A címben jelzett mottóval szervezték meg a Fokoláre mozgalom ifjúsági táborát szeptember 3–5. között, amelynek a Hargita megyei Borzont adott otthont. A Hargita megyei önkormányzat által támogatott rendezvény regionális változata volt a Fülöp-szigeteken zajlott világszintű találkozónak. A Genfest mottójához igazodva, Borzonton is határokat bizonyos értelemben átlépő közönség volt, akadtak köztük szerbek, szlovákok, magyarországiak, lengyelek, olaszok, de az alapcsapat magyar-román nemzetiségű volt.
A pár napban elsősorban az egység ideálját próbálták elsajátítani a résztvevők. A fenti témát előtérbe helyezve, különböző határokat és korlátokat fogalmaztak meg, amelyek gátolják őket a valóban felebaráti szeretet tanúsításában. Ezeket a gondolatokat egy lakattal ellátott papírra írták, szimbolizálván a lehúzó erőt, amellyel társítják ezeket. Akinek a tábor folyamán sikerült tettekkel is átlépnie a megfogalmazott korlátot, az megkapta a saját lakata kulcsát, ezáltal tulajdonképpen megszabadult az őt érintő lehúzó erőtől.
A délelőttök a komolyabb hangvételű előadásoké és tapasztalatmegosztásoké voltak. Érkezett két magyar orvos, akik az afrikai Fontem faluban dolgoztak évekig, idén azonban egy politikai konfliktus keltette háború miatt el kellett menekülniük. A kétnapos műhelymunkákból nagy volt a választék: a test teológiája, személyiségfejlesztés, színház, zene, közösségi média és még sok más állt rendelkezésre. Az életét sem kímélő fiatal, kolozsvári pap, Orbán László életéről a színjátszó csapat készített mély tartalmú összeállítást, amely nagyon megragadta a nézőket.
A mély programok mellett lazább pillanatokat is teremtettek, többek között a bukaresti Verita zenekarkoncertje is ilyen volt, de a színes este is, amikor a tehetségeik kerültek fénypontba, vagy mebocsátáseste, illetve volt tánc és tábortűz, majd lampioneregetés is. A Genfest szerdán zárult abban a hitben, hogy a jelenvoltak folytatják az ott tanultakat a mindennapokban, hogy valóban Isten örömét vihessék a világba.
Dénes Petra, Csíkszereda
