Mindig szerette az időseket. Ezért vállalt már tizenegyedikesen önkéntes kórházi ápolói munkát. A marosvásárhelyi Szent Balázs Alapítvány hirdetésére jelentkezett, amelynek munkatársai kórházban szenvedő betegek mellé kerestek készséges szolgálattevőket az ideggyógyászat és ortopédia osztályokra. Demeter Szilamérral a Gyulafehérvári Caritas harmincöt éves jubileumi ünnepségén beszélgetett először Orbán Júlia, a Gyulafehérvári Caritas kommunikációs és közkapcsolati referense, amikor a szeretetszolgálatnál végzett otthoni beteggondozói hivatásáról nyilatkozott. Orbán Júlia írását olvashatják.
„Én körülbelül hat éve dolgozom itt, és úgy érzem, megtaláltam azt az utat, amelyet a jó Isten nekem szánt. Nagyon szeretem a munkámat, azt, hogy időseknek segítek. Ha nem tudok segíteni vagy tanácsot adni, talán az is segítség, ha meghallgatom őket. A Caritasnál minden nap kihívás. Minden nap újabb helyzetekkel szembesülünk, amelyeket megfontoltan kell megoldani” – mondta hivatástudatának mélységes nyugalmával. E háborítatlan békéből áradó szilárd meggyőződés és a jótettek örömébe keveredő félelmetes felelősségérzet megérintettek. Kíváncsi lettem: milyen késztetésnek engedett, amikor az ápolói pályára lépett, miként alakult életútja, hogyan néz ki egy munkanapja.
Ébredő késztetés az elesettek megsegítésére
Egy alkalommal elkísértem őt beteggondozó körútján. Tiszteletet ébresztett bennem már a nap kezdetén, ugyanis nyolckor, amikor beültem mellé az autóba, szerényen említette: már ellátta néhány gondozottját. Amíg Marosvásárhely különböző negyedeiben cikáztunk és otthonaikban látogattuk az idős betegeket, Szilamér pályaválasztásáról és életútjáról mesélt.
„Mindig nagyon szerettem az időseket, de hivatásszerűen csak tizenegyedikben kezdtem el foglalkozni velük, amikor a Szent Balázs Alapítvány kórházi önkéntesprogramjára jelentkeztem. Első perctől az ortopédia osztály állt hozzám közelebb. Ott töltöttem szabadidőm legnagyobb részét. Sok időssel találkoztam, és amit láttam… Akkor szembesültem először azzal: mennyi beteg, magatehetetlen ember van körülöttem. Megható volt látni elesettségüket, kiszolgáltatottságukat, szenvedésüket, és azt, hogy a testi ápoláson túl mennyire igénylik a társaságot, a lelki támaszt, a törődést, a biztatást, a tanácsot. Egyre erősebb lett bennem a késztetés, hogy segítsek rajtuk” – fedte fel motivációját Szilamér.
Tanulás az asszisztensképzőn, gyakorlat az idősotthonban
E belső iránytű mutatta számára az utat az egészségügyi szakterület felé. Miután sikeresen letette az érettségi vizsgát, nem volt kérdéses a karrierválasztás: 2015-ben beiratkozott a Bod Péter Tanulmányi és Diakóniai Központ épületében működő Református Asszisztensképzőre. „A tanulás mellett dolgozni is szerettem volna, ezért 2016-ban kiírtam egy közösségi csoportba, hogy munkát keresek. Egy autómosónál találtam állást, ahol körülbelül fél évet dolgoztam” – mesélte. Nem sokkal a kiírás után – kórházi önkéntestapasztalatainak köszönhetően – felfigyelt rá Nagy Székely Ildikó, a Népújság egyik újságírója, aki szívesen készített interjúkat olyan fiatalokkal, akikben tettrekészséget, tehetséget, értéket látott. Megsejtette Szilamérban a belülről fakadó elhivatottságtudatot a gondozók szakmája iránt, és cikket írt róla Ágyak mellett címmel. Az írás erősítette a bizalmat Szilamér iránt, és hozzásegítette őt ahhoz, hogy hamarosan a szakterületén találjon magának állást. „Ebben az is közrejátszott, hogy az asszisztensképző kapcsolatban állt a Kálvin János Idősek Otthonával. Amíg tanultam, itt is dolgoztam önkéntes ápolóként, beugróként, majd, miután letettem az államvizsgát, egészségügyi szakápolóként” – fűzte hozzá.
Hűséges beteggondozó a Caritasnál
Demeter Szilamér 2019-ben jelentkezett a Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozói álláshirdetésére, és azóta Marosvásárhelyen járja a legkiszolgáltatottabb idős, beteg emberek otthonait. Megfordul a Tudor-negyedben, a Kövesdombon és környékén, az Egyesülés-negyedben, a vonatállomás tömbházlakásaiban és Meggyesfalván egyaránt.
