A mindennapokban sokszor nem tudunk mit kezdeni a harmadik isteni személlyel. Pünkösd alkalmából Szénégető István egyházmegyei családreferens közreműködésével többen osztják meg személyes élményüket, hogy miként tapasztalták meg a Szentlélek működését az életükben.
Van egy idős barátnőnk. 85 évesen nehezen mozog. Fáj mindene, de kénytelen néha buszozni, ügyeket intézni, mert az egyetlen rokona külföldön él. A mi családunk és egy barátnőnk családja rátalált a kertjére, amit műveltünk, és így barátkoztunk meg vele. Múlt héten behoztam autóval az orvoshoz. Hazavinni nem vállalkoztam, mert sűrű volt a délutánom. Mondta, nem baj, hazabuszozik. Két busszal. Közben délután utam volt abba az irányba, ahol lakik, és amikor a város végén voltam, nagyon erős indíttatást éreztem, hogy felhívjam és megkérdezzem, hogy még a városban van-e. Majdnem lebeszéltem magam, de eszembe jutott: mi van, ha a Szentlélek juttatta eszembe? Felhívtam. Éppen ott volt a buszmegállóban, telepakolt hátizsákkal és szatyorral, mert alaposan bevásárolt. Így vettem egy kanyart és hazavittem. Azt a hálát, amit rajta láttam, nem tudom leírni… Bennem is hála van, amiért engedtem ennek a belső hangnak…
R. G.
Önismereti csoportban mélyen megsértett egy mondat, ami életállapotomra vonatkozott, mivel egyszülős család vagyunk: egyedül nevelem gyermekeimet. Az elhangzott kijelentés megsebzett, dühössé tett. De főként lehúzott. Keserűséggel eltelve forgattam magamban – mint oly sokszor máskor is – ezt a kijelentést. Egy kis idő múlva találkoztam valakivel, aki végtelenül szelíden, egyszerű szavakkal magyarázta el nekem, hogy valójában miért érintett fájdalommal, és mire kell figyelnem egyedülálló anyaként a gyerekeimmel kapcsolatban. A sérelem hangja egyre halkabb lett; az én részem, a saját felelősségem hangja egyre hangosabb lett bennem. Kétségtelenül az értelem Lelkének munkája az, hogy nem ragadtam meg a sérelmemben, hanem teljességgel megértettem, mi a dolgom, és mi nem az.
D. J.
Érettségi után művészeti egyetemre felvételiztem, de nem sikerült. Majd beiratkoztam könyvelő szakra egy másik egyetemre, de azt abbahagytam. A plébánosom kérte számomra az áldoztatási engedélyt. Meg is kaptam. Éreztem, hogy új irányt, célt kap az életem. Istent kell választanom és hozzá elvezetnem másokat is. Ez az az út, amit követnem kell. Beiratkoztam a Márton Áron teológiai képzőre. Édesapám megkérdezte: ha elvégzem a tanulmányokat, hogy tudom felhasználni, ha tanár nem leszek, és pap sem lehetek? Ekkor mondtam ki azt a mondatot, ami hivatásommá lett, és máig visszacseng: „egy plébános mellett, egy megüresedett plébánián fogok szolgálni Istennek és az embereknek”. Akkor még részleteiben nem értettem, mi lesz a dolgom. És hogy ilyen egyáltalán létezik, lehetséges. Ma meg vagyok róla győződve, hogy a Szentlélek irányítása, kinyilatkoztatása volt, mert alig pár évre rá mindez megvalósult. Feleségemmel és három gyermekemmel máig ezt teszem. És örömöm van benne.
S. A.
Egy este munkából mentem hazafelé az akkori albérletembe, és egy régebbi emeletes ház mellett haladtam el, amikor mintha hallottam volna egy nagyon halk zörejt, és ugyanakkor mintha valaki rám szólt volna, hogy stop. Mintha egy láthatatlan falba ütköztem volna. Megtorpantam, de olyan hirtelen, hogy még visszahintáztam a lépés lendületétől – és abban a pillanatban pár centire előttem elsuhant odafentről egy nagy tábla üveg és a lábam előtt lecsattant a járdára. Csak úgy repültek a szilánkok mindenfelé. Egy nyitott ablakból egyszerűen kiesett az üveg. Pont akkor engedte el a szigetelés… Ha nem torpanok meg, valószínűleg nem élem túl, így a hajam szála sem görbült. A farmerem és a cipőm lett tele üvegszilánkokkal, de rajtam semmilyen sérülés nem keletkezett.
Egy másik, mostani történet. A vizsgatanításon azt a feladatot kaptam, hogy 11. osztályban a remény elleni bűnökről beszéljek a diákoknak. Hogy lehetne ezt úgy, hogy felkeltsem az érdeklődésüket, és hasznos is legyen számukra ez az óra? Imádkoztam… Eszembe jutott egy feladat: írtam számukra ismerős helyzeteket, amiknél el kellett dönteniük (színes lapokkal való szavazással), hogy melyik bűn lehet ott a probléma (mi a „hiba”). Ezzel sikerült őket aktivizálni és a témához kapcsolni, és elég jó beszélgetés alakult ki velük, amiben a gyorshajtástól az öngyilkosságig nagyon fontos témák kerültek elő. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ezt a feladattípust nem ismertem előtte (nem játszottam, nem olvastam róla), mégis gyakorlatilag készen pattant elő. És rögtön utána felvillant egy szentírási mondat is: ő majd megtanít mindenre, amit mondanotok kell.
T. B.
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/21-es számában a Fókusz-összeállítás részeként (összeállította: Dénes Gabriella, Szász István Szilárd).
