Vannak napok, amelyek nem csupán a naptárban hagynak nyomot, hanem belevésődnek egy közösség emlékezetébe, élő szövetébe és ott élnek tovább. Ilyen nap volt egyházközségünkben május 17-e, húsvét VII. vasárnapja is, amikor a falu a templom felé vette útját. Öregek és fiatalok, szülők és nagyszülők mind egy szándékkal, mind egy irányba: köszönteni a 173 fiatalt, akik ezen a napon a bérmálás szentségében részesültek.
De az idei esztendőben ez az ünnep különös súlyt kapott, hiszen 130 éve, 1896-ban ezen a domokosi földön született meg az a gyermek, akit a gondviselő Isten később egy egész nép lelkiatyjává rendelt: Márton Áron, Erdély nagy püspöke. A bérmálást az ő emlékének fényében ünnepeltük, s ez olyan szellemi örökséget állított a fiatalok elé, amelynek súlya és ragyogása felülmúl minden kézzel fogható ajándékot.
Márton Áron neve nem csupán a helytörténet lapjain szerepel: ő az a tanú, aki börtönévek és megaláztatások árán is hitet tett amellett, hogy az emberi méltóság nem alku tárgya, a lelkiismeret nem idomítható a hatalom szavára. Amikor a csíkszentdomokosi fiatalok az ő szülőfalujában fogadták a Szentlélek ajándékait, valami különleges folytonosság szövődött: a hit nem elvont tan formájában, hanem egy élő, hús-vér ember sorsában öltött testet ezen fiatalok előtt.
A 173 bérmálkozó maga is jelkép. 173 fiatal arc, 173 élettörténet, 173 egyéni út, amely ezen a napon egyetlen nagy folyammá olvadt össze. Valamennyien egy közösség gyermekei, akik most felnőttként állnak a hit küszöbén. Ebben rejlik a bérmálás sajátos méltósága: a keresztség kegyelmét itt a személyes igen pecsételi meg, s ez az igen, ha szívből fakad, maradandóbb minden kőbe vésett emléknél.
Csíkszentdomokoson ezen a vasárnapon egyszerre tekintettünk vissza és előre. Visszatekintettünk 130 évnyi időn át egy nagy életre, amelynek tanítása ma is éltet, és előretekintettünk 173 ifjú arcra, akikben a jövő csírái szunnyadnak. Két időszak találkozása ez: a tanúságtétel hagyománya és az ígéret bátorsága.
Egy ilyen ünnep azonban sohasem egy nap műve. A bérmálás nem csupán az oltár előtt áll össze, hanem hosszú hónapok csendes, kitartó munkája előzte meg. Ezért külön köszönet és megbecsülés illeti mindazokat, akik ezt a közösségi erőfeszítést vállukra vették: a kántor úrnak, valamint a kilenc felkészítő pedagógusnak és fiatalnak, akikkel csapatban dolgozva vezettük el a bérmálkozókat ehhez a naphoz.
Tiszteletreméltó Márton Áron püspökünk mennyei odafigyelésére ajánljuk fiataljaink életét. Legyen közbenjárójuk és oltalmuk. Amit mi szavakkal, tanítással és szeretettel elültettünk, azt erősítse meg szerető közbenjárásával.
Forró Csaba Roland csíkszentdomokosi segédlelkész
