Sepsiszentgyörgyön nemzedékek kerültek ki kezei alól, sokan tanulhattak tőle rajzolni, alkotni, hinni, pedig nem is készült pedagógusnak. A gyermekkora óta rajzol és fest, 1977-ben a Székely Mikó Kollégium diákjaként érettségizett, majd 1982-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán szerzett diplomát. Tanári pályája Sepsiszentgyörgyön indult, 1982 és 1989 között középiskolai rajztanárként dolgozott, majd 1990-től 2017-ig a Plugor Sándor Művészeti Líceum rajz- és grafikatanáraként formálta diákjai látásmódját. Tanári pályára kerüléséről pedig azt vallja, mint oly sok minden egyébről: Isten akarta így. Művészi munkásságának egyik legjelentősebb vállalása a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templom képi anyagának megalkotása, mely magába foglalja a keresztút képeit, a szentély keresztjét. Emberközelben HERVAI KATALIN képzőművész, nyugdíjas pedagógus.
Ha be kell mutatkozni, és elmondani, hogy ön mivel foglalkozik, akkor mit szokott mondani?
Nem is nagyon szoktam a foglalkozásomat említeni, inkább csak a nevemet mondom. Most, amióta ferences vagyok, azt mondom, hogy a ferences világi rendhez tartozom, és hogy képzőművész vagyok, illetve tanár is voltam, most már nyugdíjasként élek. De ezek inkább hivatások, nem foglalkozások.
Hogyan indult el a tanári, illetve a képzőművészeti pályán, és ez a kettő hol találkozott egymással?
A képzőművészet gyermekkoromtól jelen volt az életemben. Édesapám is képzőművész és rajztanár volt a Székely Mikó Kollégiumban. Mindig festő szerettem volna lenni, rajzoltam, festettem. Ezt a választást biztosan Istentől kaptam.
A tanári pálya másképp alakult. Édesapámtól sok mindent ellestem, de tanár nem akartam lenni. Volt egy esemény az életemben – plakátkészítés miatt kizártak az iskolából, az ország összes iskolájából –, magánúton végeztem a tanulmányaimat. Később, amikor Kolozsváron elvégeztem a főiskolát, csak tanári állások voltak meghirdetve, azokból kellett választani, így kerültem Sepsiszentgyörgyre. Utólag jöttem rá, hogy ez is hivatás volt, Isten akarta így. Családom nem lett, viszont megszerettem a gyermekeket, és ez végigkísérte a tanári pályámat.
Hogyan tudta összehangolni a tanári hivatást a művészi munkával? Erősítette egymást ez a két terület?
Igen, találkozott a kettő. Idősebb tanárként már alázatosabb lettem, és rájöttem, hogy többet tanultam a diákoktól, mint amennyit ők tőlem. Emberileg rengeteget kaptam tőlük. Egymást serkentettük a munkára: én adtam rajzi, kompozíciós ötleteket, de az ő munkáik is új gondolatokat indítottak el bennem. Mindig köztük voltam, nem a katedrán ültem, hanem melléjük ültem rajzolni. Ezt máshogy nem is lehet tanítani.
Tanárként milyen értékeket tartott a legfontosabbnak átadni a diákjainak?
A hitet, az igazságot és minden olyan értéket, ami Istentől ered. A gyermekeket mindig próbáltam megismerni. A művészeti líceumban már kisebb csoportokat tanítottam, ott mindenkivel tudtam beszélgetni. Mondtam nekik, hogy nincs olyan téma, amit ne lehetne megbeszélni. Sok mindent megéltem, sok alkalom volt arra, hogy értékeket adjak át.
Volt-e olyan tanítványa, akinek a fejlődése különösen emlékezetes maradt?
Valójában minden tanítványom fontos volt. Volt, akivel többet kellett foglalkozni, mással kevesebbet. Ez nem szeretet kérdése. Mindig öröm volt látni az emberi vagy szakmai előmenetelüket.
Hogyan jellemezné a saját művészi látásmódját és alkotói folyamatait?
Alapvetően figuratív művész vagyok. A régi mesterek nagy hatással voltak rám. Grafikával, fametszettel, vízkarccal, pasztellel, akvarellel dolgoztam, és dolgozom ma is. Az alkotás egyszerre tervezett és intuitív folyamat: ma már inkább belső képekből indulok ki. Az evangéliumi témák állnak a legközelebb hozzám, világi témákkal már nem foglalkozom.
Mit tart élete legfontosabb munkájának?
A Krisztus Király-templomhoz kapcsolódó munkáimat. Ez volt életem egyik legnagyobb ajándéka. Boldogság alkotni, mert ezt kaptam a jó Istentől. Félelemmel, de nagy bizalommal vágtam bele ezekbe a munkákba, és csodálatos időszak volt az életemben.
A hit mikor jelent meg az életében? Gyerekkorától jelen volt?
Gyerekkoromtól jelen volt. Katolikus nagyszüleim voltak, velük éltünk. A szüleim vegyes vallásúak voltak, de bennem mindig élt a hit. Szerettem templomban lenni, csendben. Kolozsváron is sokat jártam templomba. Ugyanakkor sok minden hiányzott a vallásos nevelésemből. 41 éves koromban tértem meg igazán. Akkor kezdtem napi szentmisére járni, lelki könyveket olvasni, rendszeresen élni a hitemet.
Melyek voltak a legfontosabb állomások az ön spirituális fejlődésében?
Fiatal koromban sokat olvastam, filozófiákat tanultam. A megtérés után értettem meg, hogy Isten a szenvedő embereken keresztül közelített hozzám. Fontos volt számomra az egyházi művészet, a ferences lelkiség, Assisi Szent Ferenc radikalizmusa. Voltak kitérők is, keleti irányzatok, de éreztem, hogy nem az az utam. Egy könyv – New Age keresztény szemmel – segített tisztán látni. Ezután tudtam, hogy mi az utam, és ekkor kezdődött a tudatos vallásos életem.
Hogyan lett a ferences világi rend tagja?
Sokáig vágytam a szerzetesi életre, de világi emberként kellett megélnem. Nyugdíjba vonulás után szólítottak meg, hogy csatlakozzam a ferences világi rendhez. Elgondolkodtam rajta, elmentem egy összejövetelre, és végül letettem a fogadalmat.
Mit ad önnek a ferences spiritualitás a mindennapokban?
Segít megélni a szegénységet, tisztaságot és engedelmességet a világban. Egyszerűsíteni az életet, szolgálni, akár kis dolgokban is. A szolgálat mindig közel állt hozzám.
Mennyire volt nehéz megélni a hitet a kommunizmus alatt?
Voltak nehézségek, de Romániában a ’70-es, ’80-as években nem volt teljes tiltás. Az emberek jártak templomba. Ma viszont más jellegű veszélyeket látok: ideológiák, liberalizmus, a hit háttérbe szorulása.
Hogyan jellemezné a saját művészi látásmódját és technikáit?
Alapvetően figuratív művész vagyok. A régi mesterek hatottak rám. Grafikával, fametszettel, vízkarccal, pasztellel, akvarellel dolgoztam. Ma már főként evangéliumi témákat alkotok.
Az alkotás inkább intuitív vagy tervezett folyamat?
Mindkettő. Fiatalon többet terveztem, később inkább belső képekből dolgozom. Ezek a megtérés után váltak hangsúlyossá.
Kérdezett: Vizi Abigél
Az írás megjelent a Vasárnap hetilap 2026/8. számában.
