Mindannyian találtuk már magunkat abban a helyzetben, hogy kilátástalanság, bizonytalanság, kétség uralkodott életünk fölött, nemde? Fiatalként nagy álmaink, terveink vannak, s mindezek megvalósításában igencsak sok tényező játszik szerepet: családi háttér, életkörülmények, baráti kör, a hit pedig szándékosan maradt utoljára, persze nem azért, mert jelentéktelen lenne, hanem éppen kulcsfontossága miatt.
Az új élet keletkezését gyermekáldásként is szokás emlegetni, pontosan azért, mert a jó Isten megáldja azt, ennélfogva hordozójának minden jövőbeli cselekedetét. Egy egészséges családban gyermekkortól fogva jelen van mindennapjainkban az imaélet: imádkozunk ébredéskor, lefekvéskor, étkezések alkalmával, a nap bármely részében, amikor úgy érezzük, hogy Istent tudatosan közelebb akarjuk hívni magunkhoz. Az imaélet természetesen nem korlátozódik lakásunk falain belüli elvégzésére, hisz imádkozunk a szentmisében, s egyéb istentiszteleti alkalmakon, szeretteink elvesztésének alkalmával, különböző lelkigyakorlatos, valamint egyéb találkozásokon. Rendkívül fontos odafigyelni arra, hogy semmit se tekintsünk magától értetődőnek, „ez úgyis jár nekem”, „persze, hogy meg fog történni” jelmondatok által, s itt nem az ember személyének leértékeléséről beszélünk, hanem az Isten iránti mély alázatról, s a benne való töretlen bizodalomról, hogy csakis ő tudja, mire is van igazán szükségünk. Örömünket és bánatainkat egyaránt megosztjuk szeretteinkkel, legjobb barátainkkal, miért lenne ez másképp az Istennel való kapcsolatunkkal? Más szóval, ne csak akkor imádkozzunk, ha baj van, mert akkor a baj már igazán nagy.
A fájó igazság az, hogy sokszor még imádkozni sem tudunk helyesen, mintegy siettetnénk Istennek velünk való tervét, illetve amikor kisvártatva nem következik be valami, akkor esetleg kiábrándulunk, reményvesztetté válunk. Ne olyasmit kérjünk tőle, amiről mi magunk sem tudjuk – nem is tudhatjuk pontosan –, üdvösségünkre szolgál-e. Kérjünk ehelyett hitet, erőt, kitartást, krisztusi lelkületet mindenhez, így áthidalunk majd olyan dolgokon is, amelyekről azt gondoltuk valamikor, hogy általunk véghezvihetetlenek.
Olyan helyzettel is találkoztunk már, amikor azt tapasztaltuk meg, milyen jó, hogy nem adta meg Isten egy adott ponton az általunk kiimádkozott dolgot, mert helyette valami sokkal szebbet, jobbat, üdvösségszerzőbbet nyújtott. Adjunk hálát azokért az alkalmakért, amikor imáinkon keresztüli kéréseinket „azonnal” teljesítette, s azokért is, amelyeken az ő szent akarata nem egyezett a miénkkel.
Mire is van szükségünk ahhoz, hogy jól induljanak mindennapjaink? Istennel kezdeni, őneki hálát adni azért, hogy új napra ébredhettünk, hogy képesek vagyunk mindazt véghezvinni, ami az adott napon ránk vár. Éppen úgy, ahogyan a testi táplálékra szükségünk van, különben éhen halnánk, ugyanúgy elengedhetetlen a lelki táplálék, elsősorban az ima. Feltehetően valamennyien átéltük már azt az érzést, miszerint imáinkat egy mély sóhaj követ, mintegy fellélegzik a lelkünk, végre levegőhöz jut, s ilyenkor egész testünket átjárja a fény, az öröm, valamint a béke. A Zsoltárok könyvének 138. fejezetében foglalt soraival adjunk hálát létünkért, embertársi kapcsolatainkért, valamennyi élettapasztalatunkért, s végül, de nem utolsóroban teremtő Istenünk dicsőítésének kegyelméért: „Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet. Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét. A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát. Az Úr útjairól énekelnek majd: »Nagy az Úr dicsősége!« Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri. Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!” Ámen!
Egy meghallgatott, Szent Ritának tulajdonított imádság: Erőt kértem az Úrtól – s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam – és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt óhajtottam – gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Bátorságot kértem – és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem. Szeretetre vágytam – és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk. Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra. Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Meghallgatta imádságomat!
Csákay család
