A nagyváradi püspöki palota jobb szárnyában alakították ki a tridenti zsinat papi ideálját jelentő Borromeo Szent Károly tiszteletére szentelt kápolnát, melynek belső díszét a falakat és a mennyezetet is teljesen beborító Johann Nepomuk Schöpf készítette freskóciklus adja. Ebbe komponálta bele mesterien a művész az általa festett főoltárképet is, melyen templomi környezetben, az oltár előtt térdelő, a pestisjárvány megszüntetéséért az Istenhez fohászkodó Borromeo Károly alakja látható. A háttérben kilátás nyílik az oszlopcsarnokos átjárókkal övezett nagyobb épületek felé, az utcára. Két allegorikus kép – a Hit legyőzi a Bálványimádást és a Vallás leigázza az eretnekséget és a gyűlölködést – látható a főoltár két oldalán.
Schöpf számára a mintaadó ez esetben a római Il Gesu-templom Szent Ignác-oltárának két oldalán álló allegorikus szoborcsoport volt. A gazdag látszatarchitektúra egyébként az egész kápolnát „elborítja”. A falakon íves fülkékben kő- és bronzszobrok, obeliszkek láthatóak. A mennyezetfreskó központi jelenete egy kavargó, repkedő angyalsereg. Szélein a látszatarchitektúra elemeivel tagolt mezőkben az Agnus Dei, a tengerbe süllyedő Péter, a kenyérszaporító Jézus és a Jó Pásztor képét festette meg Johann Nepomuk Schöpf. A kápolna püspöki lakosztály felőli bejárata felett, a buzgóság és a kegyesség allegóriái között, két nagyobb, szárnyas angyal tartja Patachich Ádám püspöki jelvényekkel körülvett címerét.
A püspöki kápolna egy évben kétszer, újév első napján és a kápolna búcsúünnepén, november 4-én nyílik meg a látogatók előtt.
Forrás: nagyváradi egyházmegye
