A Gyulafehérvári Caritas, a magyarországi Autonómia Alapítvány és a Hargita Megyei Apáczai Csere János Pedagógusok Háza közös szakmai napján főleg a roma fiatalok iskolai lemorzsolódásának megállítását, társadalmi befogadásuknak elősegítését és a megtartó közösségek építését járták körül a szakemberek május 14-én. A felszólalók többek között rávilágítottak az intézményi szegregáció súlyos következményeire és a pedagógusok felkészítésének hiányosságaira. Az előadók hangsúlyozták, hogy a sikeres integrációhoz elengedhetetlen a bizalmi kapcsolatok kiépítése, valamint az oktatás, a lakhatás és a szociális támogatás összekapcsolása. A bemutatott Rise projekt gyakorlati példákon keresztül illusztrálta az egyéni mentorálás és a közösségi összefogás erejét a hátrányos helyzetű diákok megtartásában. A tartós változáshoz a rendszerszintű beavatkozás mellett a sokféleség értékként való elismerésére is szükség van.
A szakmai napot Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója nyitotta meg, aki a pókháló metaforájával szemléltette a projekt lényegét. Kiemelte, hogy a háló nemcsak a diákokat tartja meg a mélybe zuhanástól, hanem a szakembereket is védi a kiégéstől az együttműködés erejével. „Hiszünk abban, hogy a sokszínűségnek, az összefogásnak igenis ereje van.” – mondta az igazgató.
Székely Izsák Lóránt, roma közösségek oktatásáért felelős tanfelügyelő egy labdarúgó-torna példáján keresztül mutatta be, hogy a hit és a kitartás akkor is eredményre vezethet, ha a kiindulópont reménytelennek tűnik. Hangsúlyozta, hogy minden szakembernek – a pszichológustól a mediátorig – hozzá kell tennie a maximumot a közös sikerhez. „Meg lehet csinálni, de ha a közösség nem akar együttműködni, akkor nem győzünk” – állította a tanfelügyelő.
„Száz gyerekből nyolc írja meg az átmenőjegyet és ez nem egy egészséges állapot” – mondta Sólyom Andrea. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának szociológusa rávilágított a rendszerszintű egyenlőtlenségekre: míg a nem roma diákok 54%-a, addig a roma tanulóknak csupán 8%-a írja meg sikeresen a nyolcadik osztály végi képességvizsgát. A szakember sürgette a „deficit-szemlélet” elhagyását, amely a gyereket vagy a családot hibáztatja, és helyette a sokféleséget erőforrásként kezelő multikulturális megközelítést javasolta.
Kóródi Miklós, az Autonómia Alapítvány programfelelőse a magyarországi helyzetet vázolva elmondta, hogy az oktatási rendszer sokszor nemhogy csökkentené, hanem felerősíti a társadalmi különbségeket. Tapasztalataik szerint a szegregált iskolákban gyakran a pedagógiai munka minősége is romlik.
„Ha a gyermek érzi azt, hogy ő fontos, akkor nincs lemorzsolódás.” – e módon Fartade Gizella iskolamediátor a gyakorlati beavatkozások közül a bizalom és a szeretet fontosságát emelte ki. Véleménye szerint a sikerélmény hiánya a lemorzsolódás legfőbb oka, ezért játékos foglalkozásokkal és tánccsoportokkal igyekszik kötődést kialakítani.
Kékesi Alexandra mentor a budapesti tapasztalatokat osztotta meg, ahol az egyéni fejlesztési tervek mellett nagy hangsúlyt fektetnek a kortárs mentorálásra is. A cél az, hogy a fiatalok maguk is felelősséget vállaljanak társaikért, és mentoráltból mentorrá váljanak. „Nem azért kérdezek vissza, hogy szurkálódjak, hanem érdekel a véleményed. Fontosnak tartom a létezésedet” – mondja a fiataloknak a mentor.
Bodó Csilla, a székelyudvarhelyi Budvár utcai nappali központ vezetője a jelenlét szociális munkájáról beszélt, amely a közösséggel és a szülőkkel való hosszú távú bizalomépítésre épül. Kiemelte, hogy már az is hatalmas siker, ha egy gyerek minden nap bejár az iskolába, nem hiányzik olyan gyakran.
Borbély András mentor által moderált kerekasztal-beszélgetésen a jó gyakorlatok rendszerszintre való emelésének lehetőségeit járták körül a résztvevők: Antal Beáta, Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársa; Béres Tibor, az Autonómia Alapítvány programfelelőse; Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere és Székely Izsák Lóránt tanfelügyelő. Az alpolgármester rámutatott: az integráció sikertelen marad, ha nem biztosítjuk az alapvető emberi feltételeket, mint a tiszta ruha vagy a folyóvíz. Az Autonómia Alapítvány szakembere pedig a szegregátumok felszámolásának szükségességét és a civil kontroll szerepét hangsúlyozta.
A szakmai nap vége felé még maradt idő arra is, hogy három választható műhely keretében gyakorlati támpontokat kapjanak a résztvevők. Bodó Csilla és Fekete Dóra a tudatos jelenlétet gyakoroltatták műhelyükön, sikereket és kudarcokat mutattak be az iskolaeelhagyás folyamatában; Bekő-Fóri Zenkő, ifjúsági mentor műhelyén a fiatalokkal való munkában az érzékenyítő drámajáték módszerét próbálhatták ki a jelenlévők, míg Rózsa Balázs és Zsúdel Gábor, a magyarországi Autonómia Alapítvány mentorai Iskolapadból a munkaerőpiacra címmel a középiskolás roma fiatalok mentorálási módszertanát ismertették.
A konferencia záróakkordjaként elhangzott: bár a roma felzárkóztatás útja rögös, a szakmai hálózatok erősödése és az apró sikerek – mint egy pék-cukrász szakmát szerző lány ballagása – reményt adnak a folytatáshoz.
Molnár József, Forrás: Gyulafehérvári Caritas
Fotó: Pavlokin Klára
