A hagyománynak megfelelően Leó pápa a két napja végetért franciaországi apostoli látogatását elemezte és értékelte, immár saját tapasztalata jegyében a hónap utolsó napján tartott szerdai általános kihallgatás során.
A szentatya franciaországi apostoli útja nagy ajándék volt neki és Isten népének abban az országban, amiért hálát ad az Úrnak – kezdte beszédét Leó pápa. Ismételten hálás köszönetet mondott mindazoknak, akik befogadták őt, a világi hatóságoknak és az egyház lelkipásztorainak, és mindenkinek, akik találkozni szerettek volna a pápával, vagy akár csak üdvözölni akarták őt az utcán, mint Krisztus apostolát. Köszönet mindenkinek!
A katedrális restaurálása megmutatta az egyház, az állam, a közintézmények és a civil társadalom közötti együttműködés lehetőségét
A pápa lelkipásztori látogatásának még mindig friss benyomásait egyetlen nagy szimbólum köré gyűjtötte, mely a párizsi Notre-Dame székesegyház. Az első nap délutánján, a Boldogságos Szűz Mária ünnepélyes vecsernyéjét ott ünnepeltük, amelyben a zene, az ének és a templom szépsége megindította az imádságban összeforrott szíveket. Maga a Notre-Dame katedrális, az átélt tragédiájával, jelképesen megvilágíthatja ezt az egész apostoli utat, kulcsot kínálva a megértéshez, amelyet egy szóban foglalnék össze: újjászületés. A párizsi székesegyház, amely hét évvel ezelőtt egy hatalmas tűzvész halálos sebét szenvedte el, most újjáépült és ragyogóbb, mint valaha. Ez a katasztrófa minden szinten pozitív reakciót váltott ki, némelyik láthatóbb és gyakorlatiasabb, mások rejtettebb, spirituális jellegűek voltak. A katedrális restaurálása megmutatta az egyház, az állam, a közintézmények és a civil társadalom közötti együttműködés lehetőségét. Ez a megközelítés lehetővé tette számunkra, hogy teljes mértékben kihasználjuk a jótevők nagylelkűségét, valamint a szakemberek és munkavállalók szakértelmét. A közjóért folytatott szinergikus összefogásnak normává kell válnia az intézmények, a politikai és társadalmi erők, valamint mindazok számára, akik polgári és gazdasági felelősséggel tartoznak – állapította meg a pápa az értékes tapasztalatot. Ezt az üzenetet közvetítette a szentatya a francia hatóságok, valamint az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének tagjai felé, amelynek székhelye Párizsban található. A pápa rámutatott az együttműködés alapvető szempontjára, ami az emberi személy méltósága.
„Fiatalok, ti vagytok Franciaország szentjei!”
A Notre-Dame székesegyház azonban mindenekelőtt az élő kövekből, Isten szent népéből álló Egyház képe. Érdekes párhuzamot vonni a katedrálisban tartott vecsernye és az ifjúsági virrasztás között, amelyre ugyanazon az estén került sor a párizsi nagy stadionban – ajánlotta a pápa. Két teljesen különböző hely, mégis két egymást kiegészítő esemény, melyek szinte lelkileg eggyé váltak. De mi is kötötte össze őket? – kérdezte a szentatya. Az Egyház, amely nem kőből vagy cementből készült, hanem olyan emberekből, akik szeretik Jézus Krisztust, mert Ő előbb szerette őket. A Notre-Dame-ban papok és diakónusok, szerzetesek, lelkipásztori munkatársak voltak együtt; a stadionban ott volt az új francia nemzedék: új – azt mondanám – nemcsak korban, hanem még inkább lélekben, a szív és a hit szabadságában. Fiatalok, akik énekeltek, kiabáltak, de csendben is maradtak és hallgattak. Figyelmes és meghatott arcaik az igazság és a szeretet után vágyakozó szíveket tárták fel. Örömmel mondtam nekik: „Ti vagytok Franciaország szentjei!” Ez a virrasztás a remény nagy jele volt – emlékezett a szentatya.
