A Neamţ megyei Burjánfalván (Buruienești) harminc évvel ezelőtt kezdték meg szolgálatukat Petru Gerghel akkori püspök meghívására az Irgalom és a Kereszt Leányai Intézet (Fiicele Milostivirii și ale Crucii; FMC) nővérei. Vasárnap, augusztus 10-én a szerzetesek és helyiek örömmel ünnepelték együtt a közösségi ház hivatalos megnyitásának és megáldásának három évtizedes évfordulóját. Az eseményre számos meghívott vendég és hívő érkezett; az ünneplő rend tagjai közül húszan vettek részt, köztük a burjánfalvi közösség első vezetői, valamint azok a nővérek, akik az idők folyamán ott éltek és dolgoztak.
Az ünnepséget Daniela Balint FMC előadása nyitotta meg, aki bemutatta Stella Purpura nővér életének néhány fontosabb eseményét. Stella Purpura az intézet elöljárója volt a második világháború idején, aki nem csupán nővértársai, hanem a kirekesztettek és szenvedők iránti anyai és szerető gondoskodásával tűnt ki; jelenleg zajlik boldoggá avatásának folyamata. Stella Purpura személyisége ma is fényt jelent kései utódai számára, az aktív és nagylelkű szeretet példaképe.
A megemlékezés központi pillanata a főpásztori szentmise volt, amelyet 18 órakor tartottak a Szent József, a munkás plébániatemplomban; Iosif Păuleț jászvásári püspökkel tíz pap konccelebrált. A szentmise kezdetén a burjánfalvi közösség plébánosa, Gabriel Neculăeș OFMConv kiemelte az ünnepi pillanat fontosságát, valamint abbéli örömét, hogy szorosan együttműködhet a nővérekkel, méltatta aktív apostoli munkájukat, amelyet a közösség gyermekei és betegei szolgálatában fejtenek ki, és kifejezve reményét, ez az együtt munkálkodás a jövőben is folytatódhat. Homíliájában a püspök is méltatta a nővérek munkásságát, hálát adva a Burjánfalván felismert papi és szerzetesi hivatásokért.
A szentmise végén a rend általános elöljárója, Gabriella Ruggieri fogalmazta meg alkalmi gondolatait, amelyben hálát adott az intézet harmincéves romániai múltjáért. „A kezdetektől fogva a nővérek azt tűzték ki célul, hogy ide ne csak alapítónk, Isten szolgálója, Maria Rosa Zangara anya szellemiségét hozzák el, hanem konkrét apostoli tevékenységeket is végezzenek, amelyek középpontjában a szeretet cselekedeteinek konkrét megélése áll, különösen a legkisebbek iránt, akikben mindig Jézus arcát látjuk, aki ma is szomjazik a mi szeretetünkre, a mi segítő kezeinkre, amelyek készek segíteni a legkisebbeknek és a kirekesztetteknek. Természetesen három évtized alatt voltak nehéz pillanatok is, amikor elkerülhetetlenül éreztük a mindennapi kereszt terhét, a szomorúságot, amelyet a mai idők okoznak, és amelyeket mindannyian jól ismerünk. De minden alkalommal apostoli munkánk ugyanolyan lelkesedéssel és örömmel folytatódott, Isten dicsőségére és mindenki örömére.”
Az ünnepség utolsó részében a plébánia gyermekei és fiataljai előadtak egy színdarabot, amelyben megelevenítették az alapító, a tiszteletreméltó Maria Rosa Zangara életének pillanatait.
Maricica Balint FMC helyi elöljáró / Ercis.ro alapján
Ford. D. G.
