Különleges zenei és lelki élménynek lehetett részese az a hozzátartozókból és szűkkörű meghívottakból álló közösség, akik részt vettek a Szent Mihály-templom Schleynig-kápolnájában tartott ősbemutatón. Selmeczi György Passió-gyerekeknek című műve gyermekek előadásában szólalt meg, minden szerepet ők formáltak meg, saját hangjukon és jelenlétükkel közvetítve Jézus szenvedéstörténetét.
Az előadást Potyó István kántor-karnagy vezényelte, aki nemcsak betanította a darabot, hanem egy sok szempontból egymáshoz kötődő gyermekcsapatot is összefogott. A produkció különlegessége éppen ebben a közösségi jellegben rejlett, családok, barátok és ismerősök együttműködéséből született meg az előadás, amely a nagyhét kezdetén meghatározó eseménnyé vált. A kórusrészeket a Szent Cecília-kórus néhány fiatal tagja énekelte, zongorán Pázsint Tímea, ütőhangszereken pedig Geréd István kísért.
Potyó István kántor-karnagy mesélt az előadás létrejöttéről, hisz a bemutató mögött hosszabb előkészítő folyamat állt. „Két-három évvel ezelőtt ajándékozott meg ezzel a kottával Selmeczi György” – idézte fel Potyó István. Az előadás terve többször halasztódott, míg végül az idei nagyböjt elején született meg az elhatározás, hogy bemutatják a művet. A személyes érintettség sem volt mellékes, lányai megnőttek, így már ők is szerepet vállalhattak benne, emellett az évek során együtt éneklő gyerekek közül is többen felkészültek a feladatra.
A kezdeti bizonytalanság végigkísérte a folyamatot, időnként még az is kérdéses volt, hogy megszületik-e az előadás. „Egy karmesternek soha sincs elég próba, a gyerekekkel ez hatványozottan jelen van” – mondta, utalva a próbafolyamat nehézségeire, a koncentráció hullámzására és a gyakori újrakezdésekre, amelyek ellenére végül mégis elérkezett az áttörés.
A mű egyik legnagyobb erénye, hogy zenei nyelvében is közel áll a fiatal előadókhoz. A darab, Orbán György szövege alapján, dallamilag úgy van megalkotva, hogy szépen tudják a gyerekek énekelni és ezáltal meg is szeretik. A könnyedebb, játékosabb zenei világ ugyanakkor nem tompítja a történet súlyát, inkább közelebb hozza azt: „Van benne egy pici játékosság, ami közelebb hozza azt az áldozatot, ami a nagyhét története.” A gyerekek saját munkájukon keresztül is kapcsolódnak ehhez az élményhez: „Az ő áldozatuk a próbák által hozzáadódik az előadáshoz és így ők is valóban részesei ennek” – fogalmazott Potyó István.
A mű mögött álló alkotói szándékról Selmeczi György is részletesen beszélt. Mint elmondta, régóta foglalkoztatja a kérdés, hogyan lehet vallásos témát gyermekek számára hitelesen és befogadhatóan megfogalmazni: „Hosszú évek óta foglalkoztat az, hogy hogyan lehet hitbéli, vallásos, spirituális tematikát úgy megkomponálni a gyerekeknek, hogy megmaradjon a játék öröme, és megkímélni őket attól, hogy a drámai vagy tragikus mélységeit nekik át kelljen élni, és mégis egy megélt élmény lehessen számukra.”
A most bemutatott változat egy hosszabb alkotói folyamat eredménye: korábbi vázlatok és verziók után ez tekinthető a mű kiteljesedett formájának. A zeneszerző külön kiemelte az előadásban részt vevő karnagy szerepét is: „Potyó karnagy úr olyan kreatívan nyúlt a darabhoz, hogy szinte gazdagabb lett tőle az egész kompozíció.”
Selmeczi hangsúlyozta azt is, hogy a minőségi zenei nevelést már egészen fiatal korban el kell kezdeni. Ennek jegyében egy szélesebb szakmai kezdeményezésen is dolgoznak, amely a gyermekeknek szóló egyházzenei repertoár bővítését célozza.
A bemutató a zeneszerző számára is különleges élményt jelentett: „Nekem egy csodálatos este volt” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a gyermekek teljesítménye mélyen megérintette. A produkció végül nemcsak zenei eseményként, hanem közösségi és lelki tapasztalatként is maradandónak bizonyult.
A gyermekek előadásában megszólaló passió egyszerre őrizte meg a történet súlyát és tette azt átélhetővé, talán éppen azzal, hogy a legfiatalabbak hangján szólalt meg.