A Concorde-téren tartott szentmise az újjászületés jele
Miként ez – abban a kicsinységben, amelyet Isten előnyben részesít – a Bakhita házban is megtörtént a találkozás során, mely számos nehéz helyzetben lévő ember menedéke: egyike a sok helynek, az evangélium gyümölcseinek, ahol naponta elkötelezzük magunkat, hogy szeretettel szolgáljuk az emberi személy méltóságát. A francia egyházban azonban már évek óta látható az újjászületés jele, ez pedig a keresztségre jelentkező fiatalok és felnőttek jelentős és növekvő száma. Jelenleg Párizsban egy tartományi szinodális gyűlést tartanak Istennek e szép „meglepetésével” kapcsolatban, amelyen én is részt vehettem, bátorítva a katekumeneket és a neofiták útját, valamint azokat a közösségeket, amelyekhez tartoznak. A fővárosi látogatásom csúcspontja a Concorde-téren tartott szentmise volt. Ott az újjászületés jele meglepő módon jelent meg, mégpedig a liturgikus összejövetel formájában, amelyen papok, kórus és hatalmas sokaság gyűlt össze az óriási, amely az egész Champs-Élysées sugárúton át a Diadalívig és azon túl is kiterjedt. Az áldozás pillanatában mindenki hozzájutott az Eucharisztiához, amelyet mindenhol kiosztottak az áldozóknak. Ez az igazi újjáépítés, az egyház helyreállítása, amelyet csak Isten valósíthat meg Szűz Mária közbenjárására – összegezte a szentatya a lelki tapasztalatait.
Lourdes az egész világ számára a szeretet civilizációjának kegyhelyét jelenti
Ezt követően természetes és illő volt, hogy Párizs után zarándokként Lourdes-ba menjek, hogy tisztelettel köszöntsem az Egyház Anyját, Máriát, aki a szenvedés és a halál órájában égve tartja a hit és a remény lámpását. Lourdes-ban az Úr Szűz Mária anyai gondoskodása által mindenkinek, a zarándokoknak és különösen a testben és lélekben betegeknek átadja a remény és az újjászületés üzenetét. Ez egy olyan üzenet, amelyet nyíltan szerettem volna megismételni: minden emberi élet, bármilyen állapotban is legyen, még a legtörékenyebb is, megőrzi sérthetetlen méltóságát, és megérdemli, hogy emberi együttérzéssel és a tudomány által kínált eszközök segítségével gondoskodjunk róla, elkísérjük és enyhítsük a szenvedését. Ezért Lourdes az egész világ számára a szeretet civilizációjának kegyhelyét jelenti. Ebben az összefüggésben a bántalmazások számos áldozatával találkoztam, és arra kértem őket, hogy segítsenek kifejezni más áldozatoknak a vágyamat és az egész Egyház vágyát, hogy meghallgassam őket, és velük együtt járjak, miközben gyógyulást keresnek, elismerve az életükben okozott fájdalmat, azon fáradozva, hogy megelőzzük a bántalmazásokat.
A második világháború utáni újjászületés „életnedvével” újuljon meg Európa!
Az apostoli út harmadik és egyben utolsó állomása Metz városa volt, Franciaország és Európa egy olyan térségében, amely a második világháború alatt pusztítást szenvedett. Ott dolgozott ugyanis Robert Schumann, az európai egyesülési folyamat egyik fő ihletője. A kortárs Európa pontosan a béke projektjeként született meg a háború pusztítása után. Elmondhatjuk, hogy ami a párizsi Notre-Dame katedrálissal történt a tűzvészben, az történt Európában a második világháborúval. Európa pedig újjászületett, a demokrácia, a szolidaritás és a népek közötti testvériség elvei alapján, mely nagyban keresztény gyökereinek köszönhető. Még ma is ezeken az alapokon és ezzel az „életnedvvel” újulhat meg az európai projekt egy sokkal globalizáltabb világban, ahol a vallások közötti párbeszéd elsődleges szerepet játszik. Ezért is találkoztam Metzben a különböző vallási hagyományok képviselőivel, akik jelenlétemben felolvasták és aláírták a „párbeszédre és békére irányuló metzi felhívást”.
Kedves barátaim – szólt végül a Szentatya – franciaországi lelkipásztori látogatásom mottója így hangzott: „Hogy élete legyen a világnak” (vö. Jn 6,51). Ezek Jézus szavai, amelyek összefoglalják az ő üdvözítő küldetését, és amelyek az út során teljes mértékben kifejezésre juttatták az összes találkozás evangéliumi jelentését. Ezek a szavak indítsanak most minket imára, miközben kérjük Istent, hogy ez a kegyelmi esemény bőséges és tartós gyümölcsöt teremjen! – zárta szerdai katekézisét XIV. Leó pápa.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ / Vatican News
