Biciklis zarándoklat indult Szentjobbra 2026. június 20-án a nagyváradi egyházmegye fiataljaival, a Szent László király által alapított püspökség udvarából. Böcskei László megyés püspök áldását követően a résztvevők mintegy negyven kilométert tettek meg a Nagyvárad–Hegyköztóttelek-Siter-Fegyvernek-Szentjobb útvonalon.
Blaga Antoniu lelki vezető elmondta: ezzel a kezdeményezéssel ők az első kerékpáros zarándokok, akik a megújult szentjobbi plébániatemplomhoz és zarándokközponthoz zarándokoltak. A zarándoklat egyben kapcsolódik XIV. Leó pápa júniusi imaszándékához is, amely a békéért, valamint a szentekkel való lelki kapcsolat elmélyítéséért szól.
Mint ismeretes, Szentjobbon több mint négyszáz éven át őrizték Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot. Az ereklyére Szent László király 1084. május 30-án talált rá, majd annak méltó őrzésére megalapította a szentjobbi apátságot.
A biciklis zarándoklat résztvevőinek beszámolói:
„Számomra ez a zarándoklat egy csapatépítő, testépítő és hitépítő kaland volt. Nem volt könnyű, főleg hegyközben. Az út nehézségei igazi megpróbáltatások voltak, de örüljünk ha megpróbáltatások érnek, mert ezeknek állhatatosság a gyümölcse. A megállókban, mindig kaptunk valamit, amin gondolkozhatunk a további úton. Amikor odaértünk, a szentmisében találkozhattunk a szentségi Jézussal. Ő kísért minket haza az úton, a mennyei ebéd után, ugyanis az eltévesztett út miatt hamarabb hazaértünk, mint gondoltuk.” (Létai Krisztián)
„Béke. Találkozás. Párbeszéd. – mondta Leó pápa. Én még hozzá tenném azt is, hogy csend, megpróbáltatás, bíztatás, remény, kitartás, öröm. Nagy lendülettel indultunk útnak Szentjobbra, nem számolva a rengeteg emelkedővel, melyek hamar elbizonytalanítottak bennünket. De azt kell hogy mondjam, minden nagy sóhaj mellett ott volt az Isten is. A megállóink során nem csak megpihentünk, Istenben pihentünk meg. A könyörgések, az imák, az elmélkedések, mintha szempillantás alatt törölték volna a megtett kilóméterek fáradalmait. Számomra ez a zarándoklat, egy mondatba foglalva: 80 kilométer, 80 ima volt. Minden dicsőség az Istené!” (Dobos Henrietta)
„Ez a zarándoklat számomra több volt egy kerékpártúránál. Sokkal inkább egy belső út volt, amelyen újra megtapasztalhattam Isten vezetését. Minden emelkedő és minden megtett kilométer egy apró bizonyíték lett arra, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit néha magamról gondolok. A közös tekerésben, az imádságban és a találkozásokban megélhettem azt a békét és összetartozást, amelyre XIV. Leó pápa is hív bennünket. Szent László és Szent István nyomdokain haladva nemcsak egy szent helyre érkeztem meg, hanem önmagamhoz és Istenhez is egy kicsit közelebb kerültem. Hálás vagyok Istennek ezért az ajándékért, minden megtett kilométerért és a társaságért, amely végigkísért ezen az úton.” (Kádár Kamilla)
„Megleptek engem a hosszú emelkedők, olyan volt mint az élet, mikor fent mikor lent, feljutni valahova elég nehézkes, de onnan lejönni már annál könnyebb, szép tájakat láttam, a kedvencem az a hosszú lejtő volt ahonnan csak fékkel jöttünk le, nagyon szép kilátás volt és amolyan felfrissülés, a társaság is jó volt, új humoros, kedves és támogató embereket ismerhettem meg. Összességében örülök, hogy velük tarthattam és teljesíthettem a távot, mert így volt teljes a felajánlásom Istennek.” (Szabó Dominik)
„A sport népszerűsítése fontos, főleg a fiatalság körében, ezért is jelentkeztünk erre az útra, ugyanakkor egyetértve a szentatya üzenetével minden alkalmat meg kell ragadni a béke elérésére. A társaság jó volt, a megállópontokon hamisítatlan vidéki vendégszeretet fogadott. Jó érzés volt megpihenni, imádkozni, azokon a helyeken, amelyek az igazi hit forrásai. Bár sokszor jártunk már ezen az útvonalon, mégis a cél új fényben tűntette fel a környéket, lehetőséget adva rácsodálkozni a természet szépségeire, a tizenhat, fiókáinak táplálékot gyüjtő gólyára, a kócsagra, a rémült nyuszira. Az Isteni gondviselés megóvott minket mindentől, nem volt gumidefekt és a napsütéstől is csak a D vitamint gyüjtöttük be. Nagyon jó kezdeményezésnek tartjuk és bár nem tartozunk már az ifjú nemzedékhez, szívesen kapcsolódnánk a következő túrákhoz is, ha lehet és ha tehetjük.” (Klementina és Attila)
„Nem volt könnyű. Aki azt hitte, hogy egy kellemes kirándulás lesz, azt az út hamar meggyőzte az ellenkezőjéről. A kilométerek teltek, a lábak nehezedtek, és egy ponton mindenkinek szembe kellett néznie azzal, hogy talán jobb lett volna kicsit jobban felkészülni – többet edzeni, több kilométert tenni a lábakban előtte. A zarándoklat nem becézett senkit. És mégis – talán éppen ezért volt szép. Mert az ember egy ilyen úton nemcsak a testét viszi magával, hanem az egész életét. A fáradtság lecsupaszít, a csend elgondolkodtat, a közös pedálozás pedig összeköt. Szentjobbra érve valami rendeződött belül – nehéz szavakba önteni, de aki ott volt, tudja, miről van szó. Jövőre – jobban felkészülve – újra érdemes lesz elindulni.” (Blaga Antoniu)
„Számomra a biciklizés nem csak sport hanem kikapcsolódás is. Ezen a különleges alkalmon viszont barátokkal volt fűszerezve az élmény. Nagyon büszke vagyok mindenkire aki részt tudott venni és aki végig tudta vinni ezt a küldetést, zarándoklatot. Hálás vagyok a szervező csapatnak és mindenkinek aki segített abban, hogy létrejöhessen. nap. Beszélgetések és támogató szavak hangzottak el végig az út során. Teljes szívemből köszönöm ezt a lehetőséget és a maradandó élményt.” (Braun Máté)
A zarándoklatról egy videó ITT tekinthető meg.
Forrás: nagyváradi egyházmegye
