Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát, váradhegyfoki prépost-prelátus kilakoltatásáról döntött csütörtökön hozott ítéletében a nagyváradi bíróság, tájékoztat az MTI. A kilakoltatás annak ellenére végrehajtandó, hogy a bíróság elfogadta az apát által megfogalmazott alkotmányossági kifogást.
A román bíróságok portálján közzétett, elsőként a Krónika közéleti portál által ismertetett alapfokú ítélet szerint a bíróság helyt adott a nagyváradi önkormányzat kilakoltatási kérelmének és – sürgősségi eljárásról lévén szó – elrendelte a kilakoltatás azonnali végrehajtását.
A bíróság ugyanakkor elfogadta az alperes apát által előterjesztett alkotmányossági kifogást, és a román alkotmánybíróság elé terjesztette a vonatkozó eljárási rendelkezések alkotmányosságának vizsgálatát. A kilakoltatást ellenben nem függesztette fel az alkotmánybírósági döntésig.
Az alperes azon kérelmét már nem hagyta jóvá, hogy forduljanak előzetes kérdésekkel az Európai Unió Bíróságához az ügyben. Elutasította az alperes apát azon kifogását is, hogy egyházi jogállású rendházról lévén szó nem alkalmazható a gyorsított kilakoltatási eljárás. Ahogy azt az érvet is elutasította, hogy az önkormányzat nem jogosult egy egyházi intézményt kilakoltatással kiüríteni, mivel az alkotmány értelmében az egyházak jogállását külön, sarkalatos törvény szabályozza.
Fejes Rudolf Anzelm a bírósági döntést ismertető csütörtöki közleményében kifogásolta, hogy a kilakoltatás annak ellenére végrehajtandó, hogy a nagyváradi ítélőtábla előtt folyamatban van egy áthelyezési eljárás az ügyben, az alapfokon döntő bíróság azonban nem várta meg a felsőbb bíróság döntését.
Mint rámutatott, a kilakoltatása „nem egy adminisztratív félreértés, hanem élethelyzet: a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság intézményi működésének ellehetetlenítése és egy megszentelt tér kiürítése”. Hangsúlyozta, hogy ezt utólag nehéz „visszacsinálni”. „Ez nem »restitutio in integrum«, hanem jóvátehetetlen valóság” – írta az apát.
A nagyváradi önkormányzat tavaly májusban küldött kilakoltatási végzést Fejes Rudolf Anzelmnek, amelyben felszólította, hogy öt munkanapon belül hagyja el a premontrei rendházat, mivel azt a város tulajdonának tekintik, és fel akarják újítani. Mivel az apát nem tett eleget a felszólításnak, az önkormányzat bírósághoz fordult.
Fejes Rudolf Anzelm az ügyben akkor kiadott közleményében hangsúlyozta, hogy a szerzetesi örökfogadalom által megszentelt életforma nem visszavonható, nem időhöz vagy hatósági engedélyhez kötött, és nem sorolható be a polgári jog kategóriái alá.
Azt is kifejtette, hogy a rendház nem bérelhető, nem birtokba vehető, nem felmondható – mert nem szolgálati lakás, hanem az egyház domus Deije: Isten háza és a megszentelt élet tere, amelyet egyházi kánoni klauzúra védelmez. Kifejtette, hogy minden olyan állami megnyilatkozás, amely jelenlétét jogcím nélkülinek minősíti, nemcsak szakmailag téves, hanem a vallásszabadság és az egyházjogi autonómia szempontjából is elfogadhatatlan.
A rendfőnök akkor a Krónikának nyilatkozva leszögezte, hogy az ingatlan a premontrei rend tulajdonában van a legfelsőbb bíróságon született ítélet nyomán.
Cristian Popescu, a nagyváradi polgármesteri hivatal ingatlanügyi osztályának helyettes ügyvezető igazgatója ezzel szemben a portálnak azt mondta, hogy a kilakoltatás tárgyát képező, az apát által használt öt helyiség – a kolostor termei – azonos helyrajzi számmal rendelkeznek, mint a rendház melletti egykori premontrei gimnázium, amely szerintük az önkormányzat tulajdona.
Hangsúlyozta: létezik egy bírósági ítélet, miszerint az egykori premontrei gimnázium épülete – melyben jelenleg a Mihai Eminescu Főgimnázium működik –, a város tulajdona, az apát azonban ezt a bírósági döntést nem hajlandó elismerni.
Közölte továbbá, hogy a kilakoltatás tárgyát képező öt termet a városvezetés az iskolaépülethez csatolná és azzal egyszerre felújítaná. A Krónika szerint május óta – az ügyet övező közfelháborodás nyomán – olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy a helyiségeket a felújítás után ismét az apát rendelkezésére bocsátanák.
A premontrei rend az elmúlt évtizedekben perek tucatjait indította a román állam és intézményei ellen annak érdekében, hogy visszaszerezze nagyváradi ingatlanvagyonát, mely több reprezentatív nagyváradi és félixfürdői épületből, valamint mintegy 1100 hektár földterületből állt.
Az egyházi ingatlanok restitúciós bizottsága korábban arra hivatkozva tagadta meg a rend egykori nagyváradi iskolájának a visszaszolgáltatását, hogy a telekkönyv szerint az épület már 1936-tól a román államé volt, így nem illetékesek dönteni, mivel csak a kommunizmus idején elkobzott ingatlanokkal hivatottak foglalkozni.
Fejes Rudolf Anzelm korábbi, az ügy jogi hátterét ismertető Facebook-bejegyzésében azt írta: az 1936-ban Onisifor Ghibu által a román állam nevére elvégzett telekkönyvi átírást a rend bíróságon megfellebbezte, és mivel a pert nem tárgyalták le – a bíróság szerint elveszett a dosszié –, nem tekinthető törvényesnek.
Továbbá azt is állítja, hogy a gimnáziumi rész államosítását 1949-ben bejegyezték a telekönyvbe, így a restitúciós törvény alapján visszaigényelhető az épület.
Közölte: a nagyváradi polgármesteri hivatal a prépostság tudtán kívül újabb bírósági perrel kitöröltette az államosítást a telekkönyvből és egy nem jogerős bejegyzésre állította vissza a jogállapotot, majd elkezdte kataszterileg feldarabolni az ingatlan épületeit, udvarait és külön telekkönyvi betétekbe áttelekkönyvezni a saját nevére. Később ezekre hivatkozva küldte a kilakoltatási végzést is.
Forrás: MTI
