A közös értékrend és hasonló világkép is hozzájárult ahhoz, hogy Péter Loránd és az akkor még Simon-Kerekes Boróka (ma már Péter Boróka) felismerje, a kapcsolatuk többről szól, mint egyszerű barátság. Egy lelkiségi programon találkoztak először, de hogy ez nemcsak a kapcsolatuk elejére volt igaz, jól jelzi az a tény is, hogy miközben ezt a cikket véglegesítem, szintén egy lelki napon vesznek részt. A házasság hete és a szerelmesek ünnepe alkalmából a másfél éve házasságban élő párral beszélgettünk. Ebből kiderül, hogy miként kapcsolódik az életükhöz a Formula–1, valamint az is, hogy szerintük mitől válik külsőleg és belsőleg is széppé egy kapcsolat, egy házasság.
Hogyan ismerkedtetek meg? Mi a kapcsolatotok „eredettörténete”? Mikor vált egyértelművé számotokra, hogy ebben a kapcsolatban „több van”?
Valamikor 2017 őszén, egy szerda este láttuk meg először egymást. Onnan tudjuk, hogy szerda volt, hogy mindketten épp egy Mécses alkalmon vettünk részt. Két éven át ott voltunk sok közös programon a Katolikus Egyetemi Lelkészségen (KEL) belül, de csak barátilag közeledtünk egymáshoz. Aztán a 2019-es Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón (CSIT-en), két év után bevallottuk magunknak és egymásnak is, hogy mi kedveljük egymást. Elkezdtünk ismerkedni tudatosabban, és rájöttünk, több közös van bennünk, mint hittük. Akkor vált egyértelművé, hogy ebben a kapcsolatban „több van”, amikor felismertük, hogy közös az értékrendünk, a világról alkotott képünk. Ugyanakkor ez nyilván egy folyamat is volt, ahogy a párkapcsolat során tovább mélyült az egymás iránti kötődésünk.
Aktívan bekapcsolódtatok, bekapcsolódtok a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség életébe. Olyannyira, hogy maga a lánykérés is a KEL-nél történt. Mit adott számotokra, a kapcsolatotok számára a lelkészség?
Sokat köszönhetünk a lelkészségnek egyénileg és együtt is. Kijelenthetjük, hogy otthont adott nekünk Kolozsváron. Egy olyan tér volt, ahol fiatal felnőttként növekedhettünk az Istennel való kapcsolatunkban, fejlődhettünk több terülen az önkéntesség által, és sok barátot ismerhettünk meg. Sőt, a mi esetünkben a kapcsolatunk létrejöttében és fejlődésében is nagy szerepet játszott, hiszen itt találkoztunk először, és a sok közös program által itt kerültünk közel egymáshoz. Mivel meghatározónak éreztük a KEL-t az életünkben, a lánykérés helyszíne is az emeleti terem lett, ahol először találkoztunk. Hab a tortán, hogy Molnár Lehel, az egyetemi lelkész adott össze bennünket, és együtt ünnepelhettük az esküvőnket a KEL-es fiatalokkal is.
Loránd, te kimondottan szereted a Forma–1-et. Manapság egyre inkább az a benyomásunk, hogy nemcsak a versenyautók hajtanak eszméletlen gyorsan, hanem az életünk is mintha hasonló sebességre váltott volna. Ebben a rohanó világban mit jelent számodra a párkapcsolat, illetve most már a házasság? Mi a házasságotokban a boxutca, ahol felszusszanhattok, „kereket cserélhettek”?
Valóban, roppant mód szeretem a Formula–1-et, így akár pont a Forma–1-es futamok közös nézése is egy felszusszanás, egy jó vasárnap délutáni program – még ha Boró jókat is alszik ilyenkor. De az is előfordult, hogy a valóságban is kipróbáltuk a Forma–1-es kerékcserét, és ez is nagy élmény volt nekünk. Maga a házasságunk tudata, hogy van egy társunk, aki mellettünk áll, akire mindig számíthatunk, illetve a kettesben töltött idő is megnyugtató számunkra. Szeretünk együtt imádkozni, biciklizni, főzni (és persze finomakat enni), ápolni a házi növényeinket, sétálni a természetben vagy csak egy jót nosztalgiázni régi fotók láttán – ezek mind-mind feltöltenek. Mindig örömmel tölt el, amikor kirándulhatunk, főleg ha Olaszországról van szó – nagyon közel áll a szívünkhöz, ott is volt a nászutunk. Felüdülés számunkra az olasz városkákban sétálni, átélni az ottani életérzést, no meg persze kipróbálni a különféle ínyencségeket.