Legjobb tudása szerint, szeretettel gondozza betegeit. A segítőkészség hajtja. Olyannyira, hogy sokszor saját szükségleteiről is megfeledkezik. Alázat, tisztelet, szolgalelkűség és szakértelem sugárzik minden gesztusából. Képes humort csempészni a betegségtudatukban megkeseredett szenvedők és hozzátartozóik szomorú mindennapjaiba. Sebet tisztít, fertőtlenít, kötöz, pólyál. Vércukorszint-értéket és vérnyomást mér, pelenkát cserél, mosdat, fürdet, hajat mos, borotvál, járásukban és végtagjaik átmozgatásában támogatja a hosszú ideje paralízisben szenvedő vagy ágyban fekvő betegeket. Figyel és kérdez. Meghallgat és tanácsot ad. Szükség esetén kapcsolatokkal is segíti a hozzátartozókat. Kilátástalan helyzetekben tapintatos és biztató. Semmibe sem kerül számára egy kis plusz figyelmesség: szívesen asztalra készíti a hűtőből az ételt két mozgásában korlátozott ember számára.
Ismerős házak mögött törődött emberek
Amíg munkatársamat kísértem, törődött emberek egyre szélesedő halmazába nyertem bepillantást. Itt laknak mind, a városban. Sokan csak karnyújtásnyira. Láttam ágynak esett, csontsovány betegeket magatehetetlenül, lebénultan, pelenkában, felfekvési sebekkel, kiszolgáltatottan. Megláttam az őket saját megbetegedésükig konok hűséggel ápoló hozzátartozókat. Találkoztam családtagokkal, akiknek szemében egyszerre volt jelen a gondoskodás melege, az elmúlás gondolatából fakadó fakó fájdalom, az összeroppanást jelző pillanatnyi villanás, a kétségbeesett segítségkérés és a mélységes hála. Szemléltem a nappal alvó, éjjel éber demenseket, akiknek állandó felügyelete felőrölte a legelszántabb gondozó családtagot is. Felfigyeltem a magányos betegekre. Azokra, akik öregségükre nem csupán az ágyba, hanem mogorva egyedüllétbe is süppedtek. Észleltem: sok a cukorbeteg. Az alkoholista. Végtagjaik sorvadnak. Szerencsés, aki csak egy lábujjat veszített el. Pár negyeddel odébb valakinek mindkét lábát amputálni kellett.
Nem vagy tehetetlen
E találkozások velőmig meghatottak. Felerősödött bennem a létezésem és egészségem öröme fölött érzett hála. Késztetést éreztem a cselekvésre. A gondolatébresztésre. Felismertem, és üzenem: nem vagy tehetetlen.
Orvoshoz kísérheted, ápolhatod magad beteg párodat. Férj vagy. És feleség. Hazautazhatsz minden hétvégén, készíthetsz levest, másodikot, süteményt, vihetsz gyümölcsöt, gyógyszert, jó szót, reményt. Felnőtt vagy. És gyermek.
Ez csak egy munkahely. Emberek halhatnak meg közömbösséged, hanyagságod miatt.
Ez nem csak egy munkahely. Megmentett életek, gyógyuló betegek, küzdelmeikben megerősített hozzátartozók. Egy lélegzetvétel, rögzül a hivatástudat. Már meggyőződésed, el sem kell döntened: munkavégzésedben, vállalásaidban lelkiismeretes, emberszerető, segítőkész utakon haladsz. Orvos vagy.
És ápoló. Autóból ki, autóba be, melegből hidegbe, hidegből melegbe, emberek otthonait látogathatod, bensődben izzó késztetés, elszántságodnál csak alázatod nagyobb, amint kötözöd a sebeket, cseréled a pelenkákat, mosdatod, tornáztatod, járásukban támogatod a magatehetetlen betegeket. Tanácsot adsz és vigaszt. Humorral oldod a fásult szomorúságot. Otthoni beteggondozó vagy.
Lehetsz a léleké is. Imádkozhatsz. Tapasztald magad: kilátástalannak tűnő helyzetekből vezet ki, jó ügyeket mozdít előre, kapcsolatokat létesít, szilárdít, hegyeket mozgat, és teremt egy-egy jó szándékú, erős gondolat. Szerető lélek vagy.
Egyszer te is betegágyra juthatsz. Izmaidat kikezdi a kór, elmédet lassan bontja meg a demencia. Képességeid elillannak. Tehetetlen vagy, gondolod, pedig lélegzetvételed szabályosan lüktető áramlásában akkor is nesztelen sóhajok sikolyával imádkozik benned az élet (vö. Róm 8,26). Szeretett lélek vagy.
Amennyiben otthoni beteggondozást igénylő személy él az ön közvetlen közelében, keresse a Gyulafehérvári Caritast bizalommal. Szolgáltatásaikról és a kapcsolattartó személyek elérhetőségéről ITT tájékozódhat.
Forrás: Orbán Júlia/Gyulafehérvári Caritas
