Remény, közösség és szinodalitás tematikával tartották az egyházmegyei Lelkipásztori Napok második évadát a temesvári püspökség és a pasztorációs irodák szervezésében október 2–4. között a Bega-parti város Kolping Házában. Amint arról korábban hírt adtunk, a program a 2025/2026-os pasztorális év témájának bemutatásával, valamint Tarciziu Șerban lelkész, egyetemi tanár A remény a Szentírásban című előadásával kezdődött október 2-án. Most a további napok programjait mutatjuk be a temesvári egyházmegye híradása alapján.
Küldetésünk lebontani a falakat és hidakat építeni
Pénteken délelőtt a közösség került a Lelkipásztori Napok előadásainak és beszélgetéseinek középpontjába. Meghívott vendégként jelen volt Marton Zsolt váci megyés püspök, valamint két munkatársa: Paszternák Tamás püspöki helynök és Haáz Andrea kommunikációs vezető. A váci vendégek előadásából a résztvevők számos szempontot ismerhettek meg a papi és a hívek közösségének pasztorációjával kapcsolatban. „Mi hárman, akik most itt vagyunk, mindannyian a Fokolár Mozgalom tagjai vagyunk, közös lelkiséget élünk, és ez sokat jelent számunkra. Sajátos kihívás, hogy mi nem úgy szeretnénk építeni az egységet, mint ahogy a mozaikot készítik, mert a mozaik egyforma kockákból áll. Igaz, hogy amit ráfestenek, az már lehet különböző, de mégis egyforma darabokról beszélünk. De mi különbözőek vagyunk, mindenkinek más a személyisége, más a tehetsége, más karizmát kapott, más az életkora. Azt a hasonlatot használnám, amit a közismert angol játék elnevezésével úgy fejezünk ki, hogy puzzle, ahol a különböző elemeket meg kell találni és egymásba kell kapcsolni. Ez sok fáradozást, gondolkodást, erőfeszítést kér, de amikor elkészül a puzzle, akkor nagy örömet jelent. Egyébként egyházmegyénk mottója is ez: »Együtt építjük.« Együtt építjük Istennel és egymással” – hangsúlyozta Marton Zsolt püspök.
A továbbiakban a váci megyés püspök és jelen lévő munkatársai számos gondolatot és bevált gyakorlatot osztottak meg a közösségépítés terén: a püspök például közös vacsorán vesz részt papok egy-egy csoportjával egy étteremben, vagy néhány napos pihenést (wellness) szervez velük egy közeli zarándokhelyen; közös programokat tartanak a város más felekezetű lelkipásztoraival, különféle eseményeket szerveznek az egyházmegye alkalmazottaival, valamint rendszeres és közös megbeszélést folytatnak a pasztorális referensekkel.
Küldetésünk lebontani a falakat és hidakat építeni – emelte ki beszédében Paszternák Tamás püspöki helynök, aki említést tett néhány nehézségről és kihívásról is, amelyekkel szembesül, és amelyek ismerősen csengtek a temesvári egyházmegye résztvevői számára is. Ilyen például az, hogy több a plébánia, mint a pap, valamint a kompromisszum, az alkalmazkodás szükségessége, a párbeszéd fontossága és az aktívabb részvétel az egyház életében.
A délután folyamán bemutatkozott a Tandem családos csoport, valamint a magyar egyetemisták TEKMEK-csoportja és a Jöjj és lásd! román egyetemista kollégium közössége. A Kiss család és Mihu Melinda néhány szempontot ismertetett a szórványpasztorációval kapcsolatban.
A szentségimádást követően Uzsalyné Pécsi Rita egyetemi tanár, neveléskutató tartott előadást A 21. század leggyakoribb nevelési kérdései címmel. Előadásának középpontjában az érzelmi intelligencia – az „Emotional Quotient”, EQ – fejlesztése állt, amely, ahogyan azt az előadó hangsúlyozta, alapvető szerepet játszik a társadalmi kapcsolatokban. „A mai társadalom túl nagy hangsúlyt fektet az IQ-ra, vagyis az értelmi képességekre, miközben figyelmen kívül hagyja az érzelmi intelligenciát. A magas EQ-val rendelkező személyek képesek tartósabb kapcsolatokat kialakítani és fenntartani a családban vagy a közösségben. Empatikusabbak, megértőbbek, támogatást tudnak nyújtani másoknak, gyakran hatékonyabb vezetők, képesek motiválni, nyitottabbak a párbeszédre, és könnyebben oldják meg a konfliktusokat. Fontos, hogy az EQ fejlesztése már gyermekkorban elkezdődjön – amikor a szülő nem telefont vagy tabletet ad a gyerek kezébe, hanem mesét mond neki” – hívta fel a figyelmet Uzsalyné Pécsi Rita.
A remény és életünk válságai
A remény és életünk válságai álltak Homa Ildikó SSS, kolozsvári pszichológus és pszichoterapeuta szombaton tartott előadásának középpontjában. „Reménnyel élni azt jelenti, hogy túllépünk önmagunkon, de nem anélkül, hogy megvalósítanánk önmagunkat. Isten kezébe helyezzük magunkat, miközben mindent megteszünk, amit a saját kezünkkel megtehetünk. A válságok reménnyel való átvészelése lelki fejlődést jelent. Az emberi életet négy szakaszra oszthatjuk fel, és mindegyiknek megvannak a maga kérdései és válságai. Az első 15–20 év az életterünk kialakításáról szól. Mi ad reményt, amikor a tér, a védelem és a támogatás hiányos? A bizalom valami nagyobb és biztosabb iránt. A következő szakasz, 30–35 éves korig, az érzelmi kapcsolatok összetettségét és örömeit hordozza. Mi ad reményt akkor, amikor a kapcsolatok, az idő és a közelség veszélybe kerülnek? Az elhatározásom, hogy közel maradok ahhoz, aki mindig közel van hozzám. A következő időszak, 40–45 éves korig, az identitás elmélyítésének ideje – a remény abból fakad, hogy megmaradok annak a tekintetében, aki az igazság és az igazságosság. Az élet hátralévő része pedig annak kereséséről szól, hogy mit hagyunk magunk után. Mindig lehetséges önmagunkat ajándékozni. Szeretetben élni annyi, mint reménnyel élni” – hangzott el az előadásban.
A nap programja a Szeretettel eggyé válva nevelni. Kézikönyv a szeretet dobókocka alkalmazásához című kötet bemutatásával folytatódott, amelyet két gyergyószentmiklósi óvodapedagógus, Csergő Csilla és Ferencz Dóra írt. A könyvben a szerzők egy keresztény lelkiségre épülő pedagógiai módszertant mutattak be közérthető, élvezetes formában. A kötetet Portik-Hegyi Kelemen marosludasi plébános mutatta be.
A Lelkipásztori Napok záró szentmiséjét Pál József Csaba megyés püspök celebrálta. Mivel október 4-e Assisi Szent Ferenc ünnepe, a főpásztor homíliájában Walter Nigg református svájci teológust idézte, aki Szent Ferenc életéről is írt. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit adott Szent Ferenc az egyháznak, Nigg arra a következtetésre jutott, hogy Szent Ferenc a boldogságot adta. „A boldogság titka az Istennek való teljes önátadás” – fogalmazott a megyés püspök.
Forrás: A temesvári püspökség sajtóirodája
