† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.
Mt 2,12–15.19–23
A karácsony utáni első vasárnapon ünnepeljük a Szent Család ünnepét, vasárnapját. Maga az ünnep nem új keletű, mindig is élt az egyházi életben a Szent Család alakja, persze több esetben jámborsági formákban. XIII. Leó pápa Neminem Fugit nevezetű enciklikájával rendelte el az ünnepet, különösen megerősítve a keresztény családmodellt, amely már akkor is (1892) hanyatlófélben volt a társadalmi változások következtében. Szépen fogalmaz az akkori pápa: „Az irgalmas Isten. amikor elhatározta, hogy (…) a világnak felmutatja a Szent Család képét, hogy minden ember a szentség és az erények példáját szemlélhesse. Mielőtt a népek előtt felragyogott volna az Igazság Napja Krisztus, e családban rejtőzött. Az isteni Gondviselés úgy intézte, hogy minden keresztény, életének bármely területén az erények gyakorlására törekszik, akkor a Szent Családra tekintve meghívást és mintát kaphasson!” Krisztus azt választotta, hogy családban nevelkedik, emberekre bízza magát, kiszolgáltatottá válik, így szentelve meg a családi életet, amely az üdvtörténet helyszínévé válik. Ehhez hasonlóan vélekedik a néhai XVI. Benedek pápa: „a család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek otthona is”. A család tehát az az alapvető sejt, amelyből a társadalom növekszik, ahonnan elindul az élet, ahol a hit megélésének és továbbadásának legelső tapasztalata születik. Talán nem véletlen, hogy éppen ezért éri a család intézményét annyi támadás napjainkban, mert a ház összedöntéséhez mindig először annak alapját kell támadni, hogy biztosan összedőljön. Gondoljunk csak arra, milyen vehemenciával támadják sokan az embert magát, kifordítva méltóságából, tagadva istengyermekségét, létének forrásvidékét, és ha már nem is szent, nem is isteni, akkor bármit lehet kezdeni vele. Ha csupán biológiai folyamatok összességeként tekintünk rá, akkor valóban bármikor véget lehet vetni neki, akkor bőven lehet válogatni a több mint húszféle társadalmi nemi identitás közül.
A Szent Család példája ma is igen aktuális, ha Máriára és Józsefre tekintünk. Tőlük tanulhatjuk el az Istenre hagyatkozó, a belé kapaszkodó hitet és alázatot, amellyel Isten tervét fogadják. Éppen ezért napjainkban is hitre és alázatra van szükségünk, hogy a család, különösen a Szent Család misztériumát szemlélhessük, megsejtve és megértve Isten nagy tervét a családról, amely minden új élet bölcsője. Végezetül álljon itt XVI. Benedek pápa buzdítása: „Imádkozzunk, hogy a család továbbra is értékes ajándék maradjon minden tagja részére, valamint szilárd remény az egész emberiség számára.”
Olasz Béla
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/51–52-es számában.
