Evangélium
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy siketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!”
Erre megnyílt a siket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a siketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.” (Mk 7,31-37)
Gondolat
Nincs vége a gyógyítás-történeteknek: Jézus ahol jár-kel, gyógyít, bátorít, vigasztal, összerakja a szétesett életeket, a reménytelenségből elvezeti a reményre azokat, akikkel találkozik. S akik ennek örömét megtapasztalták, nem tudnak hallgatni vele, mindenkinek el akarják mondani, hogy mi történt velük.
Ilyen az igazi találkozás az élő Istennel: életre, élni akarásra, reményre vezet el. Akinek a hit nem ezt adja, akinek inkább elvesz az életéből mint hozzáad, az valószínű nem találkozott Jézussal. Még nem…