Kerekes László gyulafehérvári segédpüspökkel a Lombi-erdőben megrendezett jubileumi nagytáborban augusztus 17-én szentmise után beszélgettünk a cserkészetről, arról, hol és hogyan került kapcsolatba a cserkészmozgalommal, milyen tapasztalatokat szerzett, és miért gondolja hasznosnak a pasztorációban, a plébániai munkában.
Jubileumi cserkésztábor zajlik a Kolozsvárhoz tartozó Lombi erdőben. Több mint 1000 résztvevő, kilenc altábor, egy nagy történet és annak sok apró részlete alkotja meg az összképet. A cserkészek Mátyás király udvarába érkeztek, tanulnak történelmi tényeket és a hétköznapjaikban hasznosítható ismereteket, egyben önállóságot, életre valóságot, összetartozást, emberi, keresztény értékeket. Versenyznek is, de azt is megtanulják, a fő célt összefogással tudják leginkább elérni: egymást építve épülnek.
Az augusztus 17-ére meghirdetett nyílt napra eljöhettek a szülők megnézni, hogy boldogul táborozó csemetéjük, aki a tábor idején nem használ telefont. És ott volt a sajtó, akiket a szervezők alaposan bevezettek e tábor s a cserkészet szépségeibe. Vasárnap lévén, s mindenki együtt, tábori misét celebrált Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök, a más felekezethez tartozók számára unitárius, illetve református lelki kísérő jött. Kerekes László mint elkötelezett cserkészvezető vesz részt a hasonló táborokban, dolgozik cserkészekkel. E tábor főszervezői közt saját nevelésű egykori kiscserkészei is ott vannak. Ezért is kértük mikrofon elé a szentmise végeztével. És bár az istentiszteleti alkalom alatt leszakadt az ég, megáztak a technikai eszközök, a beszélgetés rögzítését háromszor szakította meg a Ro-Alert, sikerült feltenni/megválaszolni minden kérdést.
Hol tartunk most cserkészvonalon itt, Erdélyben, a gyulafehérvári főegyházmegyében?
A volt cserkészeimmel beszélgettem az előbb, elmondtam nekik, mennyire büszke vagyok rájuk azért, hogy belenőttek ebbe a táborba, immár nem úgy, mint résztvevők, hanem mint programfelelősök. Ez dicséri azt a csapatot, ahonnan jöttek. Büszke vagyok a táborvezetőre is, Kis Gellértre, a csapatra, akik ezt a tábort meg tudták szervezni. Minden a jó csapatmunkát mutatja, ez dicséri a cserkészszövetségünknek a munkáját, látható, hogy jó úton haladnak, hogy ilyen jó szervezőtehetséggel tudják indítani a fiatalokat, beléjük nevelték, amit itt láthatunk. Egy vonalat képviselnek, a Magyar Cserkészszövetség irányát. A magyar cserkészet világszerte egységes. A Romániai Magyar Cserkészszövetség át tudta adni azt a lángot, amit elkezdett, és amiről a cserkészet szól.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy körülbelül milyen program van a táborban, mivel foglalkoznak itt a résztvevők, de ennél több van, ami nem látszik, nem látványos. Elhangzott a sajtótájékoztatón, hogy a szponzorok inkább adnak egy olyan tábor céljaira, ami látványos. Amit nem látunk, hogy a gyermek megtapasztalja a bátorságot, mert éjszaka fenn kell maradni, megtapasztalja és megtanulja a csapatmunkát, hogy kell a másikkal együtt, a másik mellett dolgozni. Megtanulnak imádkozni, nem az idő miatt, hanem azért, mert ők írják a reggeli és az esti imádságot. Éjszaka naplót készítenek, a telefont összeszedik tőlük, nagyon sok szabadidő van, amikor feljönnek belőle kérdések. Ott van az őrsvezető, a képzett fiatalok, akikhez nagyobb bizalommal vannak egy ilyen tábor alatt és utána is, mintha akár a szülőhöz fordulnának. Rengeteg minden foglalkoztatja őket. Ezek a dolgok, amik nem látszanak, de beleépülnek. Csak akkor veszi észre az ember, amikor egy pár év eltelik, és hirtelen rájön, hogy tud főzni, hogy csapatmunkában tud dolgozni. Olvastam egy felmérést, hogy Kanadában, Amerikában állásinterjún inkább alkalmazzák azokat, akik cserkészek voltak, mert azok tudnak csapatban gondolkodni, azok nemcsak azt végzik el, amit rábíznak, hanem egyebet is, amit látnak, hogy el kell végezni. Sok ilyen apró dolog van, ami beépül ezekbe a fiatalokba.