Boróka, te szeretsz ékszereket, fülbevalókat, nyakékeket készíteni. Mit nyújt számodra ez a fajta tevékenység? Mik azok a „gyöngyök”, „ékszerek”, amelyek felékesítik a kapcsolatotokat, a mindennapokat?
Számomra egy megnyugvást, a jó Istennel való alkotást, kreativitást jelent minden ilyen jellegű tevékenység. A mindennapjainkat az apróbb gyöngyök teszik széppé, mint például amikor együtt kávézunk (amire gyakran szükségünk is van), vagy újabban amikor együtt nézzük a The Chosen (A kiválasztottak) című sorozatot, vagy meglepjük egymást valami aprósággal. Mivel mindketten otthonról dolgozunk, az is felékesíti a napunkat, amikor megöleljük munka közben egymást. A közös szentmisén való részvétel is széppé teszi a napjainkat, vagy amikor közösen szolgálunk a keresztény ifjúsági programok szervezésében.
Loránd, olykor jegyeseket és friss házasokat is szoktál fotózni, azon túl, hogy a neveddel gyakorta találkozhattunk már, mint egy-egy egyházi esemény fotósa. Szerinted egy külső szem, egy külső megfigyelő számára mitől válik egy kapcsolat, egy házasság széppé?
Szerintem nincsenek nagy titkok itt: akkor válik külsőleg is széppé egy kapcsolat, ha az belül is jól működik, és a párok a jó Isten szeretetét tükrözik vissza. Ez megmutatkozhat abban, hogy összhangban vannak, tudnak együtt gondolkodni, figyelnek egymás problémáira, igényeire, meghallgatják egymást, őszintén és kötetlenül tudnak a társuk mellett viselkedni. Ez a felszabadult, bensőséges, őszinte szeretet az, ami igazán széppé tesz külsőleg is egy kapcsolatot – ilyenkor a fotózás is könnyen megy. Sokat hozzátesz, ha a pár vidám és tudnak együtt nevetni – akár önmagukon, a saját hibáikon.
Boróka, a vizuálisan szép dolgok megalkotása a te szakmádban is elengedhetetlen. Ha jól tudom, grafikai tervezéssel foglalkozol. Komoly odafigyelést és szépérzéket igényel, hogy valami tényleg szép és ne giccses legyen. Szerinted egy házasságban mire van szükség ahhoz, hogy az ne csak kifele, hanem belülről megélve is szép legyen?
A kapcsolat belső minőségét nagyban javítja, ha szívből meg tudjuk bocsátani egymás kisebb-nagyobb hibáit, és nem cipeljük magunkkal ezek terheit. Az aranyos angol Hoxar házaspár tanításában azt fogalmazta meg, a kapcsolat fontosabb, mint az igazam. Sokat szépít, ha elfogadóan meg tudjuk hallgatni egymást, meg tudjuk beszélni a könnyű és nehéz témákat egyaránt, mindeközben nemcsak egymásra tekintünk, hanem a jó Istenre is, aki összeköt minket.
Fontos, hogy legyenek közös hobbijaink, illetve saját szokásaink, valami, ami csak a miénk. Számunkra egységet ad, hogy merünk együtt álmodni és megvalósítani is olyat, amibe más talán bele sem fogna, de mi tudjuk, hogy együtt – természetesen az Úrral – menni fog.
Mit ad a házasságotok számára a hit? Illetve a házassági tapasztalat miként formálja a hiteteket?
A hitünk és a szentségi eskütételünk egy megtartó erő számunkra, egy háló, amibe kapaszkodhatunk. A házasságunkban megtapasztalhatunk valamit a Szentháromság egységéből és a jó Isten mérhetetlen szeretetéből, ezáltal közelebb kerülhetünk hozzá és erősödhet a hitünk. Igyekszünk segíteni egymást a hitben növekedni és együtt haladni az üdvösség felé.
