Az Alzheimer Café Székelyudvarhelyen is elstartolt. Az empátia, a kölcsönös megértés és a közös fejlődés jegyében telt a csütörtök délután a székelyudvarhelyi Szépkorúak Házában. Az eseményt Farkas Gyöngyvér, a Caritas munkatársa nyitotta meg, majd dr. Kiss Gabriella vette át a találkozás vezetését.
Az Alzheimer Café rendezvénysorozatának történetében már több alkalommal is előadott dr. Kiss Gabriella, a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon igazgatója, aki doktori kutatásában a demenciával élő személyek hozzátartozóinak terhelődését vizsgálta.
„Itt nem kell magyarázkodni. Mindannyian az empátia és az összefogás nyelvét beszéljük.”
A találkozás az Alzheimer Cafék rendje szerint előadással indult, majd csoportos foglalkozások keretén belül és végül egy közös beszélgetésen keresztül oldódtak fel a hozzátartozók, elszenvedők frusztrációi, nehézségei, sikerélményei. A találkozások teret adnak a frusztráció levezetésére, arra, hogy a gondozók, családtagok letehessék a terhet egy pillanatra, hiszen – ahogy előadásában is kihangsúlyozta dr. Kiss Gabriella – a gondozói szerep nem könnyű feladat, mellyel szintén foglalkozni kell, hogy az ember ne égjen ki.
„A társadalmat mi magunk tudjuk megváltoztatni, a mi hozzáállásunkkal és a mi tudásunkkal, hogyha megtanuljuk együtt kezelni a demensekkel való életet.”
Az előadás felhívta a figyelmet a megbélyegző szóhasználat káros hatásaira, cél, hogy a köztudatban tudatosuljon, mennyire hatással lehet ez a demenciában érintettek családtagjaira, gondozóira. A találkozás teret és lehetőséget adott mindezek átbeszélésére, a tapasztalatcserére, és hogy minden gondozó és érintett érezhesse, nincs egyedül.
A demencia ma népbetegséggé vált, a világon minden harmadik másodpercben diagnosztizálnak demens személyt. A diagnózis stresszként éri mind a családtagokat, mind a gondozót, a gondozás pedig emberfeletti feladat, ezért jöttek létre az Alzheimer Cafék. A rendezvény közelítés valami olyan felé, amit nem érthetünk, nem láthatunk, hiszen a változás belső, az elszenvedőben zajlik le, külső szemlélőként nehezen érthetjük és emészthetjük ezeket a folyamatokat. Az legerősebb eszközünk pedig éppen ezért csakis az elfogadás lehet.
Mindezekben erősítette meg a csütörtök délutáni találkozó az odalátogatókat, továbbra is azzal a célkitűzéssel, hogy a köztudatban életben maradjon a demenciáról való beszélgetés, a segítségnyújtás és a megértés.
