A Naphimnusz útját közösségben, a keresztút mintájára lehet imádkozni, az alábbi összeállításban állomások vannak hozzá és énekek. A közösségnek az imádsága lehet így a teremtésvédelem hetében. Szent Ferenc Naphimnusza a teremtett világ egyetemes énekét szólaltatja meg. Nem pusztán vers, hanem imádság, arra hív, hogy újra felfedezzük: minden ajándék, minden jel, minden teremtmény Isten szeretetéről beszél. Járjuk végig közösen ezt az utat, állomásról állomásra, hogy szívünk Isten dicséretére hangolódjon.
Áldjuk a Földön Isten szegénykéjét,
Kései társak saruszíjat oldva,
Ő már a mennyben követi a Bárányt
Akármerre jár, akármerre jár.
Nyíltszívű gyermek, nem italtól részeg,
Társai nézik Isten bolondjának,
Egykori rongyos koldustarisznyája
Színig tele már, színig tele már.
Áldott az Isten, igazán ítélő,
Karja a gőgöst méltán megalázza,
Ám a szelídre, az alázatosra
Kitárt karja vár, kitárt karja vár.
Keresztvetés: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
Bevezetés: Szent Ferenc Naphimnusza a teremtett világ egyetemes énekét szólaltatja meg. Nem pusztán vers, hanem imádság, amelyben minden teremtmény hangot kap – a Nap és a Hold, a szél és a víz, a tűz és a föld, sőt a betegség és a halál is. Ez az ének arra hív bennünket, hogy újra felfedezzük: minden ajándék, minden jel, minden teremtmény Isten szeretetéről beszél. Ha alázattal figyelünk, észrevesszük: az egész teremtés egy nagy kórus, amelyben nekünk is van helyünk. Most közösen járjuk végig ezt az utat, állomásról állomásra, testvérekkel és nővérekkel együtt, hogy szívünk Isten dicséretére hangolódjon.
Ének:
Mindenható Fölséges, jó Uram Isten,
Téged áldás, hír dicséret dicsőítsen
Neved venni ajkára,
Ki van méltó magában?
Senki sincsen!
1. állomás – A dicséret forrása: az Úr
Elmélkedés:
„Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás.
Mindez egyedül Téged illet, Fölség.
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.”
Minden teremtmény Istenre mutat, nem magára: ha hálával szemléljük a világot, megszabadulunk az önzéstől, és igazi szabadságra találunk. A dicséret életforma, amelyben minden ajándékot alázattal fogadunk.
Közös ima:
Dicsérünk Téged, minden élet forrása, Teremtőnk!
Taníts meg bennünket hálás szívvel látni a világot, hogy mindenben ajándékot fedezzünk fel, és ne váljunk a birtoklás rabjaivá.
Adj nekünk alázatot, hogy felismerjük: minden tőled származik, és minden hozzád tér vissza.
Áldott légy, Urunk, mert benned találjuk meg igazi szabadságunkat!
Ének:
Sokféle szép teremtményed mind dicsérjen,
Bátyánk, Urunk, kedves Napunk kiváltképpen,
Hintve arany sugarat,
Jelenti szent Magadat,
Szerelmében!
2. állomás – A világosság ajándéka
Elmélkedés:
„Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes: A te képed, Fölséges.”
A Nap fénye Krisztus világosságát jelképezi, amely mindenkit egyformán beragyog. Hivatásunk, hogy mi is remény és öröm sugárzói legyünk mások életében.
Közös ima:
Krisztus, világosságunk, ragyogj ránk és melegítsd fel szívünket!
Köszönjük a Nap fényét, amely mindenkit egyformán beragyog, és amely benned, a Feltámadottban nyer értelmet.
Taníts minket arra, hogy fény és remény legyünk a világban, különösen azok számára, akik sötétségben élnek.
Add, hogy mindennapjainkban sugározzuk a te világosságodat, és életünkkel hirdessük: te vagy a mi Napunk és örömünk!
Ének:
Dicsérjen. Hold asszony – nénénk s minden csillag,
Az Ég boltján szende fénnyel világolnak,
Oda való vagyok én,
ahol ragyog az a fény,
Biztatólag!
3. állomás – Az éjszaka szelíd fényei
Elmélkedés:
„Áldott légy, Uram, Hold nénénkért,
És minden csillagaiért az égnek.
Őket az égen alkotta kezed
Fényesnek, drága szépnek.”
A Hold és a csillagok emlékeztetnek arra, hogy a sötétségben sem vagyunk egyedül: Isten csendben is jelen van, és mi is tükrözhetjük fényét másoknak.
Közös ima:
Urunk, köszönjük a csillagok fényét és a Hold szelíd ragyogását!
Taníts minket arra, hogy a csendben meghalljuk szavadat, és az apró fényekben is felismerjük szereteted jeleit.
Adj nekünk türelmes szívet, hogy észrevegyük a titkos szépségeket, és alázatos lelkületet, hogy fényt tükrözzünk mások életében, mint a Hold a Nap világosságát.
Áldott légy, Urunk, mert az éjszakában is velünk vagy, és soha nem hagysz magunkra!
Ének:
Dicsérjen jó szél öcsénk is frissen fúvó,
Hozhat derűt, hozhat borút minden szél jó
Uram Jézus te tudod,
Szándékunkat te bírod,
Igaz bíró!
4. állomás – Az élet lehellete
Elmélkedés:
„Áldott légy, Uram, szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.
Kik által élteted minden te alkotásod.”
A szél és a levegő a Lélek ajándékát hordozza: láthatatlan, mégis életet ad. Felelősen kell őriznünk, hogy mindenki élhessen belőle.
Közös ima:
Szentlélek, élet lehelete, fújj át rajtunk és újítsd meg a világot!
Köszönjük a levegő ajándékát, amely láthatatlanul hordozza az életet.
Tisztítsd meg szívünket az önzéstől, és add, hogy felelősséggel őrizzük a levegő tisztaságát, hogy minden testvérünk élhessen belőle.
Adj bátorságot, hogy megvédjük közös otthonunkat, és nyitottságot, hogy befogadjuk a te sugallataidat, amelyek mindig életet hoznak!
Ének:
Dicsérjen szép húgocskánk a csobogó Víz;
alázatos, tisztaságos csupa jó íz;
észrevétlen elsurran,
néked hódol, jó Uram,
s minket hódít!
5. állomás – A tisztaság és az újrakezdés jele
Elmélkedés:
„Áldott légy, Uram, víz húgunkért.
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.”
A víz éltet, tisztít és újjászületést ad a keresztségben. Használata felelősség, mert másokat foszthatunk meg tőle, ha pazaroljuk.
Közös ima:
Urunk, köszönjük a víz ajándékát, amely frissít és tisztít!
Hálát adunk a keresztség forrásáért, amelyben újjászületünk, és Isten gyermekeivé válunk.
Kérünk, taníts bennünket józanul és felelősen használni a vizet, hogy senki ne maradjon szomjas testben és lélekben.
Adj együttérző szívet, hogy észrevegyük a szomjazókat, és tiszta vizet adjunk azoknak, akiknek nélkülözhetetlen ez az ajándék.
Áldott légy, Uram, Nővér Vízért, aki bennünket új élettel ajándékoz!
Ének:
Dicsérjen vad öcskösünk ,
a daloló Tűz!
Jó kedvében messze fénylik éjet száműz
Hatalmas és fiatal,
lobogó lángjaival
Ég felé húz!
6. állomás – A fény és a melegség ereje
Elmélkedés:
„Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért,
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.”
A tűz melegít és világít, de rombolhat is, ha rosszul használjuk. A Lélek tüzeként viszont bátorságot és szeretetet gyújt bennünk, hogy másokat szolgáljunk.
Közös ima:
Urunk, köszönjük Testvér Tűz ajándékát, amely világosságot és meleget ad nekünk!
Kérünk, taníts minket felelősséggel élni minden energiával és erővel, hogy az ne romboljon, hanem életet szolgáljon.
Gyújtsd meg szívünkben a Szentlélek tüzét, hogy égjünk a szeretettől, de ne emésszük fel egymást.
Add, hogy fény és melegség legyünk a világban, különösen a fázóknak, a magányosoknak és a reményteleneknek.
Áldott légy, Urunk, Testvér tűzért, aki bennünket a te szereteted lángjára emlékeztet!
Ének:
Dicsérjen Föld-asszonyanyánk, drága dajka,
Füves pompás, gyümölcs termő, fával tarka
Keblén zsendül minden ág,
Ékesíti vad virág,
Ezerfajta!
7. állomás – A tápláló otthon
Elmélkedés:
„Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.”
