Minden eddiginél népesebb közösség, mintegy száznegyven résztvevő lakja be és tölti meg élettel a napokban a Romániai Máltai Szeretetszolgálat mikóújfalusi táborhelyét, a hazai és külföldi vendégek, illetve önkéntesek a sepsiszentgyörgyi szervezet által kezdeményezett mozgássérültek táborának 25. kiadásán vesznek részt. A ma záruló évfordulós rendezvény kínálatáról, a szervezők, résztvevők benyomásairól, élményeiről a helyszínen beszélgetett Demeter Virág Katalin, akinek ismertetője a 3szék napilap hasábjain jelent meg.
Kedd délután kiadós, jéggel érkező zápor váltotta a napközben tomboló hőséget a mikóújfalusi máltás táborhelyen, így Tischler Ferenc, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat főtitkára és az idei programok felelőse, illetve a mindenki által Fifikének becézett Bartalis Attila Antal már kellemes időben mesélt a népszerű rendezvény újdonságairól. Idén minden eddiginél több résztvevőt fogadtak, gyakorlatilag telt ház van, esténként 138-an ülnek le vacsorázni – vázolta Tischler Ferenc. Önkénteseik között ezúttal is találni a határon túlról érkezetteket: budapestieket, kanadaiakat vagy éppen amerikaiakat, köztük olyanokat is, akik azt kérik a szülőktől: úgy térjenek haza szabadságra, hogy az egybeessen a mozgássérültek táborával. Egy londoni fiatal pár néhány éve véletlenszerűen látogatott ki egy estére Mikóújfaluba, és annyira megkedvelték a tábort, hogy a hölgy mára a szervezés egyik alapembere – mesélte Tischler.
A háromszéki, illetve Hargita, Maros, Kolozs és Fehér megyéből érkezett táborlakókat több mint negyvenfős önkéntes csapat segíti, a programok lebonyolítását és más teendőket további harmincan végzik. Az idei foglalkozásokon a Földet járják körül, mindennap más-más kontinens adja a témát: ismerkedős játékok, sportnap, kincskeresés, hegyimentők bemutatója és a motorosok baráti társaságának látogatása, erdei motoros séta, kézműves-tevékenységek, kürtőskalácssütés, zenei kvíz és koncertek, tehetségkutató színesíti a kínálatot, de Oláh Attila paralimpikonnal is találkozhattak, beszélgettek – tudtuk meg Bartalis Attila Antaltól, aki 2010 óta lelkes koordinátora a tábori programoknak.
Tischler Ferenc úgy érzi, valódi közösséggé kovácsolódott a mozgássérültek tábora, és bár időről időre felmerült, hogy újratervezik, gyermekekkel indítják újra, ezt mindeddig nem tudták meglépni. „Soha nem tudjuk egymás kezét elengedni” – ismerte el, és megjegyezte: az eltelt negyed évszázad alatt a résztvevők 70 százaléka visszatérő lett; volt, aki tizenévesként érkezett, és most is jelen van, sokan itt öregedtek meg, és év közben is érezni a ragaszkodást, az erős kötődést, gyakran telefonálnak, érdeklődnek, mikor lesz a következő találkozó.
Bartalis Attila Antal felvetésünkre arról beszélt, többeknek ez a tábor jelenti az egyetlen éves kikapcsolódási lehetőséget, ezért mindig érdeklődéssel várják. Számára a legelső alkalommal megtapasztalt érzés okán vált fontossá a találkozó: „itt végre önmagam lehetek, nem kell megfelelnem a külvilágnak” – fogalmazott. Karolina, aki Kolozsvárról érkezett édesanyjával, arról mesélt, a sport, az ismerkedés lehetősége, a tánc és a kosarazás nyerte el tetszését, de a finom ételek úgyszintén. Az első alkalommal táborozó kolozsvári Tímea szintén dicsérte a tábori menüt, és a léggömböknek is nagyon örült. A változatos zenéről gondoskodó lemezlovast, Róbertet a tábor jó hangulata mellett az ragadta meg, hogy ebben a közösségben nem néznek rá furcsán, és nem kell megjátszania magát, ha segítségre van szüksége. „Itt mindenki egyforma, mindenki segítőkész” – vélekedett.
Forrás: Demeter Virág Katalin/3szék
