XIV. Leó pápa pénteken délben a francia köztársasági elnök hivatalos rezidenciáján, a párizsi Élysée palota dísztermében találkozott az ország politikai és vallási hatóságaival, a civil társadalom, a gazdasági és a kulturális élet képviselőivel, valamint a diplomáciai testület tagjaival.
A pápa beszédében hangsúlyozta, hogy a háború soha nem elkerülhetetlen, a békés társadalmak, amelyek tiszteletben tartják az egyén és a népek méltóságát és jogait, a párbeszéd, az igazságosság, a diplomácia révén valósíthatók meg.
Franciaország gazdag kulturális és vallási örökséggel rendelkezik
Emmanuel Macron francia köztársasági elnök üdvözlő beszédét követően XIV. Leó kifejezte nagy örömét, hogy Franciaországban lehet, hálásan megköszönte Macron elnöknek meghívását, és az elnök személyén keresztül üdvözölte ennek a hatalmas kulturális és vallási örökséggel rendelkező országnak minden lakóját. Származásuk sokszínűsége hozzájárul a demokratikus élet gazdagításához – állapította meg Leó pápa, majd arról biztosította hallgatóit, hogy Franciaország nagyon gyakran szerepel imáiban, mivel nem feledkezik meg (észak- és dél-franciaországi) normandiai és bearn-i családi gyökereiről.
Kulturális, művészeti és szellemi világítótorony az egész világ számára
A pápa utazása az ország fővárosában, Párizsban kezdődik, amelyet gyakran a „Fény városa – Ville lumière” néven emlegetnek. Franciaország évszázadok óta kulturális, művészeti és szellemi világítótoronyként ragyog és nemcsak Európában, hanem jóval határain túl, az egész világon hozzájárult a népek szellemi fejlődéséhez. A kiemelkedő francia gondolkodók, akik egyúttal mélyen hívő katolikusok is voltak, rámutattak, hogy a tudományok, a művészetek, az irodalom és a filozófia nagy mértékben hozzájárulhatnak az emberiség javához, amikor a szép, a jó és az igaz keresésére irányulnak, hogy a világnak élete legyen – utalt a pápa franciaországi apostoli látogatásának jelmondatára.
A Notre-Dame székesegyház megújulása a remény jelképe
A számos területen megmutatkozó kiváló francia szakértelem,a savoir-faire, kiemelkedő szerepet játszott a párizsi Notre-Dame székesegyház nagyszabású helyreállítási munkálataiban, amelyekben a kezdetektől fogva számos magán- és állami intézmény vett részt. A pápa háláját fejezte ki Macron elnöknek, minden kézművesnek és szakembernek, akik elkötelezettségüket e munkának szentelték. A Notre-Dame székesegyház közelmúltban történt újbóli megnyitása az istentiszteletek, valamint a világ minden tájáról érkező látogatók számára, nem csupán egy műszaki vállalkozás sikeres befejezése, hanem az újra megtalált remény szimbóluma, a közös erőfeszítés révén megvalósult egység tanúságtétele. Ez a csodálatos eredmény adjon új lendületet az ország politikai, társadalmi és vallási élete minden szereplőjének, hogy szüntelenül az egység szellemében, az élő remény erejével munkálkodjanak.
