Kommunikáció nélkül megszűnnénk embernek lenni. Annyira szerves részévé vált az életünknek, hogy már észre sem vesszük jelentőségét. Mint a levegő: csak akkor tűnik fel, ha nincs elég belőle. A mesterséges intelligencia (MI) korában pedig fennáll a veszélye, hogy a hosszú évezredek során kialakult közösségi kapcsolódást, amit a kommunikáció révén valósít(ott)unk meg, annak illúziójára cseréljük.
Az emberi történelem során kialakítottunk egy olyan szimbólumrendszert, a nyelvet, amellyel képesek vagyunk a világ dolgaira rámutatni, megnevezni azokat, miközben saját gondolatainkat is ki tudjuk fejezni szavainkon, mondatainkon keresztül. A nyelv a kommunikációnk legfontosabb eszköztára. Olyannyira élőnek tűnik, mintha az ember nélkül is létezhetne. De a nyelv csak akkor „életképes”, ha van emberi elme, ami befogadja, ember, aki értelmezze azt. Egy szó vagy mondat csak azon ember számára hordoz bármiféle jelentést, akinek az agyában megfelelő neurális mintázatok vannak arról, hogy az adott kifejezés mire utal a világban, mit szimbolizál, mit helyettesít.
A nyelv és a szavak elképzelhetőek – és számszerűsíthetőek –, mint egy térkép, ahol az egyes szavaknak a szélességi és hosszúsági koordinátáikat ismerjük: minél közelebbi kapcsolatban áll két szó, annál „közelebb” vannak ezen a „térképen”. Valami hasonlót használnak a nagy nyelvi modellek (az MI-k sajátos változatai), csak ott nem kétdimenziós, hanem akár több száz vagy több ezer dimenziós ez a „térkép”. Bár a háromnál több dimenziót már nehéz elképzelnünk, mégis a szavaknak ilyen módon történő „számszerűsítése” lehetővé teszi, hogy a nagy nyelvi modellek, mint a ChatGPT olyan transzformációs műveleteket hajtsanak végre az emberek által beírt promptok, utasítások alapján, hogy nagyon is emberinek tűnő „szöveg” legyen a végeredmény.
De bármennyire is emberinek tűnjön a szintetikus reprezentáció, hiányzik belőle, amivel az összes addigi emberi kommunikáció rendelkezett: egy ember mentális reprezentációját (gondolatait) fejezte ki nyilvános reprezentáció formájában (pl. beszéd, könyv, Facebook-bejegyzés), ami aztán ismételten mentális reprezentációt váltott ki egy másik ember elméjében. Az MI által generált szöveg nem mentális reprezentációból származik, hanem nagyon sok nyilvános reprezentációnak a statisztikai, algoritmikus feldolgozásából jön létre. S ami még fontosabb, az ember mentális reprezentációi a valóságba ágyazottak, empirikus tapasztalatok révén alakultak ki. Ezzel szemben az MI csak matematikai műveleteket végez a nyelvi szimbólumrendszeren.
A nagy nyelvi modellek „párbeszédes, alkalmazkodó és mimetikus szerkezete képes utánozni az emberi érzelmeket, és így kapcsolatot szimulálni” – fogalmazza meg Leó pápa a társadalmi kommunikáció világnapjára írt üzenetében. Ebben az összefüggésben igaza van Leó pápának, aki szerint „ha kivonjuk magunkat saját gondolkodásunk erőfeszítése alól, és megelégszünk egy mesterséges statisztikai összeállítással, az hosszú távon kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeink fokozatos leépüléséhez vezethet.”
A témáról lásd még:
