Elfelejtett erdélyi szentünk nyomában

Hogyha egy képzeletbeli kvízen a szentek és Erdély kapcsolatára kérdeznek rá, hogy tudniillik nevezzünk meg valakit, aki szoros kapcsolatban van tájainkkal, minden bizonnyal a korai időkben kezdünk keresgélni, és nyilván eszünkbe jut Szent László, akit Nagyváradon temettek újra, és akit számtalan legenda fűz Erdélyhez. De ha a nehezebb kérdést kapjuk, hogy olyan szentet mondjunk, aki Erdély területén született, lehet, hogy nagyon kellene törnünk a fejünket, és akkor sem biztos, hogy eszünkbe jutna a Fehér megyei Alvinc szülötte, Pongrácz István. Összeállításunkban a helyi plébánost, Kovács Józsefet kérdeztük múltról és jelenről, a szent emlékezetéről, illetve Veres Steliant, az egyházmegye gazdasági igazgatóját az Alvincen folyamatban lévő és tervezett munkálatokról.

Alvinc, a félszáz lelkes közösség

„Az egykor virágzó közösség ma 47 lelket számlál. Milyen kihívások és örömek  érhetik a lelkipásztort ilyen kis közösségben?” – tettük fel a kérdést a közösségi lelki vezetését végző plébánosnak.

Kovács József portálunkkal közölte: „A közösséget nyelvében magyar és román hívek alkotják, így a szentmise bemutatásának nyelve vegyes. Kihívás számunkra, hogy fogyunk, azonban a kis létszámú közösségnek, ha szabad ilyet mondani, vannak előnyei. Ismerek mindenkit, és könnyebb személyesen megszólítani bárkit. Dél-erdélyi szórványságban a hívek jobban összetartanak, családiasabb a közösség. Örömeim között tudom felsorolni az ünnepeket, az előkészületeket. Legnagyobb örömeim egyike az volt, amikor egy kedves, fiatal párt kísérhettem az oltárhoz. Ahogyan ők készültek, ahogyan megengedték, hogy örömüknek részese legyek – azt gondolom, örökre elkíséri ez a papi életemet.”

A lelkipásztor örömei között tartja számon a hívek bizalommal teli felé fordulását a beszélgetésekben, szentgyónásokban, a nyitottságukat, amellyel a hétköznapok során is érdeklődve fordulnak felé.

„Örömet jelent, hogy úgymond elkísérik a lelkipásztorukat” – fogalmaz a plébános. „Vasárnap ünnepeltük a szászsebesi közösség búcsúját, és sok hívő eljött az alvinci közösségből is, és együtt imádkoztunk. Ilyenkor érzem azt, hogy vágynak a közösségre, és többre van szükségük, ugyanakkor jó visszajelzés számomra is, hogy értenek engem, és meghallják hívásomat. Közösen könnyebb és együtt hatékonyabbak vagyunk.”

Kérdésünkre, hogy a fogyó, ám örömökben gazdag közösséget kísérve, nem vet-e árnyékot a mindennapokra a valamikori gazdag múlt ismerete, úgy fogalmazott a plébános: „A múlt szorosan beleszövődik a jelenbe, ám azt gondolom, nem jó az, ha megrekedünk a múlt eseményeinél, és folyamatosan azt siratjuk, ami már nem létezik. Az idők jeleit látnunk kell, és a jelen viszonyokban kell mindenből a legjobbat észrevenni és kihozni.”

Pongrácz István emlékezete

Pongrácz Szent István a kassai vértanúk egyike, aki két társával együtt a katolikus hit megőrzésének védelmében 1619. szeptember 7-én szenvedett vértanúhalált. Pázmány Péter már 1628-ban elindította a boldoggáavatási ügyüket, ám csak 1905. január 15-én került sor erre, majd 1995. július 2-án Kassa városában II. János Pál pápa emelte a szentek közzé a kassai vértanúkat, Pongrácz Istvánt, Grodecz Menyhértet és Kőrösi Márkot.

Kovács Józseftől, az alvinci kis közösséget ellátó plébánostól azt kérdeztük, ő hogyan látja, mennyire volt vagy van benne a köztudatban, hogy egy szent, Pongrácz István született a településen.  Válaszában kifejtette, a településen született és a hitéért vértanúságot vállaló Pongrácz Szent István emlékezete Alvincen ma is élő tudás, nem csak a katolikusok ismerik. Emlékét a helyi plébániatemplom,  az egykori bulgarita kolostor is őrzi. „Évről évre a kassai vértanúk emléknapján, szeptember 7-én egy ünnepi szentmisében megemlékezünk róla és társairól, akikkel együtt vállalta a vértanúhalált” – fogalmazott a plébános, hozzátéve: „2022-ben, amikor lelkipásztorként a közösségbe érkeztem, a szentmisék alatt hallottam a híveimtől egy közbenjáró imádságot, melyben Pongrácz István közbenjárását kérték. Többször láttam a helyi híveket az emlékét őrző szobor előtt imádkozni, közbenjárásáért fohászkodva, ugyanis a szobor tartalmazza ereklyéjét is.”
A szent múltbéli ismertsége kapcsán Kovács József elmondta: „Nem mehetünk el azon tény mellett sem, hogy amíg a szerzetesek jelen voltak, és volt helyben lakó plébános, nagyon sok hívő kereste fel a templomot. Sokan jöttek Moldvából, és az ortodox egyház hívei is előszeretettel imádkoztak ezen a helyen. Rengeteg imameghallgatást tartanak számon. – Azt is hozzátette: – A környék lelkipásztoraként Sebesen és Kudzsiron is hallottam több olyan történetet, hogy az emberek felkeresték az alvinci templomot, hogy ott imádkozhassanak. »Ha valami elveszik, vagy megoldatlan probléma van, akkor jó, ha Alvincre mész imádkozni« – mondta nekem egy környékbeli ember.”

