, akik önkéntes munkájukkal hozzájárultak e jeles ünnep megszervezéséhez.
