A Szent Családot hordozni és általuk hordozva lenni az adventi út egyik legszebb ajándéka. Hagyománnyá vált a nagyváradi egyházmegye hitoktatói körében, hogy az adventi időben fogadják a Szent Családot közösségeikben és otthonaikban. Negyedik éve annak, hogy a Szállást keres a Szent Család imalánc lelkileg összekovácsolja az egyházmegye hitoktatóit, hittanosait, közösségeit, alkalmat, időt, teret biztosítva ahhoz, hogy együtt imádkozzanak egymásért és a rájuk bízottakért. A Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban tartott missziós és lelkinap zárómiséjén, 2025. december 4-én, Böcskei László megyés püspök áldotta meg a Szent Család-ikont, amit az iskola betlehemezői vittek az oltár elé. Délután útra kelt a Szent Család, melléjük szegődött az iskola spirituálisa, Nagy Jácint, valamint a hitoktatók képviselői – Benedek Ramóna és Gyarmati Noémi –, akik Sólyomkővárra vitték az ikont. Ott a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek nevében Ulrika nővér vette át. Megható pillanat volt megtapasztalni, hogy mindenki a saját anyanyelvén – szlovákul és magyarul – imával, énekkel köszöntötte a Szent Családot, akik áldást vittek mindazoknak, akik befogadták őket. Az imalánc 2025. december 20-án fejeződött be, amikor Böcskei László megyés püspökhöz kopogtattak be az egyházmegye hitoktatói, aki szintén szállást adott a Szent Családnak. A közösen megélt pillanatok mélységéről, szépségéről az egyházmegye hitoktatói számolnak be, akik a következő útvonalon vitték az ikont: Sólyomkővár, Kárásztelek, Bodonos, Margitta, Tasnád, Érmihályfalva, Székelyhíd, Bihar, Szalonta és Nagyvárad.
„Az adventi időszakot éljük. Mindenki számára ez az elcsendesedés, a felkészülés és Megváltónk születésének örömteli várakozásának ideje. Az adventi koszorú és a rajta égő gyertyák arra emlékeztetnek minket, hogy Megváltónk születésének ideje már közel van. A Szentírásban olvashatjuk, hogy sokan a várakozás ellenére nem ismerték fel eljövetelének idejét, születésének pillanatát, és nem fogadták be őt. Betlehemben nem találtak helyet, ahol méltó körülmények között megszülethetett volna: születési helye egy szegény istálló lett. Ezen eseményre emlékezve nem szeretnénk, hogy ez ma is megismétlődjön. Szeretnénk felajánlani neki otthonunkat és szívünket. A Szent Család – József és Mária, szívük alatt Jézussal – idén is vándorol advent idején, és menedéket keres sok helyen, egyházmegyénkben sok plébánián, ahol katekéták dolgoznak. A Szent Család vándorútja december 4-én kezdődött. A Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum után a sólyomkővári plébániánk lett a Szent Család második menedéke. Nagy öröm és boldogság volt számunkra, hogy szerzetesházunk és plébániatemplomunk egy időre menedéket nyújthatott a Szent Családnak. Ez több volt puszta örömnél: kegyelem volt. A közös szentmisén és imádságban a hívőkkel együtt kértük a Szent Családot, hogy áldjon meg és védelmezzen minket, hogy otthonaink és szívünk mindig méltók legyenek az ő lakóhelyéhez. Másnap, december 5-én a Szent Család ikonjával egy másik plébániára zarándokoltunk. A következő menedéket a kárásztelki plébánia ajánlotta fel. Mindenkinek áldott adventet kívánok, érzékeny és fogékony szívet, hogy meghalljuk a szívünk ajtaján kopogó hangot, és beengedjük a Szent Családot, hogy Jézus megszülessen a szívünkben, és így átélhessük az igazi karácsony örömét.” (Muha Maria Ulrika nővér)
