LEHET: jubileumi cserkésztábor

Cserkészek hada vette birtokba a Lombi-erdőt augusztus közepétől tíz napra, itt tartják a 35 éves Romániai Magyar Cserkészszövetség jubileumi nagytáborát.

A Kolozsvár közeli Lombi-erdő kíváncsi és tettre kész emberekkel telt meg a napokban. Sátrat vertek, ismerkedtek, vármegyékbe szerveződtek, karneváloztak. Mátyás király és koronatanácsa fogadta az atyafiakat Rákos mezején a nagy seregszemlén. Mindenki beöltözött, palástot öltött és belépett e történelmi korba. Volt is a területen bátor lovag, bölcs főúr, talpraesett udvari bolond. A szent cél: a Szent Korona kiváltása. A kaland elkezdődött!

Volt lovagi torna és zászlólopás, készült tábori újság, megtartották a tábortüzet és rengeteg nevetés csendült, élettel telt meg a Kalenderdő és a Vásártér. Augusztus 14-étől tíz napig a legnagyobb erdélyi cserkésztábor zajlik, mindenki Mátyás király és udvara vendége.

Istent, hazát, nemzetet és embertársat szolgál a cserkész a második cserkésztörvény értelmében. Immár 35 éve teheti, mert LEHET. A jubileumi nagytábor neve ezért: LEHET!

Tábori nyílt napot tartottak augusztus 17-én, vasárnap, fogadták a vendégeket, a szülőket, érdeklődőket, akiknek előzetesen regisztrálni kellett, valamint a sajtó képviselőit, akiknek tájékoztatást és a tábor egész szerkezetébe betekintést nyújtottak. Ekkor tartották a nagy tábori szentmisét is, amelyet még a többszörös hivatalos jelzéssel beharangozott vihar, szakadó zápor sem tudott elmosni. Sőt: a zuhé volt a legalkalmasabb aláfestés ahhoz, hogy a napi evangélium szerint tűzgyújtásra buzdítson Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök.

A nagy eső pontosan a szentmise első mondatai, vidám énekei közben kezdett ömleni. De a cserkész nem ijed meg, nem fut el, hanem megoldást keres. Pillanatok alatt került védőborítás, ahová csak kellett, előteremtek az esőköpenyek, zengett az ének, szólt és megérintette a szíveket a biztatás, buzdítás. Szorgos kezek, karok tetőt tartottak a szentáldozáshoz járulók feje fölé.

Érdekességek az idei táborról

LEHET: a Lombi Erdőben Harmincöt éves Erdélyi Tábor. 2025-ben a Romániai Magyar Cserkészszövetségben azt ünnepelik, hogy 35 éve sikeresen működnek, szolgálnak a 2. cserkésztörvény értelmében Istent, hazát, nemzetet és embertársat. Hagyománnyá vált, hogy az ilyen kerek jubileumi években szerveznek egy hatalmas szövetségi tábort, amelyben tovább erősítik az egymás közötti kötelékeket, olyan közös élményeket szereznek, ami biztosítja a lelkesedést a következő hasonló ünneplésig. 2020-ban a világjárvány miatt elmaradt a közös táborozás, idén ezt bőségesen bepótolják. Mivel idén LEHET, ez a tábor neve.

Melyik körzetből van a legtöbb résztvevő?

Kolozsvár körzetből.

Melyik évben született a legidősebb résztvevő?

1943.

Melyik évben született a legfiatalabb résztvevő?

2024.

Hány kilométerről érkezik a legtávolabbi résztvevő?

8145 km.

Bálint Lajos Lóránt, Kis Gellért Zsolt és Orbán Renáta a sajtótájékoztatón sorolták az eddigi táborokat: 2005-ben Gelence mellett volt a REGE tábor 400 résztvevővel, 2010-ben Csíkmadarason már 600 résztvevő volt, 1300-an vettek részt a nyílt napon. 2015-ben a Romániai Magyar Cserkészszövetség 25 éves fennállása ünnepléseként a tábort a Kolozs megyei Magyarlónán SZINTE néven tartották. SZINTE – Szent István Népének Tábora Erdélyben.

A 2025-ös jubileumi tábor először két éve került szóba, szervezése mögött másfél éves munka és egy 7 tagú törzs van. A Lombi erdő 100 hektár, a városházától van az engedély a használatára. Úgy esett rá a választás, hogy Kis Gellért Zsolt történeti vizsgálódása nyomán kiderült: 1940-44 közt itt cserkészpark, repülő leszállópálya működött. A Mátyás király udvara tematikájú tábor kilenc altáborral, 1000 résztvevővel működik, van benne lovagi torna és sok verseny, meg a közös célért sok együttes munka. Építkezés folyik az altáborokban, hajítógép, játszótér, kovácsműhely készült és működik. Külső programok is vannak: kajakozás, a tordai sóbánya, a túri hasadék látogatása, túra, portya. A cserkészek idén a Kolozsvári Magyar Napokon is jelen lesznek, cserkészfoglalkozást tartanak az érdeklődőknek.

Résztvevők a táborról, a cserkészkedésről

Amira vagyok, Székelykeresztúrról jöttem, 9-edikbe megyek ősszel. Körülbelül négy éve cserkészkedem. Minden héten cserkészfoglalkozások vannak, azokra járok, és vannak táborok, foglalkozások. Tavaly voltam a vezetőképzőn. Ebben a táborban nagyon-nagyon sok program van, folyamatosan kreatív dolgok. Kézműves dolgokat csináltunk. Ezekből haza is tudok majd vinni nyakkendőgyűrűket, karkötőket. Nekem sok barátom járt cserkészetre, és mondták, jöjjek én is. Nálam is bevált, nagyon szeretem. Az a jó benne, hogy mindenkit úgy fogadnak el, ahogy van. Nagyon sokszínű a cserkészet. Nagyon ajánlom mindenkinek a cserkészetet. A legelején lehet, hogy kicsit kifordulsz a komfortzónából, de hogyha egy tábort végigcsináltál, akkor már olyan, mintha otthonod lenne az erdő is vagy a mező.

Én Székelyudvarhelyről jöttem, Szász Péter Dávid vagyok, nyolcadikos leszek ősszel, másodikos korom óta vagyok cserkész. Rendszeresen járok foglalkozásokra, táborokba, csapattáborokba. Tavaly voltam ilyen 30 éves jubileumi táborban, a csapatunk betöltötte a 30 évet, 30 éve van a Z. Sebestyén József cserkészcsapat, ott ünnepeltünk, Ivóban voltunk. Talán még másodikos koromban voltam először táborban a testvéremmel együtt. Engem a tesóm szólított fel, hogy próbáljam ki. A testvérem most töltötte a nyáron a tizenkilencet. A legelején nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz, de amikor már elkezdtem barátokat találni a foglalkozásokon, akkor rájöttem, hogy ez egy nagyon jó hely, és például péntekenként ki lehet kapcsolódni, hogyha nem is mindig tanulunk a foglalkozásokon, hanem játszunk a csapattal. Nekem a legjobban a tegnapi kirándulás tetszett. Voltunk a sóbányában és a Tordai hasadéknál. A hasadéknál felmentünk egy magasabb pontra és lenéztünk. Próbáltunk mindig úgy haladni, hogy a legkönnyebb feladatoktól a legnehezebbig mindent elvégezzünk, és a feladatokat elvégezve összegyűljön a 4000 aranykorona a koronára.

Sorbán Boglárka vagyok Sepsiszentgyörgyről. Már 15 éve cserkész vagyok, voltam a 10 évvel ezelőtti jubileumi táborban is, nekem ez a második jubileumi tábor. Örülök annak, hogy most a másik oldalról, szervezői oldalról is megtapasztalhatom, nem csak résztvevői oldalról, milyen ez. Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy ekkora létszámban itt vagyunk, úgy érzem, hogy így méltón ünnepeljük meg ezt a 35 év erdélyi magyar cserkészetet. Nem volt egyszerű folyamat a szervezés, de megvan az áldása, értjük és érezzük mindannyian a szervezők közül, hogy miért csináljuk: egy közös célért! Így, hogy tudjuk és értjük, mi a cél, sokkal könnyebb, ez ad szerintem erőt. Az én feladatom a közösségi média, a médiában a posztolás, posztkészítés, és az információk átadása közösségi oldalakon keresztül. Számomra az volt ebben a feladatban a szép, hogy mindenről tudtam időben, és én tudtam ezt a munkacsoportommal közösen átadni a résztvevők számára, fenntartani az izgalmat a tábor előtt. Most, tábor közben próbáljuk a szülőknek, az érdeklődőknek átadni a tábor hangulatát, és remélem, hogy majd a tábor után sikerül a résztvevőknek az emlékeit méltóképpen megjelenítenünk a közösségi médiában. Nekem nem ez a szakterületem, nem ezt tanultam az egyetemen, én ebbe így beletanultam, mert érdekelt, volt hozzá kellő kreativitásom, és nagyon jó, mert itt egymástól nagyon sokat tanulunk, a rajvezetőnk, Orbán Renáta ebben jó, ő ezt a tudást átadta. Első osztályos voltam, amikor elhívott egyik barátnőm egy cserkészfoglalkozásra, és egyszerűen itt ragadtam. Úgy érzem, a cserkészet egy értékutat ad. Ha kiscserkészként, kisgyerekként belekerül az ember, akkor együtt nevelődik vele, és minden korosztálynak megvan a cserkészetben is a szépsége, megvan, mikor mit kell megtanulni, mit hogyan tanulunk meg, milyen módszerekkel, kiscserkészként, játékosan, aztán már nagyobbként elmélyülve benne, részletesebben, erre vannak a cserkészpróba rendszerek. Ezt a folyamatot közösségben megélni, együtt, erdélyi magyar fiatalokkal, otthon, a csapatban, a hétköznapokban, a táborokban, Erdély összes cserkészével: ez szerintem a szép benne, ami megtart.

Herczeg Ágnes vagyok Kolozsvárról, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban a kezdő cserkészetet kezdtem összefogni. Ez az első ilyen jubileumi nagytáborom, viszont 12 éves korom óta minden évben elmegyek legalább egy cserkésztáborba. Rettentő újdonság ez így nekem, pont amiatt, hogy ezt a fajta élménytábort én még nem láttam, ennyire sok mindent… Ennyi embert még nem láttam egy helyen, akik cserkészek, és rettentően meghatott a szentmise alatt is, hogy mindenki itt van, és mindenki alig várja, hogy találkozzon a másikkal. Szerintem nagyon szép volt. Mint rajvezető hétről hétre felkészítem az őrsvezetőimet, azoknak a kicsi csoportoknak a vezetőit, akik megtartják a foglalkozásokat. A gyerek egy héten egyszer elmegy a foglalkozásra, neki az őrsvezetője kitalálja a foglalkozást, hogy éppen aznap mivel fognak tevékenykedni. Én ajánlom a témákat egy hónapra előre, és ő válogat abból, hogy például csomózás, húsvét előtt búzát ültettünk, volt kézműves foglalkozásunk, de tanulunk gyógynövényekről és igazából mindenről, amit egy cserkésznek tudni kell. Én úgy látom, hogy aki gyerekcserkésznek jön és beáll hozzánk, az egy nagy adag önállóságot kap nagyon rövid időn belül. Kijön a táborba, itt magának kell elmosogatnia, rendet teremteni a sátrában, ő kell figyeljen a többiekre, hogy mikor hova mennek együtt, nem figyel, vigyáz őrá senki, emiatt nagyon fejlődik a gyerek egy ilyen tíznapos tábor alatt. Amúgy az egész éves munka az ezt megalapozó, úgymond elméleti rész, a táborban jön a gyakorlat. – Előfordult már fáradt pillanatban, hogy elpityeredett egy-egy kisgyerek, de legtöbbször ha kialussza magát, akkor reggel ő az első, aki a következő programot várja. Úgyhogy megtörténik, hogy valaki hazavágyik, de aki egy ilyen táborból hazamegy, inkább történik meg az, hogy ide vágyik vissza otthonról.

Fotó: Bodó Márta, Romániai Magyar Cserkészszövetség