† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13–16
A múlt heti evangéliumban a nyolc boldogságról hallottunk, amelyet Jézus programbeszédeként szoktunk emlegetni. Ennek ismerete nélkülözhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megértsük a keresztény élet lényegét. Vagy egyszerűbben mondhatjuk úgy is, hogy a nyolc boldogság szükséges ahhoz, hogy mi a „föld sója és a világ világossága, a hegyre épült város” tudjunk lenni. A nyolc boldogság megóv attól, hogy a birtoklási vágy elhatalmasodjon rajtunk, hogy Jézus igazságát felcseréljük saját, kicsinyes igazságunkkal, és végül attól is, hogy beszűkült szívvel éljük mindennapjainkat.
Ha megnézzük a vasárnapi evangéliumot, érdekes teológiai hangsúlyra lehetünk figyelmesek, hiszen Jézus nem arról beszél, hogy „legyetek” a föld sója, a világ világossága, hanem azt mondja: „ti vagytok”. Ezzel a kijelentéssel minden Krisztus-követőnek – nekünk is – meghatározza az identitását, ezzel pedig rátapint a tanítványság lényegére, arra, hogy a hozzátartozás, a vele való kapcsolat nem fakultatív program, kedv szerinti megnyilvánulás, hanem életelv. Így tehát az evangélium a tanítványság milyenségére akar rámutatni, ezért is a három igen beszédes kép.
A só az ókorban nagyon is ismert volt, idősebb Plinius is ír arról, hogy „nincs semmi hasznosabb az emberi életben, mint a só”, éppen ezért használták a tartósításban, a gyógyászatban, a gazdaság számára is nélkülözhetetlen volt, de a hadseregben is (sópénz, lásd salarium) – e témában (a só szerepe, előállítása, gazdasági-társadalmi jelentősége) ír Annalisa Marzano, Salt, in Harvesting the Sea: The Exploitation of Marine Resources in the Roman Mediterranean című könyvében (letölthető a világhálóról). Egyszóval a sónak nagyon fontos szerepe volt az ókorban, és igen értékesnek is bizonyult hosszú időn keresztül, azonban megvolt a veszélye, hogy szennyeződés vagy feloldódás esetén megromlik, ahogy Jézus mondja, „ízét veszti”. Talán már értjük, hogy Jézus miért pont a sót használja a keresztény élet szemléltetésére, hiszen a tanítványság valami nagyon értékes ajándék, mert ő a romlást gátló jelenlét garanciája, hogy ott, ahol van, ahol megjelenik, ott Isten országa válik jelenvalóvá. Ha azonban „elveszíti” ízét, görögül a moranthé, amelynek jelentése „elveszíti értelmét”, „elbutul”, „balgává válik”, akkor elveszíti küldetésének lényegét, haszontalanná válik, és talán ez az evangélium radikalitása, amely bennünket is figyelmeztet. Ahogy a néhai Ferenc pápa fogalmaz: „a tanítvány só, aki nem helyeslést és tapsot keres, hanem alázatos és konstruktív jelenlétre törekszik, hűen Jézus tanításaihoz, aki nem azért jött a világba, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Erre a hozzáállásra van nagyon szükség!”
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/6-os számában.