Kanadában felismerték, hogy egy cserkész mint munkaerő is megbízhatóbb, sokoldalúbb. És itthon is megbecsülik a cserkészt?
A cserkész fogalom, és hogy a cserkész jót tesz, többet tud tenni és odafigyel, ez mindenkinek a köztudatban kezd ismert lenni itthon is.
Hogy épültek a hazai cserkészszövetségek?
A Romániai Magyar Cserkészszövetséget (RMCSSZ) 1990-ben alapították. Ez az erdélyi magyar kisebbség hivatalos cserkészszervezete, Románia egyik legelsőnek bejegyzett ifjúságnevelő szervezete. Több mint 2500 aktív tagja van, 152 bejegyzett cserkészcsapatban tevékenykednek Erdély-szerte. A rendszerváltozás után alakult a Román Cserkészszövetség is, ott is több cserkészszövetségben vannak keresztények, vannak katolikus cserkészek, ortodox cserkészek, ahogy látom őket, némelyik szövetség nagyon jó úton halad, ők is a saját kultúrájukra igazítják, ahogy a magyar cserkészet is Sík Sándoron keresztül magyarítva van egy picikét. Van kifejezetten magyar cserkészet, remek képviselői, alakjai voltak, az említett Sík Sándor és többen. Világviszonylatban nyolc szövetség van, ami összefogja a cserkészetet. Van egy egységes ifjúságnevelő könyv, ami egységes Kanadától kezdve Ausztráliáig, Japántól egészen Észak-Amerikáig, Észak-Afrikáig.
Az első cserkészcsapat 1911-ben alakult Székelyudvarhelyen Z. Sebess József testnevelő tanár vezetésével a Református Kollégiumban. Három év múlva 84 cserkésszel tevékenykedtek, és újabb csapatok szerveződtek a székelyudvarhelyi főreáliskolában, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, a kolozsvári Református Kollégiumban, a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv római katolikus főgimnáziumban is. Trianon után, 1922–23-ban a magyar cserkészet újraindult Erdélyben, a szervezeti működés a román cserkészet keretei között folyt. 1929-ben megtartották az I. világháború utáni első romániai kongresszust, Bukarestben a második országos nagytábort. II. Károly király, aki maga is volt cserkész, 1938 februárjában hatályon kívül helyezte az alkotmányt, betiltott minden demokratikus pártot, szervezetet, köztük az „angolbarát” cserkészetet is. 1940-ben Észak-Erdélyben magyar fennhatóság alatt a cserkészet zavartalanul működhetett a háború végéig a Magyar Cserkészszövetség részeként. A kommunista hatóságok 1948-ban a betiltották a cserkészetet, és csak 1989 decembere után indulhatott újra. 1990 februárjában Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult magyar cserkészcsapat. 1990. február 20-án Csíkszeredában alakult újra a romániai magyar cserkészet Tankó Albert és az öregcserkészek vezetésével. Gyergyószárhegyre 1990. május 15. és 24. között összehívták a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését, első elnöke Eigel Ernő, a Márton Áron Gimnázium igazgatója volt, őt Gaál Sándor követte majd 17 évig. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint 1000 romániai magyar cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen. Az RMCSSZ az egyik legnagyobb magyar ifjúsági szervezet Erdélyben. Tevékenységei cserkészkörzetekben, cserkészcsapatokban, azon belül őrsökben zajlanak, melyek minden korosztály számára nyitottak. 2011-ben a Romániai Magyar Cserkészszövetség 1066 tagságdíjfizető és közel 1000 próbaidős cserkészt számlált, legtöbben 11-14 év közöttiek. A magyar és a román cserkészszövetség közt volt feszültség is az évek során, a gyakorlatban a magyar és a román cserkészet külön tevékenykedik, bár egy országon belül csak egy szövetség létezhetne, 1995-öt követően egy hallgatólagos megállapodás jött létre az együttélésre vonatkozóan, amely működőképes. A Romániai Magyar Cserkészszövetség tagja a Magyar Cserkészek Nemzetközi Fórumának, és szoros szálak fűzik a Magyar Cserkészszövetséghez.
Kanadában ismerte meg a cserkészetet. Az itthoniakkal hogy alakult a kapcsolat?
Amikor megalakult a cserkészet itthon, 1991-ben, én Budapesten voltam, ott csak hallottam, hogy a kispap társaim közül némelyik foglalkozik vele, meséltek a cserkészekről. Azután kikerültem Kanadába. És ott László László — most lenne, az idén, 100 éves – azt mondta, hogy össze kell szedni a fiatalokat és a gyermekeket. De honnan szedjük össze? Hát csak idősek voltak a templomban. Meg kell tudjuk, hol gyülekeznek a cserkészek, a gyerekek, a fiatalok tánccsoportba jártak. Nem a plébánián laktam, hanem a szemináriumban, hogy tanuljam az angolt. És a szemináriumtól 300 méterre volt egy iskola, minden szombaton ott volt a cserkészet, ott volt a tánccsoport. Így közelebb kerültem hozzájuk, ami nagyon jó volt, ez a barátkozás egy évig tartott. 1993 nyarán elküldtek, volt két fiatal, már házasok, egy orvosnő és egy mérnöknő, azt mondták, menjek el vezetőképzőbe, ne az őrsvezetői, hanem a segédtisztibe, mert a korom ott volt, már 23 éves voltam. Nekik sokat köszönhetek. Elmentem vezetőképzőbe, és rá egy évre, 1993-ban, amikor László atyát kinevezték plébánossá, nem kellett az iskolába menjünk, hanem az egész programot, a cserkészeket és a táncosokat átvittük a templomba, az altemplomot lehetett használni, volt hely bőven. Ők közben felszivárogtak a templomba is, misére, mise után, a misén kívül, de minden ott volt, egy szép nagy templom volt ott. A közösségépítés első lépése itt történt. Én nem tudtam úgy odaállni a gyermekek elé, hogy dicsértessék a Jézus Krisztus, én vagyok Laci atya, akkor még diakónus voltam, ’93-ban szenteltek pappá, tehát 1992-ben nem állhattam úgy eléjük, hogy én vagyok Laci atya, és akkor most mindenki rám figyel. Mert így soha meg nem tanultam volna a cserkészetet. Hanem beiratkoztam úgy, mint egy kezdő kiscserkész. Fogadalomtételkor nem kék nyakkendőt adtak, hanem a zöldet. De ott volt mellettem a 10 éves Milán, és megtanultam mindent az alapoktól, a csomózást, szépen megtanítottak. A cserkészetnek van egy pedagógiája, amit ha az ember röstell elsajátítani, nagyon szép. Mondhatom, hogy én vagyok az egyházfi, de akkor soha nem tanulom meg. Amikor fogadalmat tettem, azt mondták, menjek vezetőképzőbe. Akkor volt Denverben a világifjúsági találkozó, 600 kanadai dollárba került, a közösség fizette volna. Egy időben volt a vezetőképző táborral, és én azt mondtam nekik, én inkább vezetőképző táborba mennék. Olyan bölcsek voltak, hogy elfogadták, László atya amilyen bölcs volt, azt mondta, jobban tudod majd otthon használni. Azt nem fizette ki senki, a saját megspórolt pénzemből fizettem.
A vezetőképző táborban élménypedagógiáról van szó, idén nyáron most nincsen itt vezetőképző tábor, merthogy erre az emléktáborra koncentrálnak, de az annyira tömör, hogy mindenki ott kapja, és a legjobb a segédvezetőképzés. 1993 nyarán, majd 1994-ben, amikor megérkeztem haza, akkor a Felvidéken, Paláston volt a tisztképző tábor, az egy még ráad, nem az élmény- és programszervezésben, hanem a bölcsességben, okosságban, átláthatóságban ad még egy pluszt. A néhai nagy cserkész, Bodnár Gábor meghívására és támogatásával vettem részt akkor. Azután kapcsolódtam bele a Romániai Magyar Cserkészszövetség munkájába.
