Giotto di Bondone Szent Ferenc élete freskósorozatának 24. jelenete két olyan csodát mutat be, amelyek a Szeráfi Atya halálának pillanatában mentek végbe. A kompozíció – mindazon túl, hogy egyetlen alkotáson belül két, különböző földrajzi helyszínen lezajló, csodás eseményt ábrázol – Giotto zsenialitását tükrözi.
A történet szerint Szent Ferenc a halálának pillanatában két – távol lévő – személy előtt is megjelent látomás formájában. Az egyik a haldokló Agostino ferences testvér volt, a másik pedig a dél-itáliai utazásán lévő Guido püspök. Giotto az építészetben használt tértagolási elemek tudatos és művészi alkalmazásával adott mélységet alkotásának. A bal oldali, hangsúlyosabb jelenetben egy gótikus kolostor belső tere elevenedik meg számunkra, ahol a halálos ágyán fekvő Agostino testvér hirtelen felül, és karjait az ég felé nyújtva felkiált, amint megpillantja a mennybe emelkedő Ferencet. A mellette álló, megdöbbent szerzetesek gesztusai a váratlan csoda drámaiságát fokozzák. A kép jobb oldalán, egy különálló – geometrikus mintázatú függönnyel díszített – szobabelsőt láthatunk, ahol Guido püspök békésen pihen az ágyán. Ekkor jelenik meg számára Szent Ferenc, aki megáldja őt. Mindkét csoda Szent Ferenc Krisztushoz való hasonlóságát és a halálból az örök életbe való átmenetelét hivatott hangsúlyozni. Az ábrázolt eseményt Szent Bonaventura rögzítette a Legenda Major című életrajzi írásában.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
