„…úgy döntöttem: elrendelem a »betegek világnapját«, amelyet minden évben február 11-én, a Boldogságos Szűz Mária lourdes-i jelenésének liturgikus emléknapján ünneplünk. (…) A »betegek világnapja« évenkénti megünneplésének tehát az a nyilvánvaló célja, hogy érzékennyé tegye Isten népét, és ennek következtében a számos katolikus egészségügyi intézményt, valamint magát a civil társadalmat is annak szükségességére, hogy a betegek számára a lehető legjobb ellátást biztosítsuk; hogy segítsen a szenvedőknek emberi, de különösen természetfölötti szinten értéket találni a szenvedésben; hogy különleges módon bevonja az egyházmegyéket, a keresztény közösségeket és a szerzetesrendeket az egészségügyi pasztorációba; hogy előmozdítsa az önkéntesség egyre értékesebb szolgálatát; hogy emlékeztessen az egészségügyi dolgozók lelki és erkölcsi képzésének fontosságára; végül pedig, hogy jobban megértessük a betegek vallási lelki gondozásának jelentőségét, amelyet az egyházmegyés és szerzetes papok, valamint mindazok végeznek, akik a szenvedők mellett élnek és dolgoznak” – írta 34 évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa az 1992. május 13-án kelt levelében, amelyet Fiorenzo Angelini bíborosnak, az Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsa elnökének címzett, és amelyben ezt a napot a szenvedőknek, valamint a betegeket gondozóknak ajánlotta.
Idén február 11-én, szerdán a betegek világnapját a temesvár-józsefvárosi plébániatemplomban is megünnepelték szentmise keretében, amelyet délután 5 órakor Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, helyi plébános mutatott be. Koncelebrált Branko Duma segédlelkész. Orgonán játszott Fodor Sándor.
A szentmise keretében a jelenlévők a betegekért imádkoztak, kérve Jézus Krisztus segítségét és gyógyító erejét a betegek szentsége által, amelyet a két lelkipásztor szolgáltatott ki mindazoknak a híveknek, akik szenvednek, illetve súlyos betegség, műtéti beavatkozás vagy időskor miatt (élet)veszélyben vannak. Ezt a szentséget úgy szolgáltatják ki, hogy a pap megszentelt olajjal megkeni a beteg homlokát és két kezét, miközben így imádkozik: „E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével; szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan.”
Homíliájában Szilvágyi Zsolt lelkipásztor XIV. Leó pápának erre a napra írt üzenetéből osztott meg néhány gondolatot: „A szentatya arra buzdít bennünket, hogy álljunk meg, vegyük észre a körülöttünk lévő szenvedőket, és lehetőségeink szerint próbáljunk meg segíteni nekik. A pápa hangsúlyozza, hogy az igazi, irgalmas szamaritánus maga Jézus Krisztus. Ugyanakkor a szentatya azt is kiemeli, hogy a betegek gondozására nem csupán a egyház küldetésének egy fontos részeként kell tekinteni, hanem mint valódi »egyházi cselekedetre«.”
A szentmise végén a hívek hitben és reményben megerősödve tértek haza, lelkükben hordozva az indíttatást, hogy közel legyenek a szenvedőkhöz. A betegek világnapja így, az ima mellett, alkalom volt arra, hogy megújítsák szolidaritásukat mindazok iránt, akiket betegség sújt.
