† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Jézus összehívta tizenkét tanítványát, és téríteni küldte őket.
Abban az időben: Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk. Így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Majd odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget.
A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András, Zebedeus fia Jakab, és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia, Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa. Gyógyítsátok a betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a gonosz szellemeket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!
Mt 9,36–10,8
Évközi 11. vasárnaphoz érkezve nagyon szépen látjuk és érezzük azt a fajta közös vonalvezetést, amely átjárta az elmúlt vasárnapok szentírási szakaszait. Nem olyan régen pünkösdöt ünnepeltünk kitörő örömmel, aztán úrnapján rácsodálkoztunk Isten megbotránkoztató szeretetére, az elmúlt vasárnap pedig újra igazolást nyert, hogy a jézusi szeretet nem a tökéleteseknek, a magukat igaznak vallóknak szól igazán – hiszen az önhitt embert nehezen hatja meg Isten ingyenes, lehajló, önajándékozó szeretete –, hanem a megtört és megsebzett szívűeknek.
A mai vasárnap ez az isteni pedagógia érződik, hiszen az evangéliumi beszámolóból megtudjuk, Jézus elküldi tanítványait, hogy gyógyítsák a betegeket, támasszák fel a halottakat, tisztítsák meg a leprásokat és űzzék ki a gonosz szellemeket. Egybeforrnak a szentírási részek, amelyből szépen kicsúcsosodik a mai vasárnap alapgondolata, mégpedig a jézusi hivatás. XVI. Benedek pápa a következőképpen magyarázza: „a távlat valójában lenyűgöző: arra kaptunk meghívást, hogy Jézus testvéreiként éljünk, és ugyanazon Atya gyermekeinek érezzük magunkat. Olyan ajándék ez, amely minden emberi elgondolást és tervet felülmúl. Az Atya szeretete – amely Krisztus személyében feltárulkozik – megszólít bennünket. Az egyház szentsége a Krisztussal való egységtől függ, és a kegyelem titkaira való nyitottságtól, amely a hívők szívében működik. Ezért szeretnék hívni minden hívőt a Krisztussal való bensőséges kapcsolat ápolására, aki népének Mestere és Pásztora, Máriához hasonlóan, aki szívében őrizte az isteni titkokat és el-elgondolkodott rajtuk.”
Szent VI. Pál pápa az Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdításában azt írja, hogy „korunknak elsősorban nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége”. Ez a kijelentés rég volt ennyire aktuális, mint ma. Nagy többségében Krisztus-követésünkből hiányzik a koinónia, vagyis a Krisztussal való közösség, a testvéri egység, de hiányzik a kérügma is, a jézusi örömhír megélése, amely túlmutat a kultúrkereszténységen, de egyben hiányzik a diakónia, a hit tettekben megnyilvánuló formája is. Kereszténységünknek újra fel kellene fedeznie ezeket a kincseket, hogy a tanítványság túlmutasson a struktúrán, az intézményen (amely fontos és szükséges a maga nemében, de nem elégséges). A mai vasárnapon mindannyian arra kapunk meghívást, hogy a keresztségünkkor kapott jézusi hatalommal éljünk, hiszen annak idején részesedtünk Krisztus prófétai, papi és királyi hatalmából.
Olasz Béla