Miután hazatértem, 1994-ben Gyulafehérváron kispapokkal kezdtem. Emlékszem, hogy amikor hazakerültem, a teológiára mint prefektus, egy alkalommal ebédnél fölálltam az asztaltól, kezdtem összegyűjteni a levesestányérokat. A levegő megfagyott. Azzal tudtam védekezni, hogy elnézést, én cserkész vagyok, nekem minden nap kell egy jócselekedetet tenni. Attól a pillanattól ez természetessé vált.
A kispapok, jövendőbeli papok szempontjából miben hasznos a cserkésztapasztalat?
Több szinten, több okból is hasznos. Először is az ő személyes életére is van hatással, rendezettebb, találékonyabb. Szinte nem is lehet felsorolni, mi minden miatt hasznos. Amikor a kispapokkal beszélek, nekik mindent megmagyarázok, szinte mindent, mert hagyom, hogy élményt is kapjanak. Hogy hol lehet használni a hitoktatásban? Akár csak a játékot ismerni, használni nagy segítség. A plébániai hitoktatás inkább közösségépítés. Nem annyira tudományos ismeretszerzés a célja. Az iskolában, ministráns foglalkozásokon azt megkapják. Másodsorban tehát a plébániai foglalkozásokon a kispapok, a későbbi papok tudják használni a játékokat. A hittanosaik pedig általuk majd kapnak egy jó élményt, egy jó benyomást. Már azáltal, hogy eljönnek hittanra. Ha pedig nem tud a plébános ilyeneket, ha már létezik cserkészcsapat, oda be tudnak szállni, tudnak velük kommunikálni, meg tudják mondani, hogy körülbelül hol az ő helyük, miben tudnak segíteni, az egyházközségbe be tudja építeni a cserkészeket. Az a veszély a mi részünkről, hogy mivel a cserkészek nem annyira szorosan a templom, az egyház mellett vannak, nem látjuk őket, úgy látjuk, hogy használhatatlanok, úgy értve, hogy nem is ministráns csoport, nem is imádkozó csoport. Ilyenkor azt mondom, hogy a cserkészetnek egy olyan jó kerete van, olyan jó pedagógiája, hogy ezt nekünk fel kell használni. Ha van egy ilyen jó élménypedagógia, hát tegyük vigyük be ezt a ministránscsoportba. Annyira megbízhatóak a cserkészek, csak feladatot kell adni nekik.
Volt egy pap, aki azt mondta, hogy hát ott vannak a cserkészek, de ő nem tudja semmire használni őket. Azt mondtam, adjon nekik feladatot. Bízd rájuk, hogy úrnapi körmenetkor egy oltárt ők készítsenek el. Azok olyan oltárt építenek, hogy emeletes lesz! Meg kell látni és fölfedezni a cserkészeknek a jó oldalát. Ők ha valahova nem hívják, akkor nem mennek. Én is láttam, amikor kezdetben Kézdin elindultunk, hogy nem minden cserkészt látok én a templomban szentmisén. Hogy legalább megnyugtassam a lelkiismeretemet, én minden hónapban betettem egy cserkészmisét. Nem volt egy külön szentmise, hanem vasárnap 12-kor a családos szentmisében mondtam, hogy ez cserkész szentmise, felöltözve szépen ott voltak, előtte gyóntak, a szentmise alatt áldoztak. Csak mindig ki kell valami témát, alkalmat találni.
Milyen témákat sikerült kitalálni, hogyan alakult a cserkészek foglalkoztatása, a plébániai életbe való bevonása Kézdivásárhelyen?
