Light of Night szentségimádást szervezett a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) április 29-én a Szent Mihály-templomban. Ez a KEL tagjainak az evangelizációs kezdeményezése. Ezen az alkalmon a fiatalok szolgálókként hívják a templomba a járókelőket, hogy közvetlenül találkozhassanak Jézus Krisztussal az Oltáriszentségben. Missziónak tekintik, hogy az emberekkel megosszák azt a szeretetet és örömet, amellyel az Úr megérinti őket. Minden Light of Night eseményen a híveknek lehetősége van szentgyónásra, és imapárok is rendelkezésükre állnak. Ők személyes imával kísérik azokat, akik imaszándékkal és kéréssel fordulnak feléjük.
A szentségimádást a fiatalok dicsőítő zenével kísérik, míg a hívek az oltár elé járulva meggyújthatnak egy mécsest. Általában a Light of Nightot havonta egyszer szervezik meg, nem társul mellé szentmise. Az eseményen néhány fiatallal beszélgettem, akik már több alkalommal is részt vettek szolgálóként vagy szervezőként az eseményen. Elmondták, hogy miért szeretnek részt venni és hogyan érinti meg őket Isten ezeken az alkalmakon.
Arra a kérdésre, hogy mióta jár a Light of Nightra és miért szeret járni rá, Szőke Dóra elmondta, hogy második alkalommal vesz részt az eseményen. Felidézte, hogy tavaly, az első alkalom nagy hatással volt rá, mert váratlanul, egy nehéz időszakban szólították meg és hívták a templomba, hogy gyújtson egy mécsest. Úgy fogalmazott, hogy már a mécses meggyújtásakor érezte, ahogy elenged valamit és megnyugszik. Idén is azzal a szándékkal érkezett, hogy szeretne itt hagyni valamit és letenni egy terhet, amelyet már egy ideje hordoz. Nagy Boglárka negyedik alkalommal vett részt az alkalmon és elmondta, hogy számára gyönyörű látvány a templomban meggyújtott gyertyák fénye. Azért is szeret a szentségimádásra járni, mert amikor meggyújt egy gyertyát, azt érzi, hogy lélekben hazavisz egy kicsit a fényből is. László Réka számára ez volt a harmadik alkalom, amikor részt vett az eseményen. Ő azért szeret járni, mert ilyenkor azt érzi, hogy a lelke megtisztul és megnyugszik. Könnyekkel a szemében elmondta, hogy számára annyira boldogító érzés, hogy bemehet a templomba, és figyelhet Istenre és önmagára. Balázs Dániel a zene útján talált rá az eseményre, mert a nemrégen alakult zenei csoportjukat meghívták. Neki az tetszett a legjobban, hogy a zene segítségével közelebb érezheti magát az Úrhoz. Gál Imelda kifejtette, hogy ő azért szereti ezt az eseményt, mert egy nagyon jó lehetőség arra, hogy Isten közelségét másoknak is át lehessen adni.
Arra a kérdésre, hogy hogyan érinti meg Isten ezeken az alkalmakon, Szőke Dóra azt válaszolta, hogy úgy érzi, egyfajta lelki feloldozást kap. Mert ez az az alkalom, ahol lelki feloldozást kaphat, biztonságban tudhatja a nehézségeit és a küzdelmeit, mert Isten látja azokat. Nagy Boglárka úgy fogalmazott, hogy ilyenkor erősebben érzi Isten jelenlétét, mint a hétköznapokban. Mert az este, a zene és a gyertyák fényei megadják a hangulatot, és lehetővé teszik az elcsendesedést; olyan, mintha Isten fentről megérintene minden embert. László Rékát ezeken az alkalmakon Isten megöleli. Azt érzi, hogy ilyenkor Isten igazán vele van és feltölti a szeretetével. Balázs Dániel úgy fogalmazott, hogy miközben koncerteztek, a Szent Mihály-templom festett ablakait figyelte és próbált eltelni a szépségükkel. Gál Imelda számára Isten ekkor békét ad, főleg végzős hallgatóként, az államvizsga és a felvételik miatti stressz közepette; ezekben a percekben le tud csendesedni és el tudja felejteni a napi gondokat.
A záró kérdés arra vonatkozott, hogy ha most kellene meggyőzzenek valakit, hogy menjen be a templomba és gyújtson egy gyertyát, hogyan tennék. Szőke Dóra azt tanácsolná, hogy a gyertya meggyújtásakor helyezzék a lángba nehézségeiket, fájdalmaikat, örömeiket vagy bizonytalanságaikat, mert Istennél biztonságban vannak. Nagy Boglárka azzal motiválná az embereket a gyertyagyújtásra, hogy a kezükbe ad egy mécsest és azt mondja: „gyújtsd meg a templomban és próbálj meg hazavinni a fényből”. László Réka elmondaná, hogy ha valaki keresi Istent vagy csak megnyugvást szeretne találni, menjen be a templomba, hallgassa a koncertet, és próbáljon meg eltelni Isten szeretetében. Balázs Dániel, ha meg kellene győznie valakit, hogy jöjjön el, akkor azt egy dicsőítő dal eljátszásával tenné. Gál Imelda teológiai kifejezések nélkül, a saját tanúságtételével hívná be az embereket. Elmesélné, hogyan nyugtatja meg és formálja át őt az Úr, és arra bátorítana másokat, hogy tegyenek egy próbát és tapasztalják meg ők is ezt a változást.
Győrgyike Noémi-Csilla
