Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Ennek apropóján arra kértük Guia Laurean Hugó ferences szerzetest, ossza meg velünk és a kedves olvasókkal a gondolatait, meglátásaikat arról, mi által lehet vonzó a szerzetesi élet egy fiatal számára, illetve őt mi vonzotta a szerzetesi élet felé.
Miért köteleztem el magam Isten mellett? Mert ő hívott meg. Mert benne bízom. Mert tudom, hogy sohasem hagy el. Mert megtapasztaltam szeretetét, hűségét, gondoskodását, irgalmát, bölcsességét és szépségét: az egyházban, az igében, a szentségekben, a ferences testvéri közösségben, a betegekben, a szegényekben és a teremtett világban.
Hogyan lehet vonzóvá tenni egy fiatal számára a szerzetesi életet? Mi vonzza oda az embereket? Engem az Úr Jézus személye vonzott a ferences testvéri közösségbe. Vele akartam és akarom élni mindennapjaimat. Vele, akinek jelenlétét megtapasztaltam már gyermekként a plébániai közösségben, ahol gyerekek, fiatalok és idősek együtt vannak, az Úr köré gyűlnek. Ahol önzetlenül azt keresik, hogy szeressenek, tegyék a jót, szolgálják a közösséget, hirdessék az evangéliumot, mindenkit Krisztushoz vezessenek. Ahol tudnak bocsánatot kérni és megbocsátani. Ahol Krisztust őszintén meghallgatják, befogadják, és vele együtt terveznek. Őáltala, ővele és őbenne akarnak, törekednek élni. Én ilyen közösségben nőttem fel gyermekként, fiatalként. Ezért erre tenném a hangsúlyt.
A szerzetesi élet közösségi-testvéri élet, ezért hiszem, hogy mindannak a megtapasztalása az egyházi közösségi életben, majd pedig a szerzetesi testvériségben, amit fentebb megemlítettem, előkészíti a fiatalok szívét, hogy könnyebben meghallják a hívó isteni szót a szerzetesi életre.
Guia Laurean Hugó ferences szerzetes
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/5-ös számában.