Szeptemberben volt az évnyitó szentmise, hogy mindenkit megmozgassunk. A nagyobbaknak azt mondtam, hogy szervezünk bazárt. Mit áruljunk a bazárban? Ami a táborban elmaradt, főzzünk házicsokit. Főztünk hat-hét nagy tálca házicsokit, 270-300 darabot be is csomagoltak, és tettünk rá egy jelt, hogy cserkész házicsoki. A plébánia megelőlegezte az összeget, általában 350-400 lejbe került, és a bevételben bejött a 350-400 lej. A pozitív és a plusz az volt, hogy előtte odajöttek, elkészítették, már mindenki tudott házicsokit készíteni, Kati néni vágta fel, ők becsomagolták, árulták, ez volt az ő munkájuk. Nincs úgymond semmi profit belőle első látásra. Utána jöttem rá, hogy a profit az a közösség, ami létrejön, épül. Hogy odajönnek. Az emberek sorba álltak a házicsokiért. Azt mondták, olyan házicsokit sehol nem vesznek. Nem kértünk sokat, csak annyit, hogy jöjjön vissza. Minőségi kakaót tettünk bele, minőségi tejport.
És a minőségi munkát.
Igen. Ez volt szeptemberben. Októberben már az őrsök megalakulnak, akkor volt zászlószentelési szentmise. Kaptak a zászlókra, a zászlórudukra egy kis szalagot, amire rá volt nyomtatva egy mottó, amit arra az évre választottunk. Például: a cserkészet életforma, vagy Isten, haza, embertárs szolgálata. A szentmisén persze ők szolgáltak, ők hozták a felajánlást, ezt szépen meg kellett szervezni. A végén pedig azt mondtam, hogy most őrsönként készítsünk egy fotót. A templomban olyan szép fotók készültek, a háttérben a kereszt, a katolikus templom, és ebből látszott, hogy ez nekünk fontos a gyermek. A felnőtt cserkészeket megkértem, készítsenek egy-egy adag sajtos pogácsát. A kijáratnál, amikor az emberek mennek ki, ott állt szép díszes terítővel letakart kosárban a sajtos pogácsa. Kicsi, egyből be lehet kapni, nem kell morzsáljon, nem kell hozzá szalvéta, semmi, 800-tól 1000 darabig sütöttek. Annyit bevállalt a plébánia, hogy az alapanyagot kifizettük, hiszen mindenre áldozni kell. Így ment októberben. Novemberben volt az örökös szentségimádásunk, az örökös szentségimádás előtt ők jöttek, volt egy szentségimádási órájuk decemberben. Volt egy Mikulás, vagyis egy adventi felkészülés, ez mindig 5-ikén este volt, és közben valahonnan betoppant Mikulás, Szent Miklós püspök. Szabó Lajos atya tanította nekem, hogy karácsony után legyen egy ilyen családias hangulat, szervezzünk meg egy csapat karácsonyt. Szent Miklósra a plébánia adta, kis csomagot készítettünk, 500-at, a hittanosoknak, de a cserkészek is kaptak, viszont karácsonykor mindenki maga készített egy csomagot, azt mondtuk, hogy tíz lej értékű legyen, és legyen benne valami személyes, akár egy lap. Egymást megajándékozták, volt egy szentmise, és utána legalább egymást is jobban megismerték. Januárban volt a búcsúnk, februárban volt a cserkészet emléknapja, BP-nek az emléknapja, február 22. Márciusban megkezdődött a nagyböjt, végeztük a keresztutat, egyszer vállalták a cserkészek keresztutat. Áprilisban jött a húsvét, nagyszombaton ők álltak őrséget a szent sírnál. A Boldog Özsébben nem volt ez hagyomány, mert fiatal közösség volt, kualakult szépen, az őrsi zászlóval mindig ott állt két cserkész, beosztottuk őrsönként, 10 percenként cserélték, és amíg a nénik a templomban imádkoztak, addig rájuk is ragadt valami. Szépen felöltözve átjöttek utána, egy cukorkát is adtak nekik. Szóval mindenképpen fel lehet használni a lehetőséget. Aztán jött a fogadalomtétel, júniusban pedig a cserkész évzáró a családos szentmise után, az már a szabadban volt, és utána kimentünk a Katrusába, ahol volt nagy hely, nem ház, hanem nagyobb tér. Az az érdekes, hogy soha nem kellett autóbuszt fogadjunk, hogy kivigye őket, hanem úgy hirdettük ki, hogy akinél van a kocsiban egy hely, az jöjjön oda a templom felé. Ilyenkor üres kocsi nem ment ki, csak tele kocsi. Ezek olyan dolgok, amiben tudom a kis magokat segíteni. Egy felnőtt cserkész oda volt állítva, hogy a kocsik rendesen parkoljanak.