„Az idén Sólyomkővárról hozták el hozzánk a szlovák nyelvű nővérek a Szent Családot ábrázoló ikont, melyet a hittanosokkal közösen a templomban fogadtunk. A Szent Család oltalmába ajánlottuk családjainkat, és kértük közbenjárásukat, hogy ez a látogatás mindannyiunk számára valódi lelki megújulás legyen. Másnap kora reggel indultunk el, hogy még a reggeli róráté előtt megérkezzünk a Szent Családdal Bodonosra, ahol a hitoktatónő a hívekkel együtt fogadott bennünket és közösen vettünk részt a szentmisén. Igazán felemelő érzés volt együtt imádkozni. Az elmúlt években a hitoktató kollégák Tasnádról és Bodonosról érkeztek Kárásztelekre a Szent Családot ábrázoló ikonnal. Mi pedig a diákokkal vagy a családdal együtt vittük tovább Margittára, Tasnádra, Bodonosra. Minden évben jó érzés volt megtapasztalni, hogy milyen szeretettel fogadtak bennünket.” (Dobai Beáta)
„Mint minden évben, idén is a bodonosi szlovák közösségünk nagyon örült, hogy újra meglátogatott minket a Szent Család. Mivel éppen Szent Miklós napja volt, a Szent Család fogadásakor, ezért a szlovák közösség számára a legértékesebb ajándék volt Szent Miklós részéről. A reggeli roráté szentmisén Dobai Beáta hitoktató és férje Kárásztelekről látogattak meg minket, és átadták nekünk a drága Mikulás-ajándékot, a Szent Csalad-képet. Mindannyian együtt vettünk részt a szentmisén, és boldogan távoztunk otthonainkba. A Szent Család a szlovák közösségünk számára gyönyörű példakép arra, hogyan kell élni és életünket Isten védelmébe helyezni. Szent Család, imádkozz értünk és családjainkért. Ámen.” (Peneac Maria)
A nagyváradi római katolikus hitoktatók körében lassan hagyománnyá váló „szentcsaládolás” idén számomra azért volt különleges, mert első alkalommal hallgathattam meg a rövid imádságos Szent Család-fogadást szlovák nyelven. Megható volt megtapasztalni, milyen könnyen össze tud kapcsolni bennünket az imádság, még akkor is, ha nem a saját anyanyelvünkön szól. Az ikon idén Bodonosról érkezett hozzám, melyet a helyi hitoktató, a plébános és két hívő hozott át Margittára. A templomban együtt imádkoztunk. Az ikon ezután az otthonomba is ellátogatott. Este Tasnádra vittem, ahol egy rövid imádság után, a helyi templomból „búcsút intett a Szent Család”, és folytatta útját.” (Nyírő Szabolcs)
„Tasnádra Nyírő Szabolcs margittai hitoktató és párja hozták el a Szent Család ikonját. A plébánián igazán családias hangulatban fogadtuk őket, közösen Tóth Attila plébános úrral. A rövid közös imát baráti beszélgetés követte. Másnap, a vasárnap reggel 8 órakor bemutatott szentmisén az atya prédikációjában kiemelte, milyen erős összekötő ereje van a Szent Család ikonja által jelképezett imaláncnak. Innen Érmihályfalvára került az ikon, ahol Bokor János hitoktató és az egész templomi közösség fogadta a 11 órás szentmise keretében.” (Gózner Artúr diakónus)
„A Szent Család-ikont az idén Tasnádról hozta át Érmihályfalvára, Gózner Artúr diakónus-hitoktató, aki részt vett és szolgált a 11 órától kezdődő szentmisén. A szentmise végén, ünnepélyesen átvett ikont az oltár előtt helyeztük el. A plébános úr felolvasta az imádságokat, s e közben a kórus a hívekkel együtt énekelt az énekeket. Ez a szép adventi szokás csak nemrég honosodott meg a mi vidékünkön. Az érmihályfalvi hívek már több éve gyakorolják ezt a templomban. Eszünkbe jut ilyenkor az, hogy annak idején a betlehemi emberek nem fogadták be házukba a közénk érkező Isten Fiát. Mi se legyünk hozzájuk hasonlóak, hanem készítsünk mi szállást a közénk érkező Messiásnak a szívünkben, a lelkünkben! Tőlünk a szent család ikont Székelyhídra vittük át, ahol a plébános úr és a hitoktató fogadták a templomban. (Bokor János)
