Szeptember első hetében a teremtett világra irányítja figyelmünket egyházunk. A teremtésvédelem hetén Csonta László, a Zöld SzékelyFöld Egyesület elnöke világít rá arra, miért kell mindenkinek vigyáznia a környezetére, miért fontos az egyén hozáállása Földünk megóvásához. A negatív példák említése mellett tippeket ad arra is, hogyan tehetünk a természet védelme érdekében.
Ha megkérdezünk valakit, hogy szereti-e a természetet, szinte biztosan igennel fog válaszolni. Sokan vagyunk, sokfélék, és ennek megfelelően másképp is „szeretünk”. Van, akinek a szeretet abban nyilvánul meg, hogy hétvégenként a patak partjáig vezetve sütöget, sörözik egy jót, míg mások az erdő közepére épített, körbekerített házukban pihenik ki a hét fáradalmait. Persze sokan igyekeznek minél kevesebb lábnyomot hagyni maguk mögött, túráznak, tanulnak, ismerkednek a természeti értékekkel.
Vannak, akik a családban kapják meg az alapokat, mások az iskolában, az évek során lesznek érzékenyebbek például a madárvilág, a gyógynövények irányába, míg vannak, akik soha nem lesznek hajlandóak a számukra legkényelmesebb útról letérni.
Gyakran kis buborékban élünk, rózsaszínben látjuk településünket, környezetünket, nagyon büszkék vagyunk régiónkra. Ha azonban kicsit jobban odafigyelünk, láthatjuk, hogy van elég tennivaló, közel sem rózsaszín minden. Negatív példákat napestig sorolhatunk, de hadd említsek csak egy párat:
- Nem csatlakozunk rá a szennyvízhálózatra, mert pénzbe kerül, cserébe a szennyvizet szigeteletlen emésztőgödörbe vezetjük, ahonnan az lassan a talajvízbe szivárog, megfertőzve kutainkat.
- Még most is kihordjuk a szemetünket a települések határában, vagy folyópartra ürítjük le. Igaz, ez csak március–áprilisban szokott „problémát jelenti”, majd felnövi a növényzet, és egy évig „minden rendben lesz”.
- Tavasszal, ősszel láthatjuk, érezhetjük a tarlóégetés következményeit. A meggyújtott növényzet ellenőrizetlenül perzseli le a domboldalakat, elpusztítva számtalan állatot, nem ritkán tőzeges területeket gyújtva meg, amelyeket csak hosszas küzdelem árán lehet eloltani.
- Említést érdemelnek a természetszeretetüknek terepjáróval, terepmotorral hódolók is, akik a dombokat, hegyeket keresztül-kasul száguldva – a hangzavaron túl – mély keréknyomokat hagynak maguk mögött.
A Hangyasuli (egy székelyföldi környezetvédelmi nevelési program a Zöld SzékelyFöld Egyesület égisze alatt – szerk. megj.) környezeti nevelési programjai során folyamatosan hangsúlyozni szokta, hogy nem kell sokdiplomás szakembernek lennünk azért, hogy tegyünk a természet védelme érdekében. Nem kell másokra várnunk, hogy a körülöttünk lévő dolgok változzanak, hanem igyekezzünk kivenni a részünket. Hogyan tudunk változtatni?
Nevelni kell
Amiben mi is hiszünk, hogy fontos a nevelésben, az, hogy a gyerekek, felnőttek megismerjék az őket körülvevő fajokat, hiszen csak akkor fogják értékelni, védeni őket, ha ismerik őket. Sokszor megdöbbentő, hogy nem csak a gyerekek, de a felnőttek sem ismerik a gyakori hazai madárfajokat, azokat, amelyekkel sokszor naponta találkoznak, de távoli fajokról sok információt tudnak, meg tudják nevezni őket.
Persze a nevelés egy „megfoghatatlan” dolog, annak eredményeit nehéz számszerűsíteni, van, akiben elindít egy folyamatot, míg másról lepattan.
Büntetni kel
Bármennyire is szigorúnak hangzik, a törvényeket számon kell kérni! Egy nagy közös rendszerben a cselekedeteink kihatással vannak másokra, így fontos, hogy a kihágásokat számonkérjük, legyen súlya tetteinknek. Tetszik vagy sem, de a pénz a fő motiváció, azzal tudjuk legkönnyebben rávenni az embereket, hogy változtassanak szokásaikon. Jó példa a nemrég bevezetett palackvisszaváltó rendszer, mely 50 bani segítségével „környezetvédővé” változtatta az ország lakósainak nagy részét. Persze továbbra is számtalan hulladéktípus sorsa megoldatlan marad, van még tennivaló. Szükség van ugyanakkor olyan településvezetőkre, akik hajlandóak is számonkérni. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy főként kisebb településeken szelektíven alkalmazódnak a törvények, úgy, hogy ne „legyen harag belőle”, hiszen négyévente fordul a kocka.
A nevelés és számonkérés kéz a kézben tud eredményes lenni, ezért mindenkinek akad tennivalója. Lassítani kell, megismerni azt a „sárga virágot, barna madarat”, és elindul egy véget nem érő kaland, amely minden napra tartogat valami újat, szépet.
Csonta László, Zöld SzékelyFöld Egyesület, Hangyasuli
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/36-os számában.