Sok olyan jó dolog van, amit a hittanórán is fel tudnak használni a kispapok, ha van cserkészet, akkor látják annak a módját, hogy megtanulják, hogy tudják őket bevonni. Az a nagy tapasztalatom, hogy Kézdivásárhelyen a gyerekeknek 10%-a járt hittanórára. Hiába hirdettünk mindenfélét. Ott volt a gyakorlati éven Birton Robi, Csont Ede. Bevezettük az idegen nyelvű hittanórákat, hogy tanulják meg a nyelveket, úgyse nőtt a számuk, legfennebb eggyel-kettővel. Na de mikor azt mondtam, hogy cserkészet, hát akkor nem bírtuk befogadni.
Alig volt ott hely, emlékszem, olyan kicsi volt akkoriban a Boldog Özséb-plébánia…
Nem volt közösségi házunk, ilyen kisebb termek voltak, és ott tevékenykedtünk. Én mindenképpen tudom ajánlani a kispapoknak, annak, aki szereti. Nem mindenki szereti, azt mondják, katonás, de egy jó keret, jó ötlet, ha egyebet nem, ha nem is cserkészkedik, de a játékokat megtanulja, és akár a hittanórát úgy felépíti majd. Például az órának a felépítése, ezt már tanítják a 7-8-adikosoknak, hogy amikor őrsi foglalkozást tartanak, hogyan kezdjék, sok tömör tudnivalót kapnak, amit át kell adjanak egy foglalkozáson: mennyi az anyag, utána mennyi a játék, mennyi a múlt, éneket tanulunk… Hogyha nem is tudja a cserkész, de megtanulja, hogy egy órát, foglalkozást hogyan kell előkészíteni. Megtanulnak tantervet, óratervet készíteni, ez nem olyan, mint az iskolai, ott más a cél, és nincs annyi lehetőség játszani. Már ez olyan nagy dolog, amit érdemes cserkészként megtanulni.
A cserkészmozgalom célja, hogy a társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által az Isten felé növekedjenek. Ennek eléréséért ifjúságnevelést végez önkéntesei által, illetve életmodellt nyújt. Mindezt saját nem-formális nevelési módszerével végzi. Ehhez elengedhetetlen a fiatalok lelki, szellemi és fizikai adottságainak, valamint szociális érzékének kifejlesztése. Elő kívánja segíteni, hogy a fiatalok jellemes egyéniségként a helyi közösségnek, a nemzetnek és az emberiségnek értékes és hasznos tagjai legyenek: ,,emberebb emberré, magyarabb magyarrá” váljanak. Fontos célja az erdélyi magyarság és a magyar nép kultúrájának és történelmi hagyományainak védelme és ápolása. A cél ilyen megfogalmazása hangsúlyozza a mozgalom nevelő jellegét, ami a személyes képességek teljes kifejlesztését szándékozza megvalósítani. A cserkészet csak egyike azon tényezőknek, melyek közrejátszanak a fiatalok fejlődésében, ezért nem jelentheti a család, az iskola, a vallási közösség és más társadalmi intézmények helyettesítését, hanem ezekkel együttműködve kell kifejtenie nevelő hatását. Egy felelős állampolgárnak tisztában kell lennie azoknak a különböző közösségeket illető jogokkal és kötelességekkel, melyekhez tartozik. Ez összefügg a szociális érzékenységre és felelősségre való neveléssel. Felelős állampolgárként tudnia kell fellépni azon értékrendért, amelynek maga is elkötelezettje. Ezért meg kell ismernie azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezen értékrendet eredményesen képviselheti. A cserkészet célja a fiataloknak, mint a nemzetközi közösség tagjainak felelősségtudatát is kifejleszteni. A cserkészet nem szolgálhat más népek és nemzetek ellen irányuló eszméket.
Fotó: Bodó Márta, Romániai Magyar Cserkészszövetség
