Guido Reni 1575-ben Calvenzanóban látta meg a napvilágot. 1584 és 1593 között a flamand Denys Calvaert segédjeként tevékenykedett és fejlesztette művészi képességeit. 1595-ben nyert felvételt a Carracci-akadémiára, ahol olyan művészek munkássága volt rá hatással, mint Annibale Carracci és Raffaello. Bár a barokk korban alkotott, határozottan elzárkózott Caravaggio erős naturalizmusától, ellenben fontosnak tartotta az antik eszményi szépséget korának emberei számára megeleveníteni. Alkotásai szerkesztésében felfedezhető egyfajta áramlás, amelynek ritmusa eleganciát kölcsönöz műveinek, és egyúttal az antik szobrászat jellegzetességeit is idézi. A következőkben egy olyan vallásos jellegű munkáját szeretnénk bemutatni, amely kiválóan reprezentálja stílusát és a fentiekben leírt könnyed szerkesztési metódusát.
A Pásztorok imádása címet viselő festménye a klasszicizáló barokk stílus egyik meghatározó alkotása. A festmény egy nagy méretű oltárképként tölti be funkcióját, amelynek két fő verziója létezik. Az egyik a londoni National Gallery gyűjteményében található, a második pedig a nápolyi Certosa di San Martino templomában, mindkettő az 1640-es években keletkezett. A festmény tematikáját tekintve egészen egyértelmű, hiszen azon bibliai jelenetet ábrázolja, amikor a pásztorok összegyűlnek a betlehemi istállóban az újszülött Krisztus imádására. Az eseményt az alkotó éjszakai jelenetként ábrázolja, ahol a sötétség kontrasztot képez az Istenfiúból áradó természetfeletti fénnyel, kiemelve az alkotás fő szereplőit. Az égből egy felhőrésen keresztül áradó égi fény megvilágítja a vidám, a barokk korban elterjedt puttók kis csoportját. Az angyalkák egy feliratot tartanak a következő felirattal: GLORIA IN EXCELSIS DEO, vagyis Dicsőség a magasságban Istennek.
A pásztorok alázatos hódolata a tiszta és alázatos, feltétel nélküli hitet jeleníti meg a festményen, amely képes felismerni egy istállóban talált gyermekben Krisztus istenségét.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/51–52-es számában.