Franciaország gazdag keresztény gyökerei
Leó pápa ezután felidézte Franciaország gazdag keresztény gyökereit. A (második században élt) Lyoni Szent Iréneusz egyházatya és I. Klodvig frank király megkeresztelése óta hazájuk a kereszténységből merített szellemi, kulturális, intellektuális, művészeti és misszionáriusi erőt, amely ma az egész világon felragyog. A XVI. században a francia humanizmus a görög-római örökség és a keresztény hit egyesítésére törekedett, ezt követte a reneszánsz, majd a Grand Siècle, a francia aranykor után a felvilágosodás révén Franciaország olyan vívmányokat adott a világnak, mint az emberi természetből fakadó emberi jogok elismerése, különösen a vallásszabadság. Franciaország nemzeti jelmondata, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség nem csupán a középületek homlokzatára vésett szavak, hanem egyetemes etikai követelmények, amelyek az evangéliumi üzenetben is kimeríthetetlen forrást találnak.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata mérföldkő az emberiség történelmében
A Párizsban kihirdetett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatáról szólva, amelynek kidolgozásában a francia Nobel-békedíjas jogtudós, René Cassin kiemelkedő szerepet játszott, a pápa arra mutatott rá, hogy célja az emberi személy elidegeníthetetlen méltóságára vonatkozó általános tudat megteremtése volt. Szent II. János Pál pápa ezt a dokumentumot „az emberiség erkölcsi fejlődésének útján elért igazi mérföldkőnek” tartotta, tudatában annak, hogy az emberi jogok anyagi vagy szellemi téren történő fenyegetése egyaránt veszélyes a békére nézve, mert az embert mindig teljes egészében érinti. (ENSZ Közgyűlés, 1979. október 2).
Az emberi jogok tiszteletben tartása legyen párhuzamos a technikai haladással
Az emberi méltóság, az emberi természetből fakadó alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartásának kérdése minden korszakban felmerül, és párhuzamosan lépést kell tartania a társadalom fejlődésével és a technikai haladással – fejtette ki beszédében Leó pápa, majd idézett „Magnifica humanitas”, a „Csodálatos emberiség” k. enciklikájából, amelyben leszögezte, hogy „a technológiai fejlődés az évszázadok során jelentősen hozzájárult az emberiség életkörülményeinek javulásához; ugyanakkor a haladás minden szakasza megmutatta azoknak az eszközöknek a kétértelmű arcát is, amelyek kárt okozhatnak, ha nem a jóra irányítják őket” (Magnifica humanitas k. enciklika, 4.). Georges Bernanos XX. századi francia író már megsejtette annak a veszélyét, hogy a vak engedelmesség és a felelőtlenség a „Gépek Paradicsoma” uralmává váljon. Kiemelte, hogy ennek elkerülése érdekében a francia civilizáció éppen ellenkezőleg, évszázadokon át azon dolgozott, hogy szabad embereket neveljen, akik teljes mértékben felelősséget vállalnak tetteikért.
A pápa ezért elengedhetetlennek tartotta, hogy első enciklikájában a mesterséges intelligencia témájával foglalkozzon, az embert állítva ismét minden gondolkodás középpontjába. Az embereket az etikai megkülönböztetés, az erkölcsileg jó felismerésének képességére kell nevelni, amely az embert fejlődésre készteti, belső szabadságának és szent méltóságának feltétlen tiszteletben tartása mellett. A pápa hangsúlyozta, hogy egy valóban szabad társadalom nem kényszerít az egyformaságra, hanem védi a lelkiismeretek sokféleségét, megelőzve a tekintélyelvű tendenciákat, etikai párbeszédre késztet, amely gazdagítja a társadalom szövetét (Beszéd a diplomáciai testület tagjaihoz, 2026. január 9.). Ez a párbeszéd különösen sürgető a mai Franciaországban, ahol különböző kulturális és vallási háttérrel rendelkező emberek élnek együtt.
Az élethez való jog védelme minden emberi jog alapja
A Szentatya rámutatott, hogy Franciaországot évszázadok óta jellemzi a sokszínűség iránti figyelem. A francia helyi egyház soha nem szűnt meg a leginkább rászorulók javáért dolgozni, Isten gyengédségét és irgalmát tükrözve. Leó pápa felidézte Páli Szent Vince munkásságát, a XVII. századi karitatív megújulást, a számos katolikus intézményt, amelyek ma is önzetlenül gondoskodnak a szenvedőkről, gyengékről. Tanúságtételeik emlékeztetnek minden emberi lény egyedülálló és pótolhatatlan értékére. Ugyanakkor felhívást is jelentenek az újjáéledő testvériségre, amely azt igényli, hogy feltételek nélkül fogadjuk be az életet, gyengédséggel támogassuk a törékenységet, kísérjük az élet minden szakaszát, bátran védelmezzük azokat, akiknek nincs hangjuk. A pápa ismételten határozottan kijelentette, hogy az élethez való jog védelme minden emberi jog elengedhetetlen alapja (Beszéd a diplomáciai testület tagjaihoz, 2026. január 9.).
