† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak:
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Jn 3,16–18
Hagyományosan pünkösd ünnepét mindig Szentháromság vasárnapja követi, amely egyben az évközi idő első vasárnapja is. Magát az ünnepet XXII. János pápa az egész egyetemes egyház számára 1334-ben rendelte el az avignoni fogság idején. Ez az az ünnep, amely összefoglalja hitünk misztériumát, rávilágít az egy, örök, igaz Isten belső életének a titkára, arra az isteni szeretetre, amelyet megérteni az ember aligha tud, hiszen ahogyan a teológia fogalmaz, abszolút misztérium, tehát a teremtett lény számára teljességgel nem megismerhető. Mégis ettől függetlenül meg tudjuk ragadni a Szentháromság szeretetközösségének titkát egy nagyon emberi képpel, hogy miként is „képzelhetjük el” hitünk egyik legfontosabb hittételét. A néhai XVI. Benedek pápa a következőképpen magyarázza: „Isten szentháromságos szeretetközösség, melynek első, közvetlen kifejezője a család. Az Isten képmására teremtett férfi és nő »egy testté«, azaz új életet termő szeretetközösséggé lesz. A család tehát – egyrészt mert szeretetközösség, másrészt mert életadásra hivatott – a Szentháromság képmása… Isten nem magányosság, hanem tökéletes közösség”, továbbá „az ember, Isten képmása, a szeretetben lesz először teljesen önmaga. Az örök Atya irántunk való szeretetében elküldte Fiát hozzánk, és a Szentlelket ajándékozta nekünk, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket.” Talán a mostani vasárnapon nem feltétlenül a Szentháromság misztériumának fejtegetésére vagyunk meghívva, hanem annak a csodálatos szeretetnek a megélésre, amely életünk alfája és ómegája. Folyamatosan rácsodálkozva, állandóan befogadva és szüntelenül élve az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközösségét, amelyet átjár az ingyenesség, az ajándékozás és az önátadás. Talán amikor mi magunk is ezek szerint élünk, akkor igazán közel kerülünk a Szentháromsághoz, amely egyben létünk forrásvidéke is.
Imádkozzunk Roberto Pasolini atya, a Pápai Ház szónokával: „Mindenható, örök, igazságos és irgalmas Isten, add meg nekünk, esendőknek, hogy a te szeretetedből azt tegyük, amit tudunk, hogy akarsz, és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, hogy belsőleg megtisztulva, belsőleg megvilágosodva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbanva szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus nyomdokaiba léphessünk, és egyedül a te kegyelmed segítségével juthassunk el hozzád, ó, Legmagasságosabb, aki tökéletes Szentháromságban és egyszerű Egységben élsz, uralkodsz és megdicsőülsz, mindenható Isten, örökkön-örökké.”
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/22-es számában.