„Elsőáldozásra készülő és néhány kisebb gyerekkel vártuk a mihályfalvi kísérettel érkező Szent Családot. Énekkel köszöntöttük az érkezőket, majd a kíváncsi szemek alaposan megvizsgálták az ikont. Mivel épp a karácsonyi pásztorjátékot próbáltuk, mindenki pontosan tudta, mit jelent ajtót nyitni és befogadni a Szent Gyermeket és szüleit a mi kis közösségünk hajlékába. Reméljük, hogy a gyerekek tiszta szíve és szeretete méltó hajléknak bizonyult a kis Jézus számára ebben az egy napban, míg Székelyhídon tartózkodott.” (Meleg Beáta)
„Advent csendes várakozásának idején, szerdán a délutáni órákban érkeztünk meg a bihari templomba, ahol Berci atya szeretettel fogadott bennünket a Szent Családdal. A templom áhítatos csendjében felhangzó közös imádság különösen meghitt, lélekemelő pillanatokat ajándékozott számunkra. Ebben az elmélyült adventi légkörben vettük át a Szent Család ikonját. Imáinkban családjainkat, gyermekeinket és diákjainkat ajánlottuk a Szent Család és a Gondviselő Isten oltalmába, kérve, hogy az adventi készület idején szívünk is nyitottá váljon a szeretet, a béke és az egymás iránti felelősség befogadására. Másnap, csütörtök hajnalban – indultunk tovább a Barátok temploma felé. A róráté szentmise kezdetét megelőzően az egyházközség híveivel együtt, közös imádságban és énekszóval adtuk tovább a Szent Család ikonját. A kántor szolgálata és a csendből megszülető dallamok méltó keretet adtak ennek az ünnepélyes átadásnak, amelyben az advent üzenete – az egymás felé fordulás, a remény és a várakozás – kézzelfoghatóvá vált. Az együtt átélt imádság, a csend és az ének mindannyiunk számára lelki megerősítést és áldást jelentett.” (Konrád Erzsébet-Katalin)
A Szállást keres a Szent Család imalánchoz a hittantanárok körében ebben az új egyházi évben csatlakoztam. Papként minden évben nagyon várom az adventi idő kezdetét, hiszen ilyenkor mindig elvégezzük a Szállást keres a Szent Család kilencedet, minden nap más-más családnál. A Szent Család fogadása számomra mindig felemelő élmény. Mély lelki hatással bír, különösen annak tudata miatt, hogy én magam fogadhatom be azt a Szent Családot, amely szállást kér az életemben. Ez a befogadás nem csupán külső esemény, hanem belső döntés is: megnyitom a szívemet Isten jelenléte előtt. Ebben az évben a Szent Család ikonja a hitoktatók körében járt. Számomra Konrád Katalin igazgató asszony hozta el a templomba a szentmise előtt, így a hívekkel együtt végezhettük el az ájtatosságot. Felemelő érzés és mély öröm töltötte el a szívemet, hogy ilyen módon fogadhattuk a Szent Családot, aki szállást kért az életünkben. Különös öröm volt számomra, hogy másnap továbbvihettem a Szent Családot, és ezzel együtt azt az örömet is, amely bennem megszületett a fogadásuk által. Úgy éreztem, hogy nemcsak én gazdagodtam lelkileg, hanem lehetőséget kaptam arra is, hogy ezt az örömöt mások felé továbbadjam. Másnap reggel a Szent László Líceumban Mátyási Fischer Enikő hittantanárnőnek adtam át a képet, ahol a 9. B osztály diákjaival együtt végeztük el az ájtatosságot. Számomra és minden résztvevő számára ez a találkozás a Szent Családdal igazi lelki élményt jelentett, amely békét, örömet és Isten szeretetének megtapasztalását hozta el mindannyiunk szívébe. Isten arra hív mindnyájunkat, hogy nyitott szívvel fogadjuk be a kapott kegyelmet, és a bennünk megszületett örömöt mások felé is továbbadjuk.” (Nagy Jácint spirituális)
