A Temesvári Római Katolikus Püspökség Egyházmegyei Családpasztorációs Irodája immár V. alkalommal szervezett családtalálkozót. Az első ilyen jellegű rendezvényre 2022 júniusában került sor a máriaradnai bazilikában és kolostorban, párhuzamosan a Ferenc pápa kezdeményezésére Rómában megszervezett Családok Világtalálkozójával. Azóta a Temesvári Egyházmegye plébániáiról érkező családok minden évben találkoznak Máriaradnán, hogy különböző lelki és kulturális programokon vegyenek részt, együtt imádkozzanak és közösséget építsenek.
„Ahol a szeretet kölcsönös, ott van Isten”
A találkozó szentségimádással kezdődött, amelyet Francisc Craia diakónus vezetett. A szentmisét 10:00 órai kezdettel Pál József Csaba megyés püspök mutatta be. Koncelebráltak azok a papok, akik a részt vevő családokkal érkeztek. A liturgia zenei szolgálatát a „Neokatekumenális Út” egyházi mozgalom tagjai, valamint a Zöld család biztosították.
Szentbeszédében a főpásztor így fogalmazott: «A sziklára épített ház – A család lelki alapjainak megerősítése». Úgy gondolom, ez a mottó mindannyiunknak segít abban, hogy tudatosítsuk, mi ad stabilitást a családnak. Az evangéliumban hallottuk, hogy a sziklára épített ház nem dőlt össze. De a szentírási szakasz elején Jézus így fogalmaz: «Aki hallgatja szavamat…» Gondoljuk át, hogy valóban meghalljuk-e Isten szavát. A múlt században élt Erdélyben egy szentség hírében álló ferences szerzetes, Csiszér Elek. Idős korára elveszítette a látását, ezért a rendtársai sokszor felkeresték, hogy felolvassanak neki a Szentírásból. Gyakran előfordult, hogy egy-egy mondat után az idős szerzetes nagy szelídséggel azt mondta: «Ennyi elég. A szívem megtelt ezzel az Igével. Egész nap a lelkemben hordozom majd ezt az Igét». Szomjas szívvel hallgatta a Szentírást. Mi hogyan hallgatjuk Istent? Az imádságban talán elmondunk mindent, ami a lelkünket nyomja, mindent, amit kérünk Tőle. De hagyunk-e egy kis csendet, hogy meghalljuk, mit mond Ő, mi az Ő válasza? Ez olyan, mint amikor elmegyünk az orvoshoz, elmondjuk neki, mi fáj, utána azonban nem távozunk azonnal, hanem megvárjuk és meghallgatjuk a tanácsát. Ezzel a figyelemmel kellene csendben hallgatnunk azt is, amit a Jóisten mond nekünk. És vajon meghallgatjuk-e a felebarátunkat, a mellettünk élőket: a férjet, a feleséget, a gyermeket, a családban lévő beteget? Van-e szívünk és fülünk arra, hogy meghallgassuk és megértsük, amit ők közvetítenek felénk? Mert ahol a szeretet kölcsönös, ott van Isten.
A család arra hivatott, hogy megélje a keresztségben kapott küldetését
A máriaradnai találkozón Oana és Radu Capan a sziklára épített ház képe, valamint a minden keresztény által a keresztségben kapott küldetés alapján indította elmélkedését a részt vevő családok számára. A házaspár hangsúlyozta, hogy a keresztség a keresztény élet alapja és a szentségi életbe való belépés kapuja. A keresztség által az ember Krisztus testének részévé válik, és részesül Jézus pap, próféta és királyi küldetéséből. Ez a küldetés nem csupán a papság kiváltsága, hanem a családi életben is konkrétan megvalósul.
Annak bemutatására, hogy ez a hivatás miként élhető meg a gyakorlatban, az előadás a FIAT szó négy betűje köré épült, utalva Szűz Mária válaszára, amelyet Isten hívására adott:
F – Fă din viața ta ofrandă – Tedd az életedet felajánlássá. A keresztény ember arra hivatott, hogy ne csak élete egy részét ajánlja fel Istennek, hanem a teljes létét. A munka, a családi kötelezettségek, az imádság, a pihenés, sőt még a szenvedések is egyesíthetők Krisztussal, és felajánlhatók Istennek. Ebben az értelemben a család a mindennapok megszokott mozdulatait az önátadás és a lelki növekedés alkalmaivá alakíthatja át.
I – Imploră pentru aproapele tău – Könyörögj a felebarátodért. A keresztény család arra hivatott, hogy másokért is imádkozzon. Mózes és a Boldogságos Szűz Mária példájából kiindulva az előadók a kitartó közbenjárás fontosságát hangsúlyozták. Az imádságnak nem szabad megmaradnia a személyes gondok körében, hanem magában kell foglalnia a körülöttünk lévő embereket, élethelyzeteket és szükségleteket. Ebben a kontextusban Ferenc pápa egyik gondolatát is felidézték: „Aki imádkozik, az soha nem hagyja maga mögött a világot.” A résztvevőket arra buzdították, hogy tanulják meg észrevenni a környezetükben élők szükségleteit, és formálják azokat imaszándékká.
A – Anunță vestea cea bună – Hirdesd az örömhírt. Ez a dimenzió a keresztségben kapott prófétai küldetéshez kapcsolódik. A keresztény ember arra hivatott, hogy életével és szavaival az Evangélium hirdetője legyen. A család egyfajta „kérdőjellé” válhat a környezete számára: a békesség, a megbocsátásra való képesség, a mások iránti gondoskodás és a nehézségek közepette is megélt öröm kérdéseket ébreszthet másokban, és utat nyithat a hit felé. A hit nem maradhat csupán a templomban megélt, a létezés többi részétől elszigetelt valóság, hanem meg kell mutatkoznia abban, ahogyan a keresztény ember a mindennapi életét éli.