A szentatya felhívta a figyelmet a tudomány és a technológia torzulásának veszélyére és erőteljesen elítélte a béranyaságot, a szervkereskedelmet, a tervezett halál, az eutanázia lehetőségének felkínálását. Az egymás iránti tisztelet és minden emberi élet védelme mindannyiunk közös felelőssége, amely az értelem és a szív megtérésével kezdődik, és valódi, önzetlen elkötelezettséget igényel testvéreink iránt.
Az igazi laicitás erőforrásként hasznosítja a vallási dimenziót
A pápa beszédében hangsúlyozta, hogy az igazi laicitás nem zárja ki a közéletből a vallási dimenziót, hanem éppen ellenkezőleg, képes azt oktatási erőforrásként hasznosítani (vö. Beszéd a katolikus hittanárok országos találkozójának résztvevőihez, 2026. április 25.). Éppen ezért foglal el a katolikus iskola kiemelt helyet Franciaország oktatási rendszerében. A közéletben aktív, hite szerint cselekvő keresztény, nem tekinthető az ország egységét fenyegető jelenségnek. A helyes laicitás célja, hogy az állam és a vallási intézmények párbeszédet folytassanak egymással, és egyesítsék erőiket a közjó szolgálatában, hogy a világnak élete legyen. A pápa elismerően szólt a Szentszék, a francia katolikus egyház és a francia kormány közötti párbeszédről, amely értékes és dicséretre méltó az egész társadalom jóléte szempontjából. Ezek a kapcsolatok nagyon pozitív módon szemléltetik azt az egészséges kiegészítő jelleget, amelyet a II. Vatikáni Zsinat is megerősített, nevezetesen, hogy a politikai közösség és az egyház, bár különböző minőségben, „ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálják, bár más-más címen. Annál gyümölcsözőbb lesz szolgálatuk mindenki javára, minél egészségesebben együttműködnek a helyek és korok körülményei szerint” (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 76).)
Franciaország és a katolikus egyház együttműködése a keleti keresztények szolgálatában
Ez a szándék, hogy származásától függetlenül együtt szolgáljanak minden embert, évszázadok óta lelkesíti a Franciaország és a katolikus egyház közötti együttműködést a keleti keresztények szolgálatában – állapította meg örömmel Leó pápa. A Közel-Kelet országaiban végzett oktatási, szociális, kulturális és humanitárius tevékenység, amely különböző szervezetekkel együttműködésben valósul meg, értékes hozzájárulást jelent a népek közötti párbeszédhez és minden ember jogainak védelméhez. A pápa háláját fejezte ki a Keleti Iskolák Alapja nevű kezdeményezésnek, amely 2021 óta lehetővé tette több mint kétszázhatvan közel-keleti oktatási intézmény támogatását, köztük hét libanoni egyetemet és a Betlehemi Egyetemet.
Ez egy ékesszóló tanúságtétel, amelyben a kultúra és a hit a különböző népek és vallások közötti harmóniát elősegítő pilléreknek tűnnek, a béke és az emberek közötti közvetítés szolgálatában. Ezen a területen is az oktatás különösen fontos kihívást jelent. Valójában ez továbbra is az együttműködés egyik fő területe, amely konkrét és gyümölcsöző formát ölt különösen a Keleti Iskolák Alapján keresztül. Ezzel kapcsolatban a pápa háláját fejezte ki mindazoknak, akik elkötelezetten dolgoznak ezen a projekten, amely 2021-es alapítása óta lehetővé tette több mint kétszázhatvan közel-keleti oktatási intézmény támogatását, köztük hét libanoni egyetemet és a Betlehemi Egyetemet.
