A béke nem épülhet csupán szerződésekre és kompromisszumokra: az igazságosságból és abból a felismerésből kell fakadnia, hogy a másik ember a testvérünk – hangsúlyozta Leó pápa Párizsban, az UNESCO székházában. Franciaországi apostoli útja első napján, szeptember 25-én délután a szentatya a nevelés, a tudomány és a kultúra felelősségéről, az emberi méltóság védelméről, a mesterséges intelligencia kihívásairól és a béke építéséről szólt.
Az UNESCO a második világháború után abból a felismerésből született, hogy a politikai és gazdasági megállapodások önmagukban nem elegendőek a tartós békéhez. Alapokmánya szerint: „Mivel a háborúk az emberek lelkében veszik kezdetüket, az emberek lelkében kell kiépíteni a béke védelmét is”. XIV. Leó a szervezet tagállamainak képviselői előtt hangsúlyozta: az emberiség jövője minden ember elidegeníthetetlen méltóságának tiszteletétől függ. Az UNESCO olyan hely, ahol „az emberiség önmagáról, saját történelméről és jövőjéről gondolkodik”.
Nevelés és emberi méltóság
Egyetlen nevelés sem lehet teljes, ha nem néz szembe az élet értelmének kérdésével – hangsúlyozta a pápa. Szent II. János Pált idézve rámutatott: nevelni azt jelenti, hogy segítjük az embert „többnek lenni”, és nem csupán „többet birtokolni”. Korunk alapvető kérdése ezért az, hogy mit jelent embernek lenni. Mindannyian másokra utalva születünk, gondoskodásra és szeretetre szorulunk. Fiak és leányok vagyunk, tehát egymás testvérei. Ha erről megfeledkezünk, az életet már nem ajándéknak, hanem kihasználható árucikknek tekintjük. Az emberi szabadság pedig akkor szép – mutatott rá XIV. Leó –, amikor a jó és az igazság felé irányul, és eltorzul, amikor önkénnyé, erőszakká és hatalomvággyá válik.
Háború
A pápa „az ember egyik legszörnyűbb művének” nevezte a háborút, amelyben maga a tudomány is a pusztítás szolgálatába állhat. A történelem megmutatta, hogy a bölcsességtől elszakított tudomány pusztító fegyverré, az ideológiának alárendelt kultúra propagandává, az igazságról lemondó nevelés pedig a lelkiismeret manipulálásának eszközévé válhat.
A mesterséges intelligencia kihívása
Az új technológiáknak az embert kell szolgálniuk, és nem válhatnak az uralom új eszközeivé – hangsúlyozta XIV. Leó. Külön szólt a mesterséges intelligenciáról, figyelmeztetve arra, hogy az ember értékét soha nem lehet hatékonysággal vagy teljesítménnyel mérni. A betegség, a szenvedés és a kiszolgáltatottság sem csökkenti az emberi méltóságot. A gyorsabb kommunikáció sem feltétlenül jelent igazabb kommunikációt. „Az információ bőséges, de nem azonos a bölcsességgel” – mutatott rá. A mesterséges intelligencia képes adatokat összekapcsolni, de nem tud válaszolni az emberi lét értelmének kérdéseire. „Az ember nem élhet értelem nélkül. Az értelem az elme oxigénje” – fogalmazott a pápa. Etika nélkül a tudomány elveszítheti értelmét és megszűnhet az emberi méltóság szolgálatában állni. A szentatya ezért különösen a gyermekek és fiatalok védelmére szólított fel: kiszolgáltatottságuk a digitális korban soha nem válhat kizsákmányolásuk lehetőségévé.
Bábel helyett Pünkösd
XIV. Leó két bibliai képpel világította meg az emberiség előtt álló választást. Bábel az uralommal kikényszerített egység jelképe, amelynek kísértése ma is jelen van a testvériség nélküli globalizációban és az ideológiai kényszerben. Pünkösdkor ezzel szemben mindenki saját nyelvén hallja ugyanazt az üzenetet: a szeretetközösség nem megszünteti, hanem kibontakoztatja a különbözőséget. „Nem Bábel erőszakossága, hanem Pünkösd békéje” teszi lehetővé a népek közötti valódi szeretetközösséget – hangsúlyozta Leó pápa. Az emberi méltóság tiszteletének próbája az is, hogyan bánunk a legkiszolgáltatottabbakkal: a meg nem született gyermekekkel, a háborúk áldozataival, a fogyatékkal élőkkel, az idősekkel, a migránsokkal és a menekültekkel. A pápa a teremtett világ védelmére is kitért, hangsúlyozva, hogy az ökológiai válság egyben antropológiai válság is.
A béke szolgálatában
Beszéde végén XIV. Leó a nemzetközi intézmények szerepéről szólt. A világ olyan kihívásokkal néz szembe, amelyeket egyetlen állam sem képes egyedül megoldani, miközben maguk ezek az intézmények is bizalmi válságot élnek át. Ezért újra meg kell tanulnunk bízni abban, hogy a különbségek nem feltétlenül jelentenek fenyegetést, és az őszinte párbeszéd közös jót teremthet. „Nem naiv optimizmusról van szó, amely nem vesz tudomást a nehézségekről, hanem arról, hogy kitartsunk a reményben: a jó mindig lehetséges” – hangsúlyozta Leó pápa.
A vallási hagyományoknak is fontos szerepük van ebben, mert őrzik az élet eredetére és végső értelmére vonatkozó kérdéseket. Az emberiség arra kapott meghívást, hogy olyan népek szövetségét építse, amelyek egyetlen Atya gyermekeiként testvérnek ismerik fel egymást.
XIV. Leó végül különösen a fiatalokhoz fordult. Arra kérte az UNESCO képviselőit, hogy a nevelés, a tudomány és a kultúra eszközeivel erősítsék közös emberi mivoltunk tudatát, és fáradhatatlanul dolgozzanak a béke építésén.
Forrás: Somogyi Viktória / Vatican News
