A pár napja lezárult Remény szentéve során Róma valódi befogadó arcát mutatta a harminchárom millió zarándoknak, akik a világ minden tájáról eljöttek, hogy fölkeressék az apostolok sírját, átlépjenek a szentkapukon, imádkozzanak, együtt ünnepeljenek testvéreikkel. Sok fiatal volt köztük, akik a világ jövőjét jelentik, mi pedig felelősek vagyunk azért, hogy jó példákat állítsunk eléjük, mint Szent Carlo Acutis vagy Szent Piergiorgio Frassati.
Szombaton délelőtt a VI. Pál-teremben fogadta XIV. Leó pápa a szentév előkészítésért és lebonyolításért felelős egyházi és civil intézmények, hatóságok képviselőit, mintegy hatezer főt, hogy köszönetet mondjon odaadó szolgálatukért.
Az olasz kormány, a római önkormányzat, a vatikáni dikasztériumok és rendfenntartó erők, az önkéntesek, a gyóntató papok, az egyházmegyék és püspöki konferenciák képviselői mind hozzájárultak ahhoz, hogy a zarándokok ünnepi légkörben, de mégis rendezetten, elmélyülten éljék meg a jubileumot. Róma nyílt, joviális, befogadó otthon képét mutatta nekik, de egyszersmind diszkréten és tisztelettel segítette az embereket abban, hogy gyümölcsözően éljék meg a hit e kiemelt mozzanatát.
A zarándokok, akik fölkeresték Péter és Pál, az apostolok és vértanúk sírjait, elzarándokoltak a szentkapukhoz, megélték Isten megbocsátásának és irgalmának élményét találkozhattak Jézus Urunkkal, kézzel tapinthatták a reményt, ami nem csal meg, mert ő bennünk él és velünk halad, hogy vele együtt elérjük a célt.
Leó pápa örömmel állapította meg, milyen sok fiatal és serdülő érkezett minden országból a szentévre Rómába. Jó volt érezni lelkesedésüket, látni örömüket, azt, ahogy komolyan imádkoztak, elmélkedtek és ünnepeltek. Sokan és sokfélék voltak, mégis egységesek, rendezettek – többek között a segítők értékes szolgálatának köszönhetően – és együtt akarták megélni a kegyelem, a testvériség és a béke pillanatait. Mit is jelent ez számunkra? Mi felelősek vagyunk jövőjükért, melyben a világ jövője rejlik. Mire van tehát valóban szükségük? Mi segít nekik abban, hogy a legjobbat kihozzák magukból? Hol találnak igazi választ a szívükben rejlő kérdésekre? – sorolta a pápa, majd rámutatott: a fiataloknak egészséges példákra van szükségük, akik a jóra, a szeretetre, az életszentségre ösztönzik őket, mint ahogy Szent Carlo Acutis és Szent Piergiorgio Frassati tette, akiket tavaly szeptemberben avattunk szentté. A fiatalok ragyogó, élettel teli, de ugyanakkor gyakran sérülékeny tekintete lebegjen a szemünk előtt: segíteni fog, hogy bölcsen és körültekintően döntsünk az őket érintő felelős kérdésekben.
A szentévet meghirdető bulláját Ferenc pápa így zárta, a reményre buzdító szavakkal:
„Engedjük, hogy már mostantól vonzzon bennünket a remény, és legyünk azon, hogy rajtunk keresztül azokra is átragadjon, akik vágynak rá! Bárcsak azt mondaná életünk nekik: „Bízzál az Úrban, légy erős, szilárdítsd meg szívedet, és remélj az Úrban!” (Zsolt 27,14).” (Spes non confundit, 25). Leó pápa hozzátette: vigyük magunkkal ezt a küldetést, hogy azok a jó magvak, melyeket a segítőknek köszönhetően is az Úr a szentév hónapjaiban elhintett, sok szívben kicsírázzanak és növekedjenek.
Az audiencia végén a pápa hálája jeléül valamennyi önkéntesnek és segítőnek egy kis keresztet ajándékozott emlékbe, a szentév feszületének miniatúráját, amellyel a dicsőséges Krisztus elkísérte a zarándokokat.
Forrás: Vatican News / Gedő Ágnes