T – Trăiește pentru ceilalți – Élj másokért. Az utolsó dimenzió a keresztény ember királyi küldetéséhez kapcsolódik. A mintakép Krisztus, akinek királysága nem az uralkodásban, hanem a szolgálatban rejlik. A keresztény ember számára az első „királyság”, amely felett uralmat kell gyakorolnia, a saját személye: a szenvedélyektől és a függőségektől való szabadság teszi őt képessé arra, hogy mások szolgálatába álljon. A családban ez a logika azt is feltételezi, hogy a gyermekeket ne „kis herceg” mentalitásra neveljék, hanem a felelősség, az önuralom és a szolgálat szellemére.
Zárásként a két előadó visszatért a sziklára épített ház képéhez. A keresztény ember arra hivatott, hogy ne csak a saját életét és saját családját építse Krisztusra, hanem családjával együtt „élő kővé” és támaszponttá váljon más családok számára. Nem azért, hogy azok emberekre építsék az életüket, hanem hogy a tanúságtétel és a felkínált segítség révén stabilitásra találjanak, és felfedezzék Krisztust.
Könyvismertető
A találkozó folytatásában Oana és Radu Capan beszéltek új, „Un Dumnezeu care se împărtășește pe sine” (Az Önmagát ajándékozó Isten) című könyvükről. A kötet központi gondolata egy olyan Isten, aki önmagát ajándékozza oda, és arra hívja az embereket, hogy munkatársaivá váljanak.
A két szerzőről elhangzott, hogy évek óta elkötelezetten tevékenykednek a katekézis területén, valamint a katolikus hitet magyarázó segédanyagok készítésében. Számos közös könyvet írtak, különböző korosztályok számára készítettek hitoktatási anyagokat, valamint könyveket és kateketikai programokat fordítottak.
Az új könyv bemutatásakor elhangzott a keresztény művészetből is jól ismert pelikán szimbólum, mint az önfeláldozás és az önátadás képe. A központi gondolat az, hogy Isten nemcsak meghívja az embert, hanem lehetőséget ad neki a Vele való együttműködésre is. Ebben a távlatban még a szenvedés megélése is olyan hellyé válhat, ahol az ember arra kap meghívást, hogy együttműködjön Istennel.
Kérdések és válaszok
Az előadást követően a résztvevők kérdezhettek a meghívottaktól.
Felszólalásában a megyés püspök különösen a bemutató üzenete és a keresztségi hivatás szinodalitás kontextusában történő újrafelfedezése közötti kapcsolatot emelte ki. Az egyházmegye főpásztora hangsúlyozta, hogy a hívők aktív részvétele az Egyház életében a keresztségben gyökerezik: a megkereszteltek arra hivatottak, hogy másokért éljenek.
A résztvevőkkel folytatott párbeszéd során Oana és Radu Capan saját hitéletükről is beszéltek, valamint arról, hogyan kapcsolódtak be egyre jobban az Egyház életébe. Visszatekintve felidézték azt a bizalmat, amelyet egyes egyházi személyektől kaptak, és azt, hogy ezen egymást követő meghívások révén hogyan fedezték fel fokozatosan az utat, amelyet Isten megnyitott előttük.
Az egyik résztvevői kérdés arra a helyzetre vonatkozott, amikor a gyermekek eltávolodnak Istentől vagy az Egyháztól. A válasz a gyermekek iránti feltétlen szeretetre és a velük való őszinte kommunikációra helyezte a hangsúlyt, amelyet már az ilyen helyzetek kialakulása előtt is ápolni kell. Ugyanakkor kiemelték a közösség fontosságát is, különösen a gyermekek és a fiatalok esetében, vagyis olyan csoportok létezését, ahol kortársaikkal együtt élhetik meg a hitet. Tapasztalatuk azt mutatta, hogy egy ilyen közösség jelentős támogatást nyújthat, és hozzájárulhat az Egyházhoz való kötődés megőrzéséhez.
Gyermek- és ifjúsági programok
Miközben a felnőttek részt vettek az előadáson, a gyermekek és a fiatalok számára játékokat és foglalkozásokat szerveztek, amelyek az ebéd után is folytatódtak. Valentin Macedon Hiticaș plébános elmondása szerint a találkozó mintegy 300 résztvevője közül jelentős számot képviseltek a fiatalabb generációk.
A felfújható csúszda, valamint a rendkívül szórakoztató, érdekes, illetve stratégiát, türelmet és kitartást igénylő társasjátékok, amelyeket Piry Radulov atya, vingai és orczyfalvi plébános hozott magával, teljesen megtöltötték az InfóKözpont előtti teret, és a gyermekek, valamint a fiatalok fő vonzerejévé váltak. A velük való foglalkozásról a Schönstatti leányifjúság, valamint a temesszlatinai, a vingai és a temesvár-józsefvárosi plébánia ifjúsági csoportjának több tagja és néhány szülő gondoskodott, Bukovics Erika Mária schönstatti Mária nővér, egyházmegyei ifjúsági referens irányításával. Délután a „Neokatekumenális Út” csoport és a Zöld család vállalt zenei szolgálatot.
A nap közösségi hangulatban telt, egy olyan program keretében, amely a részt vevő családoknak időt biztosított az imádságra, az elmélkedésre, a találkozásra és a baráti kapcsolatok megerősítésére.
