Segesváron október utolsó szombatján a háromszáz éves plébánia meghívására rózsafüzértársulati találkozót tartottak. A lelki és kulturális mozzanatokat ötvöző programra meghívták a csíkdelne-csíkpálfalvi plébániaközösséget is. A tíz órakor kezdődött találkozón az üdvözlő szavakat követően katekéziseket hallhattak a jelenlévők, majd Mária-énekek csendültek fel. A közösen imádkozott rózsafüzér-ájtatosságot szentmise követte, végül pedig a városháza Barokk termében hangversenyre került sor. A találkozóról Puskás Attila segesvári plébános beszámolóját olvashatják.
Közösségtalálkozónkat két pasztorális szempont is indokolta: egyrészt a rózsafüzér-társulatok egységének imádságos és apostoli tevékenysége. Ezekben az egységet ápoló társulatokban lélegzik az egyház szépsége, maga a föltámadott Úr. Ami még erőteljes, az az, hogy ezen társult hívek között vannak azok, akik naponta az eucharisztia ünneplésére is eljönnek. Ezek a hívek hordoznak és éltetnek valamit abból, amiért az Úr Jézus főpapi imájában így (ki)imádkozott az Atyánál: „De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn, 17,20–21)
Csodálom plébániánkon az egységet megélő és hordozó híveket, mert ők éppen a közösség üzenetét tartják fenn: van élet. A gyakorlatba ültetett evangélium és a feltámadt Krisztus a szépségünk. Ezért így is szoktam erősíteni a rám bízott híveket: amennyiben az evangélium megélése és a kultúra összetársul, közösségünk életében Krisztus egészen vonzó módón egyházának közepébe kerül. Ez a dinamika a forrásunk!
Másrészt a remény zarándokaiként meghívtuk találkozónkra a csíkdelne-csíkpálfalvi plébániai közösségek rózsafüzér-társulatainak valamennyi tagját is. Voltak már közös találkozásaink előbb is. Plébánosuk, Csíki Szabolcs és az imádkozó közössége erős és hiteles tanúságtevő üzenetet hozott Segesvárra: ha a rózsafüzér imádkozása által az Istenszülőhőz zarándokolunk, lesz életünk! Igaz és bátorító üzenet, mert a Szűzanya életdinamikája, illetve a Szentlélekkel való együttműködése Krisztushoz kísér bennünket.
Az Istenszülő tiszteletére rendezett hangversenynek a városháza csodálatos barokk díszterme adott teret. A hangverseny nemhogy profanizálta volna közösségeink találkozóját, hanem a mélységes misztérium tiszteletének a fokozását művelte. Olyan előadó zeneművészeket hívtunk meg Nagyszebenből, akik lelki életüket a zeneműveltséggel összekapcsolva élik meg Istenben, s elénk tárták a tényt: az evangélium és a művészet együtt járva a Szentlélek dinamikáját biztosítja a katolikus egyházban. Vonzó, mert szép így a katolikus egyház.
A következő művészek játszottak és énekeltek az Istenszülő tiszteletére: Cristea Mihály zongorista, Maria-Cristina Marin fuvolista, Cristea Róbert-Krisztián hegedűs, Cătălina-Mihaela Vicovan-Nanu szoprán és Mihai Bădiță klarinétos.
Puskás Attila segesvári plébános