„A Szent Családot idén Jácint atyától kaptam, és az osztályközösségemben fogadtuk, mert úgy gondoltam, jót tenne az osztályomnak, ha együtt, közösségként élnénk meg ezt a találkozást. Már a megérkezés pillanatában érezhető volt, hogy ez a fogadás több, mint egy szép esemény: idő az elcsendesedésre és az egymásra figyelésre, a szeretetteljes légkörre. A Szent Család jelenléte segített abban, hogy az osztályközösségünk tagjai – különbözőségeink ellenére – lelkileg közelebb kerüljenek egymáshoz. Az együtt imádkozás és a közös jelenlét megtapasztalása megerősítette bennünk azt, hogy összetartozunk, és hogy Isten szeretete képes valódi közösséggé formálni bennünket. Számomra a Szent Család fogadása azt jelentette, hogy a mindennapok zajában, nyüzsgésében is van egy középpont, amely összeköt: Jézus, Mária és József csendes, mégis erőt adó jelenléte. A közösségünk számára pedig a Szent Család a kapcsolódás, a béke és az egymást hordozó szeretet jele lett.” (Mátyási Fischer Enikő)
„A Szent Családot idén Antal Tündétől kaptuk – ahogy tavaly is –, és már ez önmagában is mélyen megérintett. Olyan volt, mintha egy régi, jó barát tért volna vissza hozzánk: békét hozva, halk örömmel. Éreztük, hogy nemcsak egy képet fogadunk, hanem az útját, a történetét és mindazt a szeretetet, ami általa érkezik. A fiúnk velünk együtt imádkozott, és azt éreztem, hogy ez a pillanat megmarad benne: egy apró, elültetett mag az istenkapcsolatában. Számunkra ez olyan megerősítés volt, ami szavakon túl hat: finoman emlékeztetett arra, hogy Krisztus ma is eljön, csendben a szívünkbe. Mi Gyarmati Noémihez vittük tovább a Szent Családot, és olyan volt, mint amikor egy gyertyát gyújtunk a másik gyertyájáról: a fényből nem lesz kevesebb, mégis több helyre jut. Jó tudni, hogy most már Noémiékhez is beköltözött ugyanaz a béke és szeretet, amit mi is átéltünk. Számunkra a Szent Család fogadása nemcsak egy szép hagyomány, hanem valódi találkozás: egymással, Istennel és azzal a reménnyel, ami adventben újra és újra megszületik. Hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk. Áldott adventi készülődést kívánunk mindenkinek!” (Nemes István és Nemes Ildikó)
,,A Szent Család fogadása és továbbadása számomra egyfajta stop táblát jelentett az adventi időszakban, hiszen kicsit lelassított, és kiszakított a sűrű teendők közül. Amikor a Szent Család fogadására készültünk, béke és vágyakozás költözött a szívünkbe. Külön ajándéknak éltem meg, hogy édesanyámmal együtt fogadhattam, éppen azon a napon, amikor három évvel ezelőtt elsőáldozó volt. Az öröm vasárnapja előestéjén Nemes István tanár úr és Nemes Ildikó hitoktató hozták el a Szent Családot. Szép közös emlékek idéződtek fel a diákéveimből. Az öröm vasárnapján Benedek Ramóna tanárnővel közösen vittük tovább a Szent Családot a szalontai közösséghez, Straub Judit kolléganőhöz, és a szentmise keretében adtuk át, ami egészen más hangulatot hordozott magában. Hiszem, hogy a Szent Család békéje és szeretete beköltözött az otthonomba, és egyben jelezte azt is, hogy valóra vált az álmom: egykori, példaértékű hitoktatóim mára a kollégáimmá lettek.” (Gyarmati Noémi)
„Nagyon örülünk, hogy bekapcsolódhattunk ebbe az imaláncba, templomunkban Nagyszalontán fogadhattuk a Szent Családot advent harmadik vasárnapján. A szentmise keretében az egész közösséggel együtt imádkoztunk, hogy a Szent Család békéje, öröme és szeretete uralkodjék a mi szívünkben, családjainkban közösségünkben. Reméljük, hogy ez az imakilenced jövőre a nagyszalontai családok között is megvalósul, hogy Mária, József és Jézus lelkisége formáljon tovább bennünket is. Másnap a hitoktatóval, Straub Judittal és két aktív közösségi taggal tovább vittük az örömet és szeretetet Erdődi Éva hitoktatónak és családjának, amit a Szent család nekünk adott. Hála és köszönet!” (Ozsváth József)