A föld anya módjára hordoz és táplál minket, de tiltakozik a pusztítás ellen. Felelősségünk, hogy otthonunkat megőrizzük és hálával fogadjuk ajándékait.
Közös ima:
Teremtőnk, köszönjük a Földet, közös otthonunkat, amelyből kenyeret, gyümölcsöt és szépséget adsz nekünk!
Bocsásd meg, amikor felelőtlenül kihasználjuk, és nem tiszteljük Anyánkat, a Földet.
Add, hogy alázattal őrizzük és szeretettel gondozzuk, hogy gyermekeink és unokáink is megtapasztalják gazdagságát.
Segíts, hogy az Eucharisztiában újra és újra felismerjük: minden a Te ajándékod, és mindenért hála illeti a Te nevedet!
Ének:
Dicsérjen ki szerelmedért béketűrő,
Valamikor betegség vagy háború jó,
Boldog, aki megbocsát,
Tőled nyer majd koronát,
Könyörülő!
Dicsérjen a testi halál édes nénénk,
Rosszaknak jaj értünk is jő hogy megtérnénk,
Boldog, aki hozzád tért,
Benned hunyt el kiben élt,
S ma is él még!
8. állomás – A béke beteljesedése – a végső dicséret
Elmélkedés:
„Áldott légy, Uram, minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták
Te szent akaratodnak.
A másik halál nem fog fájni azoknak.”
Aki békében és Isten akaratában él, az a szeretet teljességére jut. Már most részesedhetünk ebből, ha megbocsátunk, békét teremtünk, és testvérként fordulunk egymáshoz.
Közös ima:
Uram, tégy minket békéd eszközeivé!
Add, hogy szavaink és tetteink a kiengesztelődés forrásai legyenek, ne a megosztáséi.
Taníts meg bennünket testvérként élni minden emberrel és minden teremtménnyel, hogy már most megízleljük a végső dicséret örömét.
Hadd zengjük együtt az egész világegyetemmel: Tiéd a dicsőség és a tisztelet mindörökké!
Befejezés
Ének:
Dicsérjétek Istent minden teremtmények,
Halászóval hódoljatok Szerelmének,
Szolgáljátok ahogy kell,
s alázatos szívekkel,
Szeressétek!
„Dicsérjétek az Urat és áldjátok
És mondjatok hálát neki.
És nagy alázatosan szolgáljátok!”
A teremtett világ éneke nem ér véget: tovább zeng bennünk, minden lélegzetben, minden fénysugárban, minden csepp vízben, minden melegítő tűzben, minden termő földben. Amikor együtt dicsérjük az Urat a teremtéssel, már most részesedünk abból a végső harmóniából, amelyre minden létező hivatott.
Zárjuk ezt az utat hálás szívvel, és vigyük magunkkal a dicséret lelkületét: hogy életünk minden pillanata – szavaink, tetteink, csendjeink – Isten szeretetét hirdesse. Mert ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a Beteljesedés, Akihez minden visszatér.
Keresztvetés:
Istennek segítsége maradjon mindenkor mivelünk. Ámen.
Amikor Isten Szent Ferencet hívta
akkor ő elhagyta mindenét
és messzi tájak visszhangozzák lágyan
a madárkákkal vidám énekét.
Refr.
Hogyha mindenedet elhagyod a világon
Istennel te vagy úgyis a leggazdagabb
úgy élj, hogy segíthessél máson
s a szíved legyen mindig tiszta és szabad.
2.Későbben aztán jöttek rendre társak
segítő bátor apostolok
koldus szegény mind de a nagyvilágnak
szívébe lopták ezt a dallamot.
Refr.
Hogyha mindenedet elhagyod a világon
Istennel te vagy úgyis a leggazdagabb
úgy élj, hogy segíthessél máson
s a szíved legyen mindig tiszta és szabad
3.Vágyakkal terhes keserű szívünknek
elkelne néha egy jó barát
ki lelkünk újra vidámmá tenné ha
énekelné Szent Ferenc dalát.
Refr.
Hogyha mindenedet elhagyod a világon
Istennel te vagy úgyis a leggazdagabb
úgy élj, hogy segíthessél máson
s a szíved legyen mindig tiszta és szabad.
Összeállította Urbán Erik
Fotó: pixabay, RomKat archív
[…] A Naphimnusz útja […]