A berzencei sátortáborban igen jólesett az álom a május 18-án a Magurát megmászó, aztán alaposan esőverte zarándokcsapatnak. Május 19-én reggel csak nehezen ment az ébredés, táborbontás. De azért mindenki igyekezett, hogy a jó időben, ami erre a napra ígérkezett, jó utat haladjanak.
A jóslat bevált, eső ezen a napon valóban nem esett, kényszerpihenő ilyenformán nem volt. A Berzence falu fölé magasodó Berzence hegy a Maguránál is nagyobb falat, de vidám énekszóval és komoly beszélgetésekkel leplezte mindenki, hogy bizony, már fáj a láb, fárad a test…
Egyre gyakoribbak és egyre hosszabbak a pihenők, de a lelkesedés töretlen, az autóval utazó segítők pedig a megfelelő helyeken mindig várják a gyaloglókat és mindig van náluk valami, ami éppen nagyon kell a megfáradt testnek és a léleknek. A hegyen egy adott ponton gyönyörű kilátás nyílt a már megtett útra vissza, aztán kicsivel később a Tatros völgyére és a Keleti-Kárpátokra is, amelyek a szerdai napig még a csoport előtt állnak.
A táj lélegzetelállító szépsége kárpótolta a zarándokokat a fáradalmakért, a fájdalmakért… Este a Ghika fejedelmi család dofteánai kastélya mellett álló egykori vadászházban volt a szállás: ezúttal ágyban, olyan szobákban, melyekhez fürdőszoba is tartozik. Ez már nagyon kellett, az elszánt csapat tagjai belátták, bizony, kényelmes életük egyik-másik mindennapi luxusáról még csak kis időre is nehezen bírnak lemondani — bár egy fontos cél érdekében képesek rá, ezt immár bizonyították.
A zarándoklat nem kirándulás, nagy felismerések lehetősége van benne, a Máriecska Virágecskái csoport tagjai pedig éppen ezért vannak ismét úton. Szerdán az Úz völgyén indul fölfelé az immár teljes 28 főre kiegészült csapat a szomorú apropó révén elhíresült honvédtemető felé.
Az Úristen és a Máriecska vigyázzanak az útonlévőkre.
Forrás és fotó: Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