Jóllehet a helyi közösség számára Pongrácz Szent István emlékezete és lelkisége ma is eleven valóság, Erdély-szerte kevéssé ismert. Abbéli kérdésünkre, hogy miképpen eleveníthetnénk fel Erdély szülöttének emlékét a tágabb közösség számára is, a plébános úgy fogalmazott: „Úgy érzem tennünk kell azért, hogy emléke éljen közöttünk. Emiatt is tartom fontosnak az emlékét ápolni, emléknapjukon megemlékezni. A kisszeminárium diákjai közül vasárnap rendszeresen jönnek kántorizálni és ministrálni, valamint volt év, amikor a végzős évfolyam lelkinapját a kolostorban tartottuk. Emléknapján a helyi hívek és a környékbeliek közül is jönnek közbenjárásáért imádkozni. Emlékét kívánja ápolni az immár második alkalommal megszervezett Pongrácz Szent István-vetélkedő is, amelyet a gyulafehérvári főegyházmegye hirdetett meg.”

Alvincen a Pongrácz Szent István emlékét őrző templom  1729-ben épült, abban az időben bulgarita szerzetesek és később a ferencesek gondozták, majd 1948-tól a gyulafehérvári egyházmegye papsága látja el. „A templomba látogató embert hatalmas béke tölti el, ez érezhető a templomban. Úgy szoktam mondani, hogy át vannak imádkozva a falak” – fogalmaz a plébános, aki úgy tudja, évtizedekkel ezelőtt Magyarországról évi rendszereséggel érkeztek a kassai szentek ünnepnapján, szeptember 7-én a testvértelepülés hívei.

A Kerekes László segédpüspök által újraindított gyulafehérvári cserkészcsapat nevében is őrzi a szent emlékét: 96. számú Pongrácz Szent István-cserkészcsapat.

Mint ismeretes, az egykori kolostor az 1990-es évektől kezve tanulmányi házként működött, számos konferenciát fogadott falai közé, illetve évtizedeken át mind a kisszeminárium, mind a papnevelő intézet növendékeinek lelkigyakorlatos helyszíe volt, valamint a papi szenátus gyűlésének is helyet adott. Az épület jelenleg felújítás alatt áll. A plébános 2023-ban külföldön hozzájutott Pongrácz Szent István és két társának ereklyéihez, amelyeket jelenleg Gyulafehérváron őriz, ám amint a templom és kolostor felújítása olyan szakaszba lép, illetve amint az egyházművészeti bizottság is rábólint, az ereklyék a templomba fognak kerülni.

Épületrehabilitáció, korszerűsítés

Amint arról korábban beszámoltunk, jóllehet Alvincen kicsi a helyi közösség, de a meglévő javak és a lehetséges kivitelezések nyomán létrejövő, tervezett felújítások, rehabilitációs munkálatok eredményeivel, azaz a templom és a Pongrácz Szent István Tanulmányi Ház korszerűsítésével és a Martinuzzi-kastélyt érintő nagy léptékű felújítással az egész egyházmegye számára teremtenének korszerű képzési központot, illetve rendezvényhelyszínt.

Mivel a kastélyfelújítás tervezett munkálatainak bejelentése után eltelt némi idő, felkerestük Veres Steliant, a gyulafehérvári főegyházmegye gazdasági igazgatóját, megkérve, meséljen arról, hogy áll jelenleg az ügy.

Kérdésünkre elmondta, folyamatosan zajlanak a tervezési fázis munkálatai, amelyek elengedhetetlenek az építési engedélyekhez. A Martinuzzi-romok műemléknek számítanak, ezért a tervezési szakaszban és az engedélyeztetési szakaszban is lassabban halad a folyamat. Mivel a tervdokumentáció készül, és a kastély körüli munkálatoknak ez a „láthatatlan” része, ezért erről bővebb felvilágosítással nem szolgálhatunk mi sem.

A tanulmányi háznál azért történhetnek sorra a korszerűsítési munkálatok, illetve azért gyorsabb némiképp a tervezési-engedélyezési szakasz, mivel az nem minősül műemléknek, és ha az aktuális munkálatokat érintő dokumentáció elkészül, a település önkormányzata saját hatáskörben engedélyezheti a kivitelezést. Kérdésünkre, hogy most éppen milyen munkálatok vannak készülőben, Veres Stelian elmondta, a tanulmányi házban szeretnék a szobákat felújítani és a kortárs igényekhez igazítani, ezért a korábbitól eltérően önálló vizesblokkok lesznek minden szobához vagy minden két szobához. Jelenleg a korábbi igények szerint a folyosó végén található a közös mosdó.

Kérdésünkre, hogy mégis a tervek szerint mikorra várható akár a kastélykorszerűsítés, akár a tanulmányi ház új köntösbe öltöztetésének befejezése, a gazdasági igazgató elmondta, ezzel kapcsolatban még csak tippet sem mondhat, hiszen mindenik alvinci kivitelezés pályázati pénzből és támogatásokból valósul meg, különböző forrásokból, ám ezek még nem állnak rendelkezésre, hanem a nagy beruházásoknál szokásos módon, szakaszosan pályáznak.

Fotók: alvinci Szent Péter és Szent Pál-plébánia közösségi oldala és archívuma, Planus BBM / Facebook, 96. Számú Pongrácz Szent István Cserkészcsapat / Facebook, a szerző