A béke a párbeszéd és az igazságosság révén valósítható meg
Utalással a Közel-Keletre, ahol kétezer évvel ezelőtt megszületett a Béke Hercege, a pápa azokra a népekre irányította a figyelmet, akiket a konfliktusok következményei sújtanak, és akiket a háború csapása gyötör. Nem maradhatunk közömbösek az ilyen szenvedésekkel szemben, amelyek megsértik az emberi méltóságot, és igazságosságért kiáltanak Istenhez. Ezeknek a helyzeteknek a súlyossága mindenkit szólítson szívbeli megtérésre. Csak akkor tudunk együttesen nagyobb erőfeszítéseket tenni a szeretet civilizációjának felépítésére, ha alázatosan elismerjük, hogy szükségünk van egymásra (vö. Magnifica humanitas enciklika, 182). Mint ahogy már Szent XXIII. János pápa is kijelentette „Pacem in terris” k. enciklikájában: „az igazságosság, a bölcsesség és az emberség megköveteli, hogy véget vessenek a fegyverkezési versenynek, egyidejűleg és kölcsönösen csökkentsék a már meglévő fegyverzetet; tiltsák be a nukleáris fegyvereket; és végre jussanak el a hatékony ellenőrzéssel kiegészített teljes leszereléshez” (Pacem in terris enciklika, 60.). Korunkban egyre inkább terjed az a téves meggyőződés, hogy a nukleáris fegyverek birtoklása biztonsági garanciát jelent, ami egy új, nehezen ellenőrizhető fegyverkezési versenyt táplál (vö. Magnifica humanitas enciklika, 194.). Azonban a béke nem az erőviszonyok egyensúlya, hanem a párbeszéd és az igazságosság révén épül fel nap mint nap. Az állam képviselői ismerjék el, tartsák tiszteletben és védelmezzék az emberek sérthetetlen jogait, hogy mindenki könnyebben teljesíthesse kötelességét. Ez minden hivatalos hatalom fő feladata.
Franciaország, hűen értékeihez továbbra is fáradhatatlanul építse a békét
A háború soha nem elkerülhetetlen, a párbeszéd és a diplomácia révén tudjuk megőrizni a békés társadalmakat, amelyek tiszteletben tartják az egyén és a népek méltóságát és jogait. Franciaországnak az a hivatása, hogy továbbra is a béke és a multilateralizmus fáradhatatlan építője maradjon, különösen szeretett Európánkban. Hűen értékeihez, nyisson utat egy fegyvertelen és lefegyverző békének, és felelősségteljesen kínálja fel pótolhatatlan hozzájárulását a béke érdekében. Szüntelenül növekedjen szabadságuk a közjóért való elkötelezettségben; testvériségük ölelje át az egész emberiséget; és az általuk kívánt egyenlőség mindig az igazságosság és a szeretet alapjain nyugodjon, anélkül, hogy harmonikusan gyümölcsöztessék az emberek közötti különbségeket az egész társadalom javára.
Isten adjon békét, egységet és jólétet, hogy a világnak élete legyen!
Beszéde végén Leó pápa ismét kifejezte háláját ezért a találkozóért, majd idézte Macron elnök 2018-ban a francia püspököknek mondott, mindannyiunk számára jelentős szavait: „egy olyan egyház, amely úgy tesz, mintha nem érdekelnék a világi ügyek, nem teljesítené maradéktalanul hivatását; és egy köztársasági elnök, aki azt állítja, hogy nem érdekli az egyház és a katolikusok sorsa, elmulasztaná kötelességét”. XIV. Leó pápa biztosította Franciaország lakóit, hogy buzgón imádkozik gyönyörű országukért. A Boldogságos Szűz Mária, Franciaország fő védőszentjének anyai közbenjárására bízta kívánságát: „Isten adjon békét, egységet és jólétet, hogy a világnak élete legyen!” – végül Isten áldását kérte Franciaországra és az összes franciára.
Forrás: Vertse Márta / Vatican News