„Benedek Ramóna és Gyarmati Noémi nagyváradi hitoktatók hozták el a Szent Család ikont Nagyszalontára. A közösség a szentmise elején nagy szeretettel fogadta az ikont. Ez jó alkalom volt arra, hogy a hívek elmélyüljenek a Szent Család példájában, és közösen imádkozzanak a családokért. Másnap Erdődi Éva hitoktatóhoz és családjához vittük tovább az ikont, ahol bensőséges hangulatban folytatódott az együttlét.” (Straub Judit)
„A Szent Család fogadása számomra meghitt és felemelő élmény volt. Erdődi Éva tanárnő hozta el hozzám a Szent Családot, amelyet tisztelettel és hálával fogadtam. Az átadás Beke Csaba tanár úrnak megható pillanat volt, mert úgy éreztem, egy fontos lelki értéket adok tovább. A Szent Család számomra a hitet, az összetartozást és a szeretet erejét jelenti.” (Kádár Kamilla)
,,Jn 3,16 Csendből font fény ring a hajnal karján, Lehajol az ég, s emberré szelídül… Öröklét oldódik fel egy sírásban” – az egyik versem részlete, és azt hiszem ezzel a három sorral tudom a leginkább leírni, hogy számomra mit jelent Jézus születése. Az ő szelídsége, fénye, öröklétet adó ajándéka a legnagyobb kincs a számomra. (Dobos Henrietta)
„Az adventi időszak arra hív minket, hogy kapcsolódjunk be a karácsonyi misztérium megélésébe. Ezt a misztériumot nem lehet úgy megélni, hogy a Szent Család ne lenne jelen, hiszen az első éjszakán ők voltak az univerzum központjában. A Szent Család-ikont Kádár Kamillától kaptam, és Bonifácia nővérnek adtam át. Akár adunk, akár kapunk, megvan a lehetőség számunkra, hogy gazdagodjunk. Az egyház a Szent Család ünnepét karácsony közelébe helyezte, mivel az ember eredete a családban van. Akkor igazán boldog egy család, ha Isten tervét követi, ahogyan Jézus, Mária és József tették. Mivel a Szent Család minden keresztény család példaképe kell, hogy legyen, ezért nekünk is őket kell követnünk alázatosságban és szeretetben. A názáreti család számunkra az az iskola, ahol először tanuljuk meg szemlélni és átlátni Isten Fiának egyszerű megnyilvánulását, ugyanakkor titokzatos jelenlétét. Ebben a családban nem történik semmi véletlenül: mindennek értelme van. Ők mutatják meg nekünk, mit jelent hinni.” (Beke Csaba)
A Szent Család-ikont Beke Csaba hitoktató hozta el nekünk és a következő napon Benedek Ramóna tanárnőhöz vittük. Otthonunkban közös imával és énekkel fogadtuk; meghitt, békés légkör töltötte be a kápolnánkat. Számomra a Szent Család-ikon fogadása az elcsendesedést és az összetartozást jelentette: emlékeztetett arra, hogy Isten jelen van a mindennapjainkban, közösségeinkben, családjainkban. (Vajda Zita Bonifácia nővér)
A reflexiók hűen tükrözik mindazt a sok kegyelmet, áldást és lelki kincset, amelyet a Szent Család jelenléte ajándékoz azoknak, akik nyitott szívvel és befogadó lélekkel engedik be őket életükbe és otthonukba. A velük való találkozás nem csupán egy szép adventi hagyomány, hanem mély lelki tapasztalat, találkozás az élő Istennel, egymással, önmagunkkal: elcsendesít, megerősít a hitben, és segít újra felfedezni a család, az imádság és az egymás iránti szeretet értékét. A Szent Család példája reményt ad, békét teremt, és arra hív, hogy mindennapjainkban is helyet készítsünk Krisztusnak, aki a mi realitásunkban akar megszületni, ahol nyitottság, alázat és szeretet lakozik.
Benedek Ramóna / varad.org